Agrárszektor • 2026. július 12. 11:30
Hogyan érzékeljük a globális felmelegedést, csak elviseljük, tudunk róla, de nem törődünk vele, vagy tudatosan teszünk ellene? Sokan nem is tudnak a felmelegedésről, mint folyamatról, ugyanakkor sokan meg azt gondolják, hogy ez már a világvége, felforrunk, kiszáradunk. Többen, különösen a fiatalok szoronganak, de sokan nem hiszik, hogy van kapcsolat a hőhullámok gyakoriságának növekedése és az életvitelünk között. Éppen azért, hogy ez világosabb legyen, egyre több közvélemény-kutatás készül nagyon érdekes – néha kissé eltérő – állításokkal. Miközben fontos lenne, hogy ez a kérdés komolyan foglalkoztassa az országok vezetőit, a választási kampányokban azt látjuk, hogy általában kisebb súllyal jelenik meg ez a téma.
Európai adatok
Az Eurobarometer 2025 júniusában nyilvánosságra hozott felmérése szerint az európaiak túlnyomó többsége továbbra is komoly globális fenyegetésnek tekinti az éghajlatváltozást: az uniós polgárok 85%-a tartja ezt súlyos problémának. Az uniós éghajlat-politika támogatottsága továbbra is erős: 81% támogatja az EU-szintű célt, miszerint 2050-re el kellene érni az éghajlat-semlegességet.
A megkérdezettek az éghajlat-politikai intézkedéseket nemcsak szükségesnek, hanem gazdasági és társadalmi szempontból is előnyösnek tartják. Több mint háromnegyedük (77%) egyetért azzal, hogy az éghajlatváltozás okozta károk költségei meghaladják a klímasemleges gazdaságra való átállás költségeit, míg 88% támogatja a megújuló energiaforrásokba és az energiahatékonyságba történő nagyobb beruházásokat.
A válaszadók 85%-a tartja az éghajlatváltozást a világ egyik súlyos problémájának. Az éghajlatváltozás több tagállamban a legsürgetőbb kérdésnek számít, a többi ország többségében pedig a három legfontosabb aggodalomra okot adó kérdés közé tartozik. Az európaiak 59%-a állítja, hogy az elmúlt hat hónapban tett valamit az éghajlatváltozás ellen.
A válaszadók 81%-a támogatja (Magyarország esetében 90%) az EU azon célkitűzését, hogy 2050-re elérje a klímasemlegességet.
Továbbá 88%-uk szerint fontos, hogy az EU intézkedéseket tegyen a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság növelése érdekében. 84%-uk támogatja azt a célt, hogy javuljon Európa versenyképessége a tiszta technológiák terén. 75%-uk úgy véli, hogy a fosszilis tüzelőanyagok importjának csökkentése javítja az energiaellátás biztonságát, és gazdasági előnyökkel jár az EU számára.
Az európaiak 38%-a érzi úgy, hogy személyesen ki van téve az éghajlati kockázatoknak. Nyolc tagállamban a polgárok több mint fele így érzi, különösen Dél-Európában, Lengyelországban és Magyarországon.
A válaszadók egyértelmű elvárásokat fogalmaznak meg a klímaváltozás elleni cselekvéssel kapcsolatban. A polgárok szerint a nemzeti kormányok (66%), az EU (59%), valamint az üzleti szféra és az ipar (58%) a legalkalmasabbak az éghajlatváltozás kezelésére. Csak 28% véli úgy, hogy az egyének a legalkalmasabbak a kérdés hatékony kezelésére. 85% szerint az éghajlatváltozás elleni fellépésnek prioritást kell élveznie a közegészség javítása érdekében, 83% pedig úgy véli, hogy az éghajlati hatásokra való jobb felkészülés javítani fogja a mindennapi életet.
