met.hu • 2026. május 12. 05:59
Magyarország földje, vizei és éghajlata erős alapot adhatna a jelenleginél erősebb, sikeresebb mezőgazdasági teljesítményre. Sajnos több évtizedes hibája a magyar agrárpolitikának, hogy nem volt képes egy víziót felmutatni, vagy nevén nevezve a dolgot, nem volt képes stratégiát alkotni az agráriumban, az élelmiszer termékpályákon. Én hiszem, hogy stratégiai gondolkodás nélkül nem lehet megoldást találni a vidék lemaradásának, a megélhetési problémáknak a megoldására és a fiatalok elvándorlásának megfékezésre. A magyar agrárium nemzetközi versenyképessége korlátozott, ami a strukturális és mentális fékezőerők mellett részben az EU és nemzeti források nem célirányos, a tényleges gazdasági teljesítményt nem mindenben támogató felhasználásának is köszönhető.
A múltban elkövetett hibákat csak a tapasztalat levonása és ezek kijavítása miatt érdemes részletesen végig gondolni, amint ezt próbáltuk is követni, hogy koherens stratégiai programot tudjunk alkotni, az agrárirányítás, az agrártárca és háttérintézményeinek további működési kereteit is meghatározva.
A magyar agrártevékenység a nemzetgazdaság és a vidéki élet alapja, az agráriumnak a minőségi termékelőállítás, a fenntarthatóság és a tudásalapú agrárgazdálkodás a jövője, biztosítva a megújuló vidéki élettér alapját, amely biztosítja számunkra az egészséges élelmiszerekhez való hozzáférést a termőföld és a környezet kizsákmányolása nélkül. Az agrárium az élelmiszer termékpályákkal a nemzetgazdaság önálló szektora, benne a növénytermesztés, állattenyésztés és élelmiszeripar ágazataival, de tevékenységét hatékonyan és eredményesen csak a természetvédelemmel, környezetvédelemmel, vízgazdálkodással és más társterületekkel közösen, összehangoltan tudja végezni, amint a társadalom egészére is támaszkodnia kell.
A TISZA programban már meghatároztunk vállalásokat, mint az alapvető és egészséges élelmiszerek áfájának 5%-ra csökkentését, hogy ezek megfizethetők és elérhetők legyenek mindenki számára, egyben elősegítve a hazai termelők versenyképességének a javulását is. Ez ki fog terjedni a zöldség- és gyümölcsfélék teljes körére és más alapvető élelmiszerekre is.
Visszaállítjuk a növény-, állat- és élelmiszer-egészségügyi szakhatóságok függetlenségét, amihez a hatékony szervezet és eszközök megteremtése is hozzá tartozik, ami együtt fog járni a járványvédelem erősítésével, hiszen egyre gyakrabban nézünk szembe nagy kártételű állat- és növénybetegségekkel. A hatósági ellenőrzés (Magyarországon a Nébih – Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, amelynek az integritását helyre kell állítani) kiemelten fontos a teljes élelmiszerláncban.
Az alapanyagtermelésnek és az élelmiszeriparnak fenntarthatóan, a környezetvédelmi elvárásokat teljesítve kell termékeit előállítania, csökkentve a vegyszerhasználatot és az üvegházhatású gázok kibocsátását. A fogyasztók hiteles tájékoztatása kötelező, feltüntetve az élelmiszerek összetevőit, az allergéntartalmát, a fogyaszthatósági időt, kerülve a vásárlók megtévesztését.
A szabályozások egyértelmű meghatározásával is támogatni fogjuk a rövid, helyi ellátási láncok kialakítását, egyszerűsítve a házi feldolgozás engedélyezését. A termékek ellenőrzését és a gazdálkodókra nehezedő bürokratikus és adminisztratív terheket is mérsékeljük, a könnyebb piacra jutási lehetőségük érdekében.
A magyar eredetű termékek arányát az élelmiszerfogyasztáson belül növelni fogjuk, az előállító gazdaságok versenyképességnek javításával, ennek támogatásával fogjuk elősegíteni, hogy a piaci versenyben megállhassák a helyüket.
