Nagy Z. Róbert • 2025. augusztus 4. 13:28
Nyárra növényeink már a legjobb „arcukat” mutatják, sok közülük ilyenkorra termésével hálálja meg az eddigi gondoskodást. A tavaszi, jó esetben csapadékosabb időszakon túl vagyunk, így a gyomosodás kicsit mérséklődik ekkorra.
A májusban beültetett növényeink már jelentős levélzetet növesztettek, virágzásuk is javában tart, ezért nyárra a tápanyagszükségletük is megnő. Ezt tápoldatozással, vagy hosszú hatású, szabályozott tápanyag leadású műtrágyákat adva oldhatjuk meg gyorsan, vagy komposzt beforgatással, illetve folyamatosan lebomló szerves mulccsal - lassabban. A gyepet a tavaszihoz viszonyítva magasabbra, 6-7 centiméteresre vágjuk, hogy az eddiginél kevesebb csapadékot ellensúlyozhassuk azzal, hogy fejlettebb, nagyobb, azaz a több napos szárazságot is jobban tűrő állapotában tartsuk a füvet.
Ha gyakran van alkalmunk füvet nyírni, és emiatt a nyesedék 1 centiméter körüli darabokból áll, akkor azt ne gyűjtsük össze, hagyjuk a fű között, hiszen ez hamar lebomlik, és tápanyagot juttat vissza a talajba, valamint addig is kissé mulcsozza a talajt, ami csökkenti a talajnedvesség kipárolgását.
A gyümölcsfák és cserjék alatti talajárnyékolás is nagyon jót tesz az adott helyen a talaj vízgazdálkodásának, érdemes ezért egész nyáron a fák törzse körüli tányérozott részt fűkaszálékkal takarni 5-8 centiméter vastagon. E mulcstakaró a fa törzsétől 8-10 centiméterre kezdődjön csak, ne érintkezzen a kéreggel, mert az növényvédelmi szempontból nem előnyös. A tavasszal virágzó hagymás növények levelei ilyenkorra már teljesen elszáradtak, ekkorra a tápanyagokat a növény már elraktározta a hagymájába, így az elszáradt levelek eltávolíthatók. Ha még zölden vágjuk le a leveleket, akkor az általuk készített tápanyagok egy része elvész, hiszen nincs ideje a hagymában elraktározódni, s ez a jövő évi virágzás minőségét csökkentheti e hagymás növényeknél.
A szőlőben folyamatosan végezzük a hajtások kötözését a támrendszerhez. A csonkázásának, azaz a támon túl nőtt hajtások visszametszése is fontos feladat. Ezt úgy végezzük, hogy a legfelső meghagyott fürtkezdemény fölött még 4-5 levelet hagyjunk. A szőlő hónaljhajtásait is meg kell ritkítani. Ezeket azonban ne tőből távolítsuk el, hanem csak 2-3 levelesre csípjük vissza. Ha tőből távolítjuk el, az újabb, még fokozottabb hajtásképzésre serkenti a növényt, holott annak a következő időszakban a gyümölcs táplálására kell fordítania az energiáját. A korán lekerült zöldségnövények (borsó, hónapos retek, rövid tenyészidejű káposztafélék, fejes saláta) helyére ilyenkor palántázhatjuk azokat a másodnövényeket, melyeket ősszel takarítunk majd be. Erre a célra fejes- és kelkáposztából tárolásra alkalmas fajtákat válasszunk.
A nyári hónapokban van a szabadságok időszaka, így a kertünk nyújtotta nyugalmat is ekkor élvezhetjük leginkább. A tennivalók sokasága leginkább tavasszal és ősszel van, de ilyenkor sem unatkozunk a kertben. A legnagyobb kincs nyáron a víz.
