Nagy Z. Róbert • 2025. augusztus 9. 06:01
A csapadék egyenlőtlen eloszlása miatt ma már szinte elképzelhetetlen intenzíven gondozott kert fenntartása öntözés nélkül. Egy automata öntözőrendszer kiépítése - főleg, ha szakemberrel csináltatjuk - nem kis anyagi ráfordítást igényei. Ám vannak házilag is összeszerelhető öntözési megoldások, melyek komolyabb automatika nélkül is szinte félautomata módon működhetnek.
Ezek a profi rendszereknél kicsit fapadosabbak, azonban egészen kis költségvetésből is megvalósíthatók. Öntözni sajnos szükséges - ha szép kertet akarunk. Ennek oka, hogy hazánkban a csapadék eloszlása aránytalan, és nem mindig akkor jön az eső, amikor szükség lenne rá. Az idei aszályos időszakokat néha életmentő esők szakították meg, de ezekre nem lehet menetrendszerűen számítani. A növények a napsütéses és meleg időben fejlődnének a legjobban - akkor, ha elegendő mennyiségű víz állna rendelkezésükre. Ám általában pont ilyenkor nem esik az eső. Ezért szükséges öntöznünk.
Részben automata
Ha nincs lehetőségünk lesüllyesztett KPE (kemény polietilén) csővel végig hálózni a kertet, akkor is van lehetőség arra, hogy ne kelljen az öntözőcső végén állnunk mindennap, amikor öntözünk. Már eleve érdemes a növényeket oly módon ültetni a kertbe, hogy egymáshoz közelebb legyenek azok, melyeknek hasonlóak az igényeik. Így, ha a vízigényesebbek viszonylag egy csoportban vannak, akkor mindjárt nem szükséges a kertet keresztül-kasul naponta bejárni az öntözés miatt. A legegyszerűbb és félig automatizált öntözési rendszer, ha kiépítünk egy öntözőcső fővonalat, melynek végére kettős vagy hármas elágazású csatlakozót teszünk. Innen indul a 2-3 szárnyvonal, végén szórófejjel vagy csepegtető csővel. Ezek a föld felett vezetett csőrendszerek nem túl esztétikusak, de könnyen összeszedhetők, amikor nincs rájuk szükség. Sőt, fontos is, hogy néha elmozdítsuk, mert a cső alatt a fű hamar lelapul, és kiszárad.
Amennyiben vezetékes vízzel öntözünk (mindenképp érdemes külön vízórát igényelni, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor a csatornadíjat is ki kell fizetnünk, pedig az öntözővíz nem kerül a csatornába), a csapra felszerelhetünk olyan időzítőt, ami csak a beállított idő intervallumban engedi át a vizet, tehát valamelyest ezzel már automatizáltuk is a dolgot. Ha fúrt kútról szivattyúval van a vízkivétel, akkor egy pár ezer forintos elektromos időkapcsoló beiktatásával tudjuk a jelenlétünk nélkül is bekapcsolni, vagy kikapcsolni az öntözést. Ezekből vannak mechanikus és digitális típusok is, utóbbinál akár egész heti programokat beállíthatunk előre. Az öntöző ágak végére tehetünk kerekekkel, vagy sítalpszerű eszközzel ellátott szórófejet, melyek lényege, hogy úgy tudjuk őket - távolról húzva a csövet - áthelyezni működés közben, hogy mi nem leszünk vizesek.
Jók a leszúrható típusok is, csak ezek áthelyezése nem lehetséges működés közben, legalább is úgy nem, hogy szárazok maradjunk. De leszúrhatunk karót is melyre olyan típusú szórófejeket szerelhetünk, melyeket a föld alá is lehetne helyezni. Ilyenek párásító (spray) vagy rotoros típusúak. Amennyiben a két-három ágat elegendő víznyomással tudjuk ellátni, akkor ezek egyszerre is működtethetők, ha nem, akkor közbeiktatott csapokkal tudjuk szabályozni, hogy melyik öntözési körök működjenek egyszerre, vagy egymástól függetlenül.
Így számoljunk vízmennyiséget
A vezetékes vízhálózat nyomása általában azonos, és a szivattyú nyomása is állandónak tekinthető. Fontos kiszámolni, hogy ez mire elegendő. Minél távolabb van az öntözés helye a vízvételezés helyétől, a csövekben annál jobban csökken a nyomás. Ha túl hosszú vízvezetéket és túl sok szórófejet vagy csepegtető csövet építünk be, az emiatt lecsökkent nyomás már kevés lesz, és a végére nem jut elegendő öntözővíz. A szórófejeknek és a csepegtető csöveknek is kell egy minimális nyomás, amin megfelelően működnek, és a leírásban szereplő vízmennyiséget adják le megadott időn belül. A talajon egy milliméternyi vastagon „elterített” vízréteg egy centiméternyi mélyen nedvesíti be a talajt.
Ha tudjuk, hogy a szórófejünk mekkora területet szór be, és ismerjük a percenként vízhozamot, abból meghatározhatjuk, hogy mennyi ideig menjen az öntözés ahhoz, hogy a talajt a gyökérzónában jól benedvesítse.