A magyar agrártámogatásokat a „hátrányos helyzetű” kis- és középvállalkozások, családi és fiatal gazdálkodók kiemelt támogatása mellett a hatékonyság és a hozzáadott érték növelésére kell felhasználnunk, üzemmérettől függetlenül, ami egyaránt érdeke a gazdálkodóknak és a nemzetgazdaságnak is.
Magyarország, ezen belül a magyar gazdaság és agrárium elemi érdeke az Európai Unióhoz való tartozásunk, ami biztosítja a magyar agrárgazdaság meghatározó piacait, a jelentős mértékű EU agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat, amelyek nélkül még komolyabb nehézségekkel kellene szembenéznünk. Az agrárkormányzatnak a Közös Uniós Agrárpolitika kiaknázása és eredményei mellett is védenie kell a kevésbé ellenőrizhető és gyengébb minőségű termények és termékek beáramlását a harmadik országokból a piacunkra, amint a következő EU-költségvetési ciklusban a támogatások csökkenését is el kell kerülni. A hazai agrártermelők érdekvédelmét az Európai Unión belül határozott nemzeti állásponttal fogjuk képviselni, beleértve a KAP 2028-2034-es ciklus támogatáspolitikáját és feltételeit, vagy az EU-n kívüli termékek behozatalának feltételeit (Ukrajna és Mercosur megállapodások). Ez természetesen nem mehet szembe az általunk is megszavazott EU szabályozással, szerződésekkel.
A földtörvény felülvizsgálatával az állami földek hasznosításakor előnyben részesítjük a tényleges gazdálkodást folytató fiatalokat és családokat.
Erősítjük a mezőgazdaság tudásbázisát, a valós szaktanácsadást agrárkormányzati eszközökkel is, amely nélkül nem lehet hatékony, a mai kor technológia követelményeit felhasználó agrártermelést megvalósítani. A mezőgazdaság hitelezésének és biztosításának érdekben hitelgarancia és biztosítástámogatási eszközökkel is támogatni fogjuk a termelőket.
A magyar agrárirányítás, a minisztérium és háttérintézményeinek szerkezetét és működését ügyfélközpontúvá alakítjuk, megteremtve a vertikális irányítás, az agrárium ágazatainak a szakmai képviselete mellett a horizontális, az agrárium teljes körét érintő feladatok hatékony megoldását is, miközben ezt a digitalizáció erőteljes gyorsításával hatékonyabbá tesszük.
Talán a program fő elemei is tükrözik az alapvető irányt, elképzelést, amelynek a mentén szeretnénk az agrárgazdaság irányát, eszköztárát megszabni.
Az alapvető vállalásainkon túl persze nagyszámú szempontot, feltételt kellett megvizsgálnunk, hogy az agrárstratégiával kapcsolatos szakmai és stratégiai elképzeléseinket összegezni tudjuk a „A magyar agrárium helyzete és jövőképe” című munkaanyagban. Ez számos szempontot tartalmaz, amelyből csak néhányat emelek ki, a következők szerint:
A magyar gazdaságban visszapattanás nem várható; az évtizedben trendszerűen alacsonyabb növekedés várható; ennek figyelembevételével reális költségvetésre, a kiadások újratervezésére van szükség, különben minden reformtörekvés kudarca lesz ítélve. Ez jobb megoldás, mint kényszerű megszorítások bevezetése.
A kormányzás első félévében az agráriumban is valós állapotfelmérésre és a szükséges gyors intézkedések végrehajtására van szükség. A kormányzati kiszámíthatóság önmagában növekedési tényező, és az első félév a bizalomépítés időszaka.
Szükséges a kormányzati ciklusra szóló nyilvános agrárstratégiai vállalások és a hozzá szükséges költségvetési keret és kockázatok kidolgozása (pl. demográfia, klímaváltozás, öntözés, ágazati prioritások). Ezeknek tükröznie kell a kormány által elsődlegesnek tekintett területek (oktatás, egészségügy, területi egyenlőtlenségek csökkentése stb.) kiemelt támogatását, az ad hoc intézkedések és visszamenőleges módosítások mellőzését.