Míg a válaszadók 84%-a egyetért azzal, hogy az éghajlatváltozást az emberi tevékenység okozza, 52%-uk szerint a hagyományos média nem nyújt világos információkat, 49%-uk pedig arról számol be, hogy nehézséget okoz számukra a megbízható tartalmak azonosítása a közösségi médiában.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az Európai Élet- és Munkakörülmények Javításáért Alapítvány (Eurofound) 2026 elején közösen állított össze egy jelentést, amely 27 európai országban több mint 27 000 válaszadó bevonásával végzett online felmérésen alapul, és bemutatja a válaszadók éghajlati hatásokkal kapcsolatos tapasztalatait, a jövőbeli hatásokkal kapcsolatos aggodalmaikat, valamint azokat az alkalmazkodási intézkedéseket, amelyeket otthonukban tettek, illetve szomszédságukban megfigyeltek. A felmérés válaszadóinak több mint 80%-a számolt be arról, hogy az elmúlt 5 évben legalább egy éghajlati problémát (hőség, árvíz, tűzvészek, vízhiány, szél, szúnyog- vagy kullancscsípések) tapasztalt.
A hőség volt a leggyakrabban említett probléma: a válaszadók közel fele érezte túl melegnek otthonát, munkahelyét vagy oktatási intézményét, míg a válaszadók több mint 60%-a számolt be arról, hogy a környékén túl melegnek érezte a levegőt.
A válaszadók több mint 52%-a nagyon vagy meglehetősen aggódott a jövőbeli rendkívül magas hőmérsékletek miatt, 48%-uk pedig nagyon vagy meglehetősen aggódott a tűzvészek miatt. A nők, a legfiatalabb válaszadók (16-29 évesek), valamint a dél- és kelet-közép-európai válaszadók azok a csoportok, akik a leginkább aggódnak a jövőbeli éghajlati hatások miatt.
A válaszadók ötöde nem rendelkezett a felmérésben felsorolt, a szélsőséges időjárás elleni védelmet szolgáló háztartási intézkedésekkel (pl. árnyékolás, légkondicionálás vagy szellőzés, árvízvédelem, esővízgyűjtés, szélsőséges időjárás elleni biztosítás, tartalék áramellátó rendszer és vészhelyzeti készlet).
A válaszadók által tapasztalt éghajlati hatások és a bejelentett alkalmazkodási intézkedések tekintetében jelentős regionális különbségek figyelhetők meg. Az éghajlati hatásokat leginkább a dél- és kelet-közép-európai válaszadók érezték meg. Regionális szinten az a csoport, amelyben a legkisebb volt azoknak a válaszadóknak az aránya, akik mind az éghajlati hatásokról, mind a felmérésben felsorolt, hatóságok által vezetett intézkedések meglétéről számoltak be, Észak-Európából származott. Az összes válaszadó több mint 38%-a állította, hogy nyáron nem engedheti meg magának, hogy otthonát megfelelően hűtse; ez az arány 66%-ra emelkedett azok körében, akik pénzügyi nehézségekkel küzdöttek.
A kevésbé jómódú válaszadók, lakásukat bérlők vagy az egészségi problémákkal küzdők körében magasabb volt azok aránya, akik az éghajlati hatásokról számoltak be, mint az összes többi válaszadó esetében. Ugyanakkor ezekből a csoportokból kevesebben jelezték, hogy háztartási szintű éghajlati reziliencia-intézkedéseket vezettek be, vagy hogy a hatóságok által irányított intézkedéseket hajtottak végre a környékükön. Az európai társadalom jólétének és prosperitásának biztosítása a gyorsan változó éghajlati viszonyok között megköveteli az éghajlati hatások megelőzésére és az azokra való felkészülésre irányuló intézkedések széles körű végrehajtását, a háztartási szintű reziliencia-intézkedések megfizethetőségét, valamint a hatóságok által vezetett alkalmazkodási intézkedések méltányos elosztását.
Amerikai helyzet
A Gallup 2026 áprilisában közzétett felmérése szerint az amerikaiak globális felmelegedéssel vagy éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalma továbbra is magas szinten van a 2017 előtti állapotokhoz képest. Az elmúlt évtizedben az amerikai felnőttek legalább négytizede fejezte ki „nagyon komoly” aggodalmát a kérdés kapcsán (kivéve a 2023-as 39%-os értéket). 2009 és 2016 között az aggodalom általában a 30-35% közötti tartományban mozgott, de 2011-ben 25%-ra esett vissza.