Értelemszerűen gyepnél kevesebb idő elég ehhez, mert a fűfélék gyökérzete a talajfelszínhez közelebb van. Zöldségeknél már mélyebben kell átnedvesíteni a talajt, gyökérzöldségeknél még mélyebben és így folytatódik a sor a gyümölcstermő bokrok és fák esetén. Utóbbi kettőt érdemesebb nem esőztető, hanem célzott öntözésben részesíteni, azaz letesszük melléjük az öntözőcső végét, hogy a töve körül, de mélyen átnedvesedjen a talaj. Ezt elég ritkábban is elvégezni, hiszen ilyenkor jó mélyen átnedvesedik a talaj.
Öntözési módok eszköztára
Öntözhetünk csepegtető csövekkel vagy esőztető szórófejekkel. A csepegtető csövekből a hagyományos típuson meghatározott szakaszonként (általában 33 centiméterenként) jönnek ki a vízcseppek. Ez egy nagyon takarékos öntözési mód, mely fák, cserjék és lágyszárúak öntözésére is alkalmas, amennyiben a csövet úgy tudjuk a növények körül a talajon elvezetni, hogy mind egyenletesen jusson belőle vízhez. Mivel itt egyenesen a talajra a növény tövéhez jut az öntözővíz, így nincs párolgási veszteség, és akár napközben, melegben is öntözhetünk, mert a levelek nem lesznek vizesek, nem perzseli meg őket a napfény. Növényvédelmi szempontból is előnyös ez, mert azzal, hogy a levelek szárazok maradnak, kisebb az esélye a gombás és bakteriális fertőzések megjelenésének.
A csepegtető csőhöz hamar alkalmazkodnak a növények, és arra növesztik gyökereiket, ahol a víz kijut a csőből a csepegtető pontokon. De vásárolhatunk már „izzadó” csepegtető csövet is, ez a teljes felületén öntöz, nem csak bizonyos pontokon. Csepegtető csőből több típus van intenzitását tekintve: például 2 liter/óra és 4 liter/óra. Egy precízen beállított csepegtető csőhálózat pont annyi vizet fog leadni, amekkorára annak a növénynek vagy növénysornak éppen szüksége van. Egy-egy csepegtető cső, vagy csepegtető idom telepítésénél arra ügyeljünk, hogy az illesztéseket alaposan húzzuk meg, nehogy a víznyomás ledobja a csövet. Szokás a rendszer elejére egy nyomáscsökkentőt telepíteni, a csepegtető rendszerekben ugyanis nem szükséges akkora nyomás, mint a hálózat többi részén. Létezik már felszín alatti csepegtető cső is.
Ennek előnye, hogy rejtve van, így sokkal esztétikusabb, a csövek nem kanyarognak a talajon a növények között - legalább is nem látszanak. Közterületeken is szívesen alkalmazzák ezt a típust, mert jóval nehezebb ellopni, lévén nem látható, de ha megtalálják, akkor sem egyszerű kiszedni a föld alól. A csepegtetőcső textil borítása elősegíti a kijuttatott víz egyenletes elterülését. Zöldtetők és rézsűk öntözésére is alkalmas, gazdaságos, ezzel is napszaktól függetlenül öntözhetünk.
Hasonlóan a természethez
Az esőztető szórófejek esetén - mint a nevük is mutatja - felülről jut a növényre a víz, mintha csak az eső esne. Ennek előnye, hogy természetes, párás mikroklímát teremt, de tűző napsütésben, melegben nem működtethető. Két típusa a rotoros és a párásító, vagy más néven spray. A rotoros fúvóka vékony vízsugarakat forgat körbe a beállított szögtartományban, ami fokozatmentesen állítható 10-15 foktól 360-ig. Ennek köszönhetően - hogy nagyobb cseppekben egy vonal mentén megy az öntözés, és ez a vonal folyamatosan mozog - jobban ellenáll a szélnek, kevésbé tudja a légmozgás „elhordani” a kijuttatott vizet, illetve nagyobb szórási távolságot érhetünk el használatukkal.
A spray szórófejek a rotoroshoz annyiban hasonlítanak, hogy itt is beállítható az öntözés szöge, így kihagyható a járda, vagy bármilyen olyan rész a kertben, amit nem szeretnénk áztatni. A különbség pedig az, hogy itt nem egy mozgó vízsugár öntöz, hanem a teljes beállított öntözési szög által meghatározott területen folyamatosan megy az öntözés. Ennél kisebbek a vízcseppek, melyek könnyebben elsodródhatnak nagy szélben, ám csak a szórófejhez közelebbi részeket éri el a víz, ellentétben a rotorossal. Mindkét fajta szórófejnek vannak föld alá lehelyezhető változatai, és föld feletti használatra alkalmas típusai is. Utóbbi egyszerűbben telepíthető, mert a fővezetéket nem kell leásni.
Öntözni kell, de érdemes ezt átgondoltan végezni. Az esti, vagy hajnali öntözés jobban hasznosul, és az öntöző eszközök ideális összeválogatásával és házilagos automatizálásával sokat tehetünk saját kényelmünkért és növényeink jó vízellátásáért.