Az új kormányzati narratíva nem ígéretlicit, hanem a felelősség vállalása. A célokat rangsorolni kell, elismerve a rövidtávú nehézségeket, de megmutatva a kibontakozás irányát. A szükséges lépések meghatározása szakmai alapokat igényel, de kerülni kell a technokrata nyelvezetet, a „felsőbbrendű” attitűdöt és ezek társadalmi fogadtatását is vizsgálni kell. A szakmai szervezetek bevonása nem opció, hanem kötelezően választott lehetőség.
A termelékenység és a hozzáadott érték növelését kell átfogó célként meghirdetni. Magyarország munkaerő- és tőkehiányos, így a növekedés minősége sokkal fontosabb annak a sebességénél. Ezért a képzés, a technológia és a verseny, valamint a kevesebb, de jobb beruházás fontosabbak a mennyiségi céloknál. A fenntarthatóságnak nem szlogenként kell megjelenni, hanem alapvető célként.
Az energia- és klímapolitikát a gazdaságbiztonság részeként kell kezelni, és nem zöld identitásként vagy EU-kötelezettségként. Ez az energiafüggőség csökkentését stratégiai célnak tekintő felfogás abból indul ki, hogy az alkalmazkodás olcsóbb, mint a halogatás.
A magyar mezőgazdaság nem használja ki az agrártermelés természeti, közgazdasági és piaci lehetőségeit, amelyek számos EU-országhoz képest kedvezőbbek, aminek elsősorban az ezeket támogató gazdaságpolitika hiánya, a kedvezőtlen közhangulat és az ágazat sok szereplőjének a korszerűsítés iránti kisebb motiváltsága a fő oka.
A növénytermesztés elsősorban alapanyagtermelésre rendezkedett be, amelyben a gabonatermelés dominál és más ágazatok igényét szolgálja ki (élelmiszeripar, malomipar, takarmánygyártás, bioüzemanyag), mind a hazai, mind az exportpiacokon. Az éghajlati és piaci okok miatt ezen termékek volatilitása nagy. A növénytermesztésben hozzáadott értéket előállító ágazatok, mint a kertészet, a zöldség- és gyümölcstermesztés, a vetőmagtermesztés, a szőlő- és bortermelés vagy a gyógy- és aromanövények előállítása és ezen termékek magas színvonalú feldolgozása, azaz az integrált termelés a növénytermesztési ágazat kis hányadát adja; ezek felfuttatása egyaránt érdeke az agráriumnak és a szereplőknek is.
Jelentős számú kis- és családi gazdaság vesz részt a termelésben, amelyeknek a korszerűsítésre, megerősítésére és tevékenységük integrálására van szükség.
Az állattenyésztés, ezen belül a nagyvolumenű termékek (commodity) hatékony előállítása (baromfiipar, vágóipar, tejipar, tojástermelés) igényli a koncentrált, vertikálisan integrált termelést, amely képes az élelmiszer nagykereskedelem mennyiségi és minőségi igényeit kielégíteni. A baromfiágazat, amely a magyar hústermelés meghatározó és fejleszthető ágazata, növelheti termelését középtávon is. A sertéságazat termelése megfelelő modernizáció és hatékonyságnövelés mellett középtávon fenntartható. Mindkét ágazat igényli az alapanyagtermelés és a feldolgozóipari technológiai és menedzsment fejlesztését. A tejtermelési ágazat teljesítménye fenntartható, ha a nyerstej exportjának a kiváltására a korszerű feldolgozás megvalósul; ez jelentős importot is kiválthat.
A rendelkezésre álló erőforrásokat, eszközöket a hozzáadott érték, a feldolgozottsági szint növelésére, erősítésére kell felhasználni (szabályozás, támogatások, általános feltételek), hogy mind a hazai ellátásban, mind az exportban ezek dominálhassanak.
