A karbongazdálkodás lehet a jövő nagy lehetősége?

Az önkéntes karbonpiac jelentős változáson megy keresztül, az egymással is összefüggő megatrendek alakítják át gyökeresen a működését. A cikk a klímamitigáció fő fókuszának és ebből következően a projektfejlesztési irányok alapvető változását mutatja be: ez a technológiai karboneltávolítás és a természet alapú karbongazdálkodás, mely utóbbi nagyon jó lehetőséget jelent hazánk számára is.

Az ökológia monetáris értékké válik

Az új GHG-szabvány, mint keretrendszer megjelenik

• Földgazdálkodásból származó szén-dioxid-eltávolítás: A földgazdálkodásból származó karboneltávolítás a biomasszában vagy a talajban szén-dioxidot megkötő gazdálkodási gyakorlatok eredményeként a mezőgazdasági területeken bekövetkező nettó szénkészlet-növekedést jelenti. Magyarul, tartósan több szén-dioxidot von ki a légkörből, mint amennyit kibocsát.
• Földhasználat-változásból származó eltávolítások: A földhasználat-változásból származó kibocsátáscsökkentés akkor jöhet létre, ha egy korábbi felhasználási formáról átalakítják egy másikra a földhasználatot. A földhasználat-változásból származó karboneltávolítás akkor következik be, amikor a földhasználat változása a talajban és a biomasszában tárolt szén-dioxid készlet nettó növekedéséhez vezet.
• Szén-dioxid-szivárgás a földterületeken: A szabvány előírja a vállalatok számára, hogy külön jelentsék a földalapú szén-dioxid-elszivárgást, vagyis azokat az ÜHG-kibocsátásokat, amelyek a vállalati értékláncon kívül keletkeznek és amikor tevékenységük máshol a földhasználat változásához vezet. Mindezt annak érdekében, hogy biztosítható legyen a teljes tevékenység nettó éghajlati hasznossága. Tipikusan ilyen, ha a mezőgazdasági tevékenységeket az ipari tevékenységek kiszorítják értékes termőterületekről.
• Biogén eredetű termékek karbonelszámolása: A hosszú élettartamú, biogén eredetű termékek (pl. fa vagy tartós növényi alapú építőipari anyagok, pl. biogén könnyűbeton) szén-dioxid csapdaként is működnek, ami az ilyen termékek vagy anyagok használati fázisában tárolt, biológiai forrásokból származó szén-dioxid elnyelést takarja. Ezzel a szabvány elismeri, hogy a növények által a légkörből eltávolított szén-dioxid a talajon és a növényzeten túl tárolható fizikai termékekben is.
• Technológiai karboneltávolítás geológiai tárolással: A szabvány lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy geológiai tárolással történő karboneltávolításokat is elszámoljanak. A mezőgazdasági bioenergia szén-dioxid-leválasztással és tárolással (Bio-CCS) kombinálva integrálható a vállalati karbonleltárakba karboneltávolításként. Bár nem kizárólag mezőgazdasági tevékenységről van szó, a szabvány kifejezetten lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a geológiai tárolással párosuló technológiai szén-dioxid-leválasztást (DACCS), vagy bioenergia szén-dioxid-leválasztást és tárolást (BECCS) is eltávolításként jelentsék le. Ugyan nem geológiai tárolás, de logikailag idetartozik a bioszén-alapú karboneltávolítás is (BCR), ahol a biomasszát oxigénszegény környezetben pirolizálják, aminek eredményeként stabil, széntartalmú bioszén keletkezik, amelyet talajban vagy tartós anyagokban alkalmazva a biogén széntartalmat évszázadokra kivonják a légköri szénkörforgásából.

Melyek a karbongazdálkodási technikák a gyakorlatban?

