Feszül a magyar juh- és kecskeágazat: egyre szűkül a gazdálkodók mozgástere

A kiskérődző ágazat helyzetét az elmúlt hetekben sokan egyetlen mondattal próbálták leírni: "esik a bárány ára". Ez azonban csak a felszín. A valóság összetettebb, és éppen ezért veszélyesebb is. A juh- és kecsketartók ugyanis egyszerre szembesülnek piaci korrekcióval, árfolyamhatással, időjárási károkkal, emelkedő költségekkel, munkaerőhiánnyal és állategészségügyi kockázatokkal. Egyenként ezek még kezelhető problémák lennének, együtt azonban már ágazati szintű feszültséget okoznak.

A Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezetnél az elmúlt időszakban folyamatosan készítünk elemzéseket a tagjainktól, kereskedőktől, termelőktől, feldolgozóktól, valamint a szakmai partnereinktől érkező jelzések és információk alapján. Ezek a visszajelzések egy irányba mutatnak: a termelők nemcsak alacsonyabb átvételi árakat érzékelnek, hanem azt is, hogy a gazdálkodás egészének jövedelmezősége romlik.

Nem egyszerű áresésről van szó

Fontos tisztán látni: a magyar bárányárak európai összevetésben továbbra sem tekinthetők alacsonynak. A jelenlegi helyzetben tehát nem arról van szó, hogy a magyar bárány hirtelen értéktelenné vált volna. A probléma inkább az, hogy a korábbi, kedvezőbb piaci környezet után természetes szezonális árcsökkenés jelent meg, amelyet több külső tényező egyszerre erősített fel:

• A báránypiac sajátossága, hogy erősen szezonális. A húsvéti időszakot hagyományosan kiemelt értékesítés jellemzi, amely után a kereslet mérséklődik. Azok az állatok, amelyek a fő értékesítési időszakban nem kerültek piacra, később nagyobb nyomást helyeznek a kereskedelemre. Ez önmagában is árcsökkentő hatású lehet, különösen akkor, ha a piacon egyszerre több régióból jelenik meg áru.
• Ehhez társul az erős forint hatása. A juhágazat jelentős mértékben exportorientált, a kereskedelmi árak sok esetben euróban alakulnak ki. Ha a forint erősödik, ugyanaz az euróban kifejezett ár forintra átszámítva alacsonyabb bevételt jelenthet a termelői oldalon. Vagyis előfordulhat, hogy az exportpiacon az ár nem zuhan drámaian, a gazdálkodó mégis kevesebb forintot lát a végén. Ez az árfolyamhatás különösen érzékenyen érinti azokat a termelőket, akiknek a költségei döntően forintban jelentkeznek.

A költségoldal