Az integrált, koncentrált agártermelés hatékonysága, azaz a mérethatékonyság, nem kérdőjelezhető meg, de ezek támogatása mellett is kiemelten kell támogatnunk a kis- és középméretű mezőgazdasági vállalkozásokat, ha azok alkalmasak és vállalják is a rövid ellátási láncok létrehozását, a magasminőségű és egészséges élelmiszerek előállítását és a hatékony termelési technológiák alkalmazását. Ugyanakkor fontos rögzíteni, hogy a nemzeti bajnokok létrehozását termékszinten kell megvalósítanunk nem vállalkozások szintjén.
A tőkéhez, földhöz és finanszírozási garanciákhoz jutás korlátos, különösen az új, fiatal belépők számára, ennek elősegítése kiemelt agrárigazgatási feladat. Az EU-s és nemzeti forrásokat is fel kell használnunk a kisebb agrárvállalkozások, családi gazdaságok összefogását elősegítő programok (TÉSZ-ek, termelő- és értékesítő szövetkezetek alakítása, működtetése) támogatására, ha azok „életképes”, a piacon „honorált” termékeket állítanak elő. A gazdaságot átvenni és az új vállalkozásba kezdeni szándékozók gyors és hiteles felmérése sürgős feladat.
A tudás és technológia alapú agrárium modern, professzionális ágazat, amely a digitális megoldásokat, az adatvezérelt döntéshozatalt és a folyamatos innovációt állítja a hatékonyság és fenntarthatóság szolgálatába. Ennek elérése azon is múlik, hogy a szereplők mennyire képesek a modern technológiát emberi szaktudással és nyitottsággal, fogékonysággal ötvözni.
Az AgTech, az agrárium 4.0 digitalizáció és automatizáció sem valósult még meg, de már szinkronizálnunk kell az 5.0 bevezetésével, amely biztosítja a fejlődés emberközpontú, fenntartható és rugalmas (reziliencia) megvalósítását.
A technológiai fejlődés megköveteli a folyamatos tudásátadást és képzést, amely ma már kritikus versenyelőny, amely nélkül a professzionális mezőgazdaság nem tartható fenn. A tudásalapú agrárium egyik fő ismérve a globális piaci folyamatokhoz és a szélsőséges időjárási körülményekhez (pl. aszály, fagy) való gyors alkalmazkodás képessége, ami persze hosszú és sok befektetést igénylő feladat.
A megfelelő technológia lehetővé teszi a helyspecifikus termelést, a termőterületek menedzsment zónákra bontását, így az erőforrások (műtrágya, víz, vetőmag) kijuttatása pontosan a növények aktuális igényeihez igazodik.
Az innováció és gépiesítés, a korszerű megoldások alkalmazása, mint a dróntechnológia vagy az automatizált gépek, alapvető részévé válnak a mindennapi munkának. A digitális technológiák integrációja, a teljes agrár-ökoszisztémát átívelő digitalizáció szükséges, amely magába foglalja a teljes termékpályát, a növénytermesztést, az állattenyésztést és az élelmiszer-feldolgozást is.
Az agrárium alapkövévé vált a szenzorokból, drónokból és műholdakból származó adatok elemzése, az adatvezérelt döntéshozatal, amely nemcsak technológiai lehetőség, hanem közvetlen üzleti és pénzügyi előnyt jelentő alapkövetelmény. Szakmailag erősítenünk kell a felelős szaktanácsadási rendszert (a NAK falugazdász hálózat és más szereplők elsősorban adminisztratív segítséget nyújtanak).
A mezőgazdasági termelés, a környezetvédelem és a társadalmi felelősségvállalás egyensúlyára épülő fenntartható agrárgazdaság célja az élelmiszerszükségletünk kielégítése a jövő generációk erőforrásainak felélése, veszélyeztetése nélkül. Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás és az ökológiai gazdálkodásra való átállás ösztönzése kiemelt eszköz a fenntarthatósági célok elérésében.
A Közös Agrárpolitika (KAP) nem járul hozzá elégséges mértékben az agrárium fejlődéséhez, és ez alapvetően az előző kormányzat hibás szakpolitikájának a következménye is. A támogatások sokszor rosszul célozottak, ezért nem hatékonyak. Az agrárium támogatásának optimalizálása összetett, eredményközpontú megközelítést igényel, amely a gazdasági versenyképességet a környezeti fenntarthatósággal ötvözi.