Öntözés nélkül már nincs kert
Fák és cserjék öntözésekor inkább a ritkább, de alaposabb áztatásra helyezzük a hangsúlyt. Egy-egy ilyen alkalommal gondoskodjunk róla, hogy legalább 20-30 centiméter mélyen beázzon a talaj. A zöldségeskertben is már rendszeresen szükséges öntözni. Hazánkban évente átlagosan 500-600 mm csapadék hull. Ám ha ebből levonjuk a téli csapadékot, akkor a növények számára közvetlenül hasznosítható 250-350 mm marad, hiszen ennyi az, ami a vegetációs időszakban tavasztól őszig hull. Ez azonban csak részben fedezi a növények vízigényét, és az eloszlása sem egyenletes. Érdemes olyan öntözést alkalmazni, ami célzottan a növények gyökeréhez jut. Ennek egyik módja a csepegtető öntözés.
Bár az esőztető öntözés egyszerűbben kivitelezhető ez azonban nedvesíti a lombot is, ami a kórokozók terjedésének kedvezhet, Másik hátránya az esőztető öntözésnek, hogy a teljes területet nedvesíti, így a gyomosodás is intenzívebb lesz, mint abban az esetben, ha csak a kultúrnövényeink célzottan kapják a vízpótlást.
Vízhiány esetén a növények először lankadnak, és ha ez visszafordíthatatlanná válik, akkor kiszáradnak. Szárazság esetén a zöldségek, gyümölcsök általában korábban elkezdenek beérni, mint ideális esetben kellene, ezért kisebb mennyiségű, tömegű és rosszabb minőségű termés várható. Amennyiben takarékoskodunk a vízzel, és azt a keveset, ami a talajba jut, megpróbáljuk minél jobban megőrizni, azzal növényeink esélyeit és a termésbiztonságot növeljük. Fő szempont, hogy a talajnedvesség kipárolgását minél többféle módon akadályozzuk. Az esti és hajnali öntözési időpontok is leginkább ezt célozzák meg. A talaj többnyire fekete vagy sötét színű, és tudvalevő, hogy az hamarabb felmelegszik, mint a világos színek, hiszen nem veri vissza a Nap hősugarait. Ha a talaj melegszik, a benne levő víz is gyorsabban párolog. A növények körüli talajtakarás, világos anyaggal (szalma, szárított fűkaszálék, dísznövényágyásban murva, kéreg), csökkenti a talaj környékén a hőmérsékletet, és így a talajnedvesség kipárolgását is.
Másik lehetőség, ha ritkán, de nagy mennyiségű öntözővizet juttatunk ki a talajra, és miután annyira megszáradt, hogy művelhetővé vált megkapáljuk, vagy száraz földet, homokot szórunk rá. Előbbi és utóbbi módszer is megszünteti a talaj felső rétegében kialakult hajszálcsöveket. Amint a víz lefelé szivárog, oda a talajrészecskék között kialakult csőrendszer-szerű úton jut le, amin a felszín melegedése miatt később a pára vissza is szökhet a levegőbe. Ha azonban a talajnak ezt a szerkezetét megváltoztatjuk a felszínen, akkor e kipárolgás jelentősen csökken.
A környezet hűtése és az ideális mikroklíma
A növények vízháztartását javíthatjuk, ha hűtjük a környezetüket, hiszen a kipárolgásuk ezzel is csökkenthető a forró napokon. Egy kerti tó jelenléte is jó hatással van erre, hiszen párateltebbé teszi a levegőt, ami szintén valamelyest akadályozza a növényi szövetek vízvesztését. A beton, és más könnyen felforrósodó felületek locsolásával is hűtjük a környezetet, de árnyékoló háló kifeszítésével is hasonló hatást érünk el. Ez az alatta levő növényeket a napégéstől is óvja. A nap okozta perzselődések nem ritkák ilyenkor, és ha a legnagyobb melegben öntözzük növényeinket, akkor ezt a kedvezőtlen hatást csak tovább erősítjük. A levélre hulló és ott maradó vízcseppek nagyítólencseként gyűjtik a Nap sugarait, ezzel fokozva a perzselő hatást.
Mondani szokták, hogy az „árnyék az új Nap”, azaz egyre többen ültetik körbe a zöldséges ágyásokat valamilyen lazább ágrendszerű fával, aminek köszönhetően szűrt napfény jut csak a talajra, ez az utóbbi időben pedig bőven elegendő a zöldségek többségének az ideális fejlődéséhez.