A gyakorlatban is megvalósítható mezőgazdasági technológiai, földgazdálkodási és földhasználat-változási jó gyakorlatokból sok van, Magyarországon is több kifejezetten relevánsnak tűnik közülük:

• Tőzeglápok és vizes élőhelyek helyreállítása: Ide tartozik a természetes hidrológia helyreállítása a leromlott tőzeglápokban (peatland rewetting) a tőzeg oxidációjának megakadályozása, illetve az intenzív mezőgazdaság kiépülése miatt korábban vízelvezetett vizes élőhelyek eredeti állapotának helyreállítása (wetland restoration) a talaj szén-dioxid-mineralizációjának megállítása érdekében. Általában földhasználat-változásként kezelik a projekteket, eredményükként a területek kikerülnek az intenzív mezőgazdasági hasznosítás alól és átminősítésre is kerülnek. A karbonelnyelésen túl, a biodiverzitás jelentős növekedéséhez, valamint az elsivatagosodás elleni védekezéshez is kiemelten hozzájárulnak.
• Földgazdálkodás átalakítása: Ezen innovatív, agrártevékenységek célja, hogy a talaj szerves szén-dioxid-készletei az idő előrehaladtával mérhetően növekedjenek a földművelés átalakításával, és ezáltal karboneltávolításra kerüljön sor anélkül, hogy a területek kikerülnének a mezőgazdasági hasznosítás alól. Jó példa rá a regeneratív földművelés (orgainic soil amendments) terjedése, vagy a rendszeres mélyszántással történő felhagyás. De ilyen például a fedőnövénytermesztés (cover cropping) is, ami nem-haszonnövények ültetését jelenti a talaj folyamatos fedésének és az élő gyökerek fenntartása érdekében folyamatosan (évelő) vagy csak a haszonnövény aratása és vetése közötti időszakra. Ez nemcsak a talaj széntartalmát növeli meg jelentősen, de a talaj kiszáradása ellen is véd, így a termésátlagokat is javítja.
• Gyepgazdálkodás és legeltetés átalakítása: Ez már átvezet az állattenyésztéshez, de határterületként ide tartozik a javított gyepgazdálkodás (improved grasslands), amely a gyökérbiomassza és a talaj szén-dioxid-tároló képességének javítását célzó jó gyakorlatok összessége a földhasználat megváltoztatása nélkül. Jellemző projekttípus még ebben a kategóriában a rotációs (adaptív) legeltetés (rotational grazing), ami a legeltetési sűrűség és a legeltetés időzítésének módosítása a talaj szén-dioxid-felhalmozódásának javítása érdekében. Ilyenkor természetesen az állattenyésztésből származó teljes üvegházhatású gázegyenleget is figyelembe kell venni.
• Erdészeti alapú karboneltávolítások: Az erdőgazdálkodás sem maradhat ki a sorból: az erdősítés (afforestation) erdők telepítését jelenti olyan területeken, ahol korábban nem volt erdő, míg az újraerdősítés (reforestation) az erdőborítás helyreállítása korábban erdős területeken. Mindkettőt a földhasználat változásának és besorolásának eredményeként karboneltávolításaként számolják el, tükrözve a biomassza és a talaj szénkészletének éves növekedését a kiindulási értékhez képest. Az agroerdészet (agroforestry) is ide tartozik, ami fák, facsoportok, kisebb ligetek betelepítését jelenti a termőföld parcellákba vagy legelőkbe a vízmegtartás és az erózió elleni küzdelem érdekében. Ennek speciális esete az erdőlegelők létrehozása (silvopasture), ami a fásítás és a legeltetési rendszerek innovatív kombinációja.

Mire kell odafigyelni a projektek során?