Az agrárnépesség elöregedése és a generációváltás nehézsége komplex problémakör. A gazdák átlagéletkora magas, miközben a fiatalok számára a mezőgazdaság nem tűnik vonzó életpályának a nagy tőkeigény, a bizonytalanság és a fizikai megterhelés miatt. A generációváltás akkor sikeres, ha nem egy egyszeri eseményként, hanem egy évekig tartó folyamatként kezeljük, ahol az idősebb generáció tudása és a fiatalabb generáció dinamizmusa kiegészítik egymást.
A fiatalok gyakran nem a mezőgazdaság kínálta megélhetés miatt, hanem a vidéki élet hiányosságai (szolgáltatások, infrastruktúra, szórakozás hiánya) miatt vándorolnak el.
A magyar agrárgazdaságban egyszerre van jelen a hosszú távú szerkezeti merevség és az aktuális piaci egyensúlytalanság. A magyar export 9%-át az agrárium adja, ami magasabb, mint a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és az élelmiszeripar együttes teljesítménye, ami 5-6% között mozog. Az export háromnegyede feldolgozatlan vagy elsődleges feldolgozású termék. Az alacsony hozzáadott érték az egyik legkritikusabb pontja a magyar agráriumnak. A magyar export dominánsan alapanyag-központú (pl. gabona, nyerstej, feldolgozatlan termékek), ami kiszolgáltatottá teszi a termelőket a globális piaci árváltozásoknak.
A magasabb hozzáadott érték gyakran külföldön keletkezik, és jelentős élelmiszerimport áramlik az országba (hús- és húskészítmények, tejtermékek, zöldség- és gyümölcsfélék, speciális takarmányösszetevők). Az elmúlt évben 20%-ot meghaladó mértékben csökkent az agrárexport, miközben az import nőtt. A piaci volatilitás, a szélsőséges ármozgások (gabona, olajos mag, baromfi- és sertéságazat, zöldség és gyümölcs, cukor) és a beáramló importtermékek okozta piaci zavarok jellemzőek.
A termelők többsége gyenge pozícióval rendelkezik az értékesítési láncban, az együttműködési hajlandóság alacsony (szakmai szövetségek, TÉSZ szerepe), így marad a kiszolgáltatottság. Az agrárium szerkezeti egyenlőtlenségei: a birtokszerkezet polarizált; a kisebb gazdaságok gyakran tőke- és eszközhiánnyal küzdenek, míg az integráció, az együttműködés foka alacsony (ez kifejezetten magyar hátrány).
Az agrár munkaerőhiány állandósult minden képzettségi szinten, különösen az elnéptelenedő térségekben (észak- és kelet-magyarországi, dél-magyarországi régiókban). Az agrárfinanszírozás kihívásai összetettek: a magas inputköltségek, a piaci volatilitás és a klímaváltozás hatásai (aszály, kártevők) terhelik a szektort. A finanszírozási problémák enyhítésére elsősorban a Közös Agrárpolitika (KAP) támogatásai, a kamattámogatott hitelek és az állami hitelgarancia rendszer szolgálnak megoldásul, de a piaci agrárhitelezés szerepét növelni kell (erre már van törekvés, de kevés számú szereplővel).
Az agrárium stratégiai feladatainak összegzésén túl kiemelt feladatunk, hogy az agrártárca és háttérintézményei működését hatékonyabbá tegyük. Ennek összefoglaló anyaga „Az agrárközigazgatás szerkezete és átalakítási koncepciója”, amelyben az átalakítási elképzeléseinket és az ezekhez kapcsolódó jogalkotási, költségvetési feladatokat is számba vesszük, amint a digitális kormányzati munka, az állatjólét feladatait is. A prioritási sorrend alapján meghatároztuk az azonnali, közép- és hosszútávú célkitűzéseket.
A szakmai koncepció és az átalakítási javaslatok során alapkövetelmény volt, hogy egy szolgáltató, ügyfélközpontú rendszert hozzunk létre, amely a vertikális szakmai rendszert és a horizontális agrárágazati érdekeket egy mátrix-rendszerben integrálja.