Jelenleg az amerikai felnőttek 44%-a aggódik nagyon a globális felmelegedés vagy az éghajlatváltozás miatt, ami az 1989 óta mért teljes trendben a legmagasabb értékek közé tartozik, a 2020-ban mért 46% és a 2017-es 45% mellett.
Globális összkép
Egy friss hazai tanulmány összesítette a klímaszorongás és a gazdasági fejlettség esetleges kapcsolatát több szerző különböző kutatásai alapján. A cikkben összegzett állítások szerint a magas gazdasági fejlettség (és GDP) gyakran együtt jár a magasabb környezeti tudatossággal. A legmagasabb szorongási arányt (83%) a viszonylag alacsony reál GDP-vel (10 989 USD) rendelkező Fülöp-szigetek mutatja, ami a klímaváltozás közvetlen fizikai hatásaira utal. Ezzel szemben a magas GDP-vel rendelkező Ausztrália (70 340 USD) és Kanada (63 419 USD) is magas szorongási értékeket (65% és 63%) produkált, ami feltehetően a széleskörű médiakampányok és a környezeti tudatosság következménye. Az eltérő mintázatot erősíti, hogy olyan magas GDP-jű országokban, mint Norvégia (100 668 USD) vagy Japán (49 885 USD), lényegesen alacsonyabb szorongási értékeket (28% és 26%) mértek.
Az Európai Fejlesztési Bank vizsgálata szerint a klímaváltozás legszélesebb körben ismert következménye az összes megvizsgált országban a világ éhezésére gyakorolt hatása. Az európaiak 85%-a és az amerikaiak 68%-a helyesen társította az éghajlatváltozást a világszinten súlyosbodó éhezéssel. Az európaiak 82%-a és az amerikaiak 71%-a érti a klímaváltozás és a légszennyező anyagok emberi egészségre gyakorolt negatív hatásait.
Az éghajlatváltozás tengerszintre gyakorolt hatásainak megértése során az amerikai válaszadók jelentős része (45%, szemben az európaiak 29%-ával) félreértésekkel rendelkezik. Bár a tengerszint emelkedését a legtöbb európai (71%) elismeri, az amerikaiak közel fele (45%) úgy véli, hogy a tengerszint csökken (22%), vagy hogy a klímaváltozás nem gyakorol konkrét hatást a tengerszintre (23%).
Az Európai Unióban a válaszadók 69%-a, az Egyesült Államokban pedig 52%-a tisztában van azzal, hogy az éghajlatváltozás elősegíti a globális migrációt a kényszerű elvándorlás miatt.
Egy másik európai felmérés (ESS-European Social Survey) szerint az európai lakosság elsöprő többsége (országonként eltérő mértékben, de általában 85-90% felett) egyértelműen elismeri, hogy a Föld éghajlata változik. Ami jelentősebb változás az elmúlt évek trendjeihez képest, hogy folyamatosan nő azok aránya, akik a klímaváltozást elsősorban vagy teljes egészében az emberi tevékenység számlájára írják. Ugyanakkor a régiós különbségek megmaradtak: a kelet-közép-európai régióban (például Csehországban) a lakosság kissé szkeptikusabb az emberi tényezőt illetően, mint a nyugati vagy északi államokban. Bár a probléma súlyosságát szinte mindenhol érzékelik, az emiatt érzett aggodalom szintje földrajzilag erősen tagozódik.
A legmagasabb szorongás Dél- és Délkelet-Európában (pl. Portugália és Szlovénia) mutatható ki, ahol a lakosság több mint fele kifejezetten mély aggodalmat fejez ki. Ugyanakkor a balti államokban és Kelet-Közép-Európa egyes részein az emberek kevésbé mutatnak személyes szorongást a téma kapcsán.
Az ESS adatai kimutatják, hogy az európaiakban erősödött a személyes felelősségérzet a klímaváltozás elleni küzdelemben. Ez az emelkedés Kelet-Európában is megfigyelhető, ám itt a gyakorlati megvalósítás (például a magáncélú energiafogyasztás csökkentése vagy a zöld átmenet anyagi vonzatai) komolyabb társadalmi dilemmákat szül.
A válaszadók többsége szerint a klímaváltozás elleni hatékony fellépés nem egyéni, hanem strukturális feladat. Az európai lakosság elsősorban a nemzeti kormányoktól, az Európai Uniótól és a vállalati szektortól várja a rendszerszintű megoldásokat (példából a megújuló energiába való befektetést), mivel az egyéni cselekvést önmagában kevésnek tartják a globális folyamatok visszafordítására.
Hazai mutatók
Ami a hazai adatokat illeti, a Századvég egy régebbi kutatása szerint a magyar lakosság 73,7%-a érdeklődik a klímaváltozás iránt, és a megkérdezettek harmada (36,4%) rendszeresen informálódik a témában. Az Európai Beruházási Bank évente megjelenő, nagymintás európai felmérése az egyik legrészletesebb forrás arról, hogyan látják a magyarok az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kényszerét és annak gazdasági hatásait. A magyarok döntő többsége (az EU-s 94%-os átlaghoz hasonlóan) egyetért azzal, hogy azonnal alkalmazkodni kell a klímaváltozáshoz.
A válaszadók 72%-a elismeri, hogy a hatások súlyosbodásával saját életmódján is változtatnia kell majd. A magyarok többnyire tisztában vannak a klímaváltozás okaival és következményeivel, de van még javulás lehetősége a megoldásokról szóló tudásukban. Hasonlóan a legtöbb EU tagország eredményeihez, a magyar válaszadók nagy része nem tudta, hogy az autóutak sebességkorlátozásának csökkentése (91%) vagy az épületek jobb szigetelése (60%) segíthet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
Meglepően az 50 év feletti magyarok sokkal többet tudnak a klímaváltozás okairól és következményeiről, valamint megoldásokról, mint a fiatalabb generációk.
Egy friss kutatás a magyar regionális különbségeket és befolyásoló tényezőket elemezte a magyar 16-30 évesek klímaszorongásában. Bár nem reprezentatív a minta, és önbevallásos adatok alapján készült, ennek ellenére érdekesek az eredmények.
A klímaszorongás valós és növekvő jelenség a hazai fiatal felnőttek körében; a szorongás mértéke minden vizsgált korcsoportban és régióban emelkedett.
A Pintye-féle (2023) 100-as indexszel végzett mérések szerint a 22-25 évesek a leginkább érintettek, ami a felnőtté válással és a megszerzett ismeretekkel függhet össze. Területi alapon Pest régióban a legmagasabb a klímaszorongás, ezt követi Nyugat-Dunántúl és Észak-Magyarország, míg a legalacsonyabb szintet az Észak-Alföldön mérték. A szorongás és a klímabarát cselekvés kapcsolata eltérő: nem a leginkább szorongó, hanem a 26-30 éves korcsoport mutatja a legnagyobb hajlandóságot a körforgásos gazdaság felőli tájékozódásra, ami a korral növekvő felelősségérzetre utal. Ezzel szemben a 16-18 évesek kezdeti lelkesedése csökkent, így náluk a tudásátadáson túl a gyakorlati cselekvési lehetőségek bemutatása kulcsfontosságú. Regionális szinten viszont igazolódott az összefüggés: a leginkább szorongó Pest régióban a legerősebb a proaktív klímavédelmi hajlandóság.
Régiós körkép
A csehek 94 százaléka ismeri el, hogy a Föld éghajlata változik. Tízből hatan jelentős emberi tevékenység hatását látják, és aggódnak a változások miatt – derül ki a cseh CVVM közvélemény-kutató júniusi felméréséből. A lakosság kevesebb mint egyharmada érzi magát személyesen felelősnek a klímaváltozásért. A megkérdezettek közel fele negatív hatásokra számít Csehországban. Mintegy felük (51%) mondta azt, hogy érdekli a klímaváltozás, azonban a válaszadóknak csak 4%-a állította azt, hogy nagyon érdekli a klímaváltozás (a fennmaradó 47% az „inkább érdekel” lehetőséget választotta). Ezzel szemben a válaszadók 48%-a mondta, hogy nem érdekli az éghajlatváltozás, 39%-uk azt, hogy „inkább nem érdekli”, és minden tizenegyedik válaszadó (9%) pedig azt, hogy „egyáltalán nem érdekli” az éghajlatváltozás.
Amikor arról kérdezték őket, hogy változott-e a Föld éghajlata az elmúlt 100 évben, a válaszadók közel háromötöde (59%) mondta azt, hogy „határozottan változik”, további 35%-uk pedig úgy véli, hogy az éghajlat valószínűleg megváltozott az elmúlt 100 évben. A válaszadóknak csak huszad része (5%) választotta azt a választ, hogy az éghajlat nem változott.
Az eredmények azt mutatják, hogy a nők a férfiakhoz képest nagyobb valószínűséggel gondolják úgy, hogy az emberi tevékenység hozzájárul a klímaváltozáshoz, és nagyobb valószínűséggel érzik magukat felelősnek a klímaváltozásért.
A lengyel Zymetria kutatóintézet új jelentése szerint az elmúlt két évben közel négyszeresére, 5-ről 19%-ra nőtt a globális felmelegedést megkérdőjelező lengyel fiatalok (18-29 évesek) aránya. Ennek ellenére érdekes módon a környezetvédő tevékenységekben aktívan részt vevők aránya is növekszik. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a közvélemény klímaváltozáshoz való hozzáállása nemcsak változik, hanem radikalizálódik is, és a jelentés szerint az utóbbi időben egyértelmű megosztottság figyelhető meg a lengyel társadalomban – egyrészt egyre többen aktívan részt vesznek a környezeti kérdésekben, másrészt pedig megnőtt a szkeptikusok száma.
Aggasztó módon a tagadás (az emberi tevékenység okozta klímaváltozás megkérdőjelezése) már nem az idősebb férfiak privilégiuma. Dinamikusan növekszik, különösen a fiatalok, a nők és az átlagos anyagi helyzetűek körében
– hangsúlyozza Katarzyna Król, a Zymetria partnere és fenntarthatósági elemzésekért és kutatásért felelős vezetője.
A nők körében 2023-ban még csak 7% volt a klímaváltozást megkérdőjelezők aránya, ma pedig 14%. A jelentés szerint a jelenség a középosztályra is átterjed – két évvel ezelőtt a klímaváltozás tagadása főként a nehéz anyagi helyzetben lévőket érintette (20%). Jelenleg a szkeptikusok száma az átlagos jövedelműek körében növekszik jelentősen (11%-ról 20%-ra). A klímaváltozással kapcsolatos megkérdőjeleződés a baloldal kivételével minden nagyobb politikai párt szavazói körében is növekszik.
Sokan sokfélék
Ahogy a fentiekből kiderül: sokan sokfélék vagyunk! Sokan vagyunk, akik valamivel komolyabban vesszük az éghajlatváltozás problémakörét, és sokan, akiket nem érdekel, vagy el sem hiszik az ember szerepét, és vannak, olyanok, akiket bénító szorongás tölt el. Sokféle módszerrel mérik az emberek érzékelését, véleményét, amelyek egy része talán nem is összehasonlítható.
Sok politikus döntéshozó azokra hivatkozik, akiket nem érdekel az ügy, és mások pont az ellenkező véleményen lévőkre, de egy biztos,
nem „népszavazással” eldöntendő, hogy az éghajlatváltozás létezik-e, és hogy az embernek mekkora hatása van erre a folyamatra. A légkörfizika, a levegőkémia, a matematika és más természettudományi megközelítések validálása nem a közvéleménykutatók feladata.