A szabvány önmagában nem írja elő konkrétan a jó karbongazdálkodási gyakorlatokat, de szigorú elszámolási keretrendszert biztosít arra vonatkozóan, hogy azok hogyan számolhatók el, és miként lehet karbonkrediteket létrehozni azok alapján, amennyiben bizonyíthatóan növelik a nettó szén-dioxid-készleteket vagy csökkentik a kibocsátást a kiindulási alapszinthez képest. Íme a karbongazdálkodási projektek eredményének gyakorlati kiszámítására vonatkozó főbb követelmények az emissziós faktorok tekintetében az új szabvány alapján:

• Az emissziós faktorok térbeli meghatározása: Minden kibocsátási tényezőt térben is szükséges lehatárolni. Tehát, nem lehet használni őket anélkül, hogy ne legyenek megállapítható a konkrét földgazdálkodási egység (azaz a projekttevékenység tárgyát képező földterület), régió, vagy a joghatóság nyomon követhetőségi szintjei. Meg kell határozni, hogy a projekt milyen térbeli határok között működik, és a kiválasztott szint miért indokolt. A globális átlagok használata önmagában már nem tekinthető semlegesnek.
• Teljes GHG-lábnyom számítás szükséges: Figyelembe kell venni a releváns változást minden földalapú szénkészlet esetében, a referenciaértéket megbízhatóan kell meghatározni, átfogó üvegházhatású gázelszámolást (CO₂, CH₄, N₂O) kell végezni, és az eredmények elszivárgását folyamatosan értékelni kell, hogy csak az állandó pozitív változások kerüljenek figyelembevételre. Ez azt jelenti, hogy a kizárólag biomasszára és szén-dioxidra vonatkozó emissziós faktorok már nem elegendők.
• Allokációs szabályok: Az allokáció már nem csak modellezési választási lehetőség, hanem alapkövetelménnyé vált. Ugyanazt az allokációs módszert kell alkalmazni a kibocsátásokra, a karboneltávolításokra és minden egyéb felhasznált mutatóra. Ha az emissziós faktor nem határozza meg kifejezetten az allokációs logikát, akkor nem lehet bizonyítani a számítás következetességét.
• A biogén kibocsátási tényezőket is kötelező kimutatni: Az a korábban elfogadott kiinduló álláspont, miszerint „a biogén kibocsátási tényező egyenlő a nullával”, már nem felel meg a szigorú karbonelszámolási elveknek. Ha a biogén kibocsátási tényező nincs megadva, a kibocsátások nem tűnnek el, csak egyszerűen hiányoznak a számításból. Ezért az oxidáció kalkulációja során a kibocsátási tényezőket egyenként számszerűsíteni szükséges.
• Az emissziós faktorok mérésen kell alapuljanak: A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az eltávolítási kibocsátási tényezőknek mindig van érvényességi idejük, az élettartamuk nem lehet végtelen, mivel ez utóbbi állítás már nem védhető. A projektekben a szénkészlet-változásokat empirikusan kell alátámasztani, az adatokat rendszeresen újra kell mérni vagy kalibrálni (legalább 5 évente), és a változékonyságon átívelő reprezentativitást bizonyítani szükséges.

Nagyon meglepő lenne, ha a EU által idén tavaszra ígért konkrét, jogszabályban elismert karbonkredit kibocsátásra alkalmas karbongazdálkodási módszertanok nem az új GHG-szabvány alapjára épülnének. Az Unió CRCF szabályozása ezen karbonkrediteket várhatóan egy konverziót követően a „Fit for 90” stratégia eredményeként mind volumenében, mind árazásában további robbanásszerű növekedés előtt álló emissziókereskedelmi (EU ETS) piacon is értékesíthetővé teszi. Mivel az ingyenes karbonkvóták 2035-ig folyamatában kivezetésre kerülnek, és az ETS2 szabályozás újabb szektorokra (épületek, közlekedés) terjeszti ki az ellentételezési kötelezettséget. A karbonkreditek tölthetik be a megnyíló teret és így a következő 10-20 évben nagyon jelentős tőkeáramlás indulhat meg a karbongazdálkodást megvalósító gazdák és projektfejlesztők irányába. Itt van tehát előttünk a nagy lehetőség, csak le kell hajolni érte, hogy ezen új eszköz segítségével valósítsuk meg a közös ökológiai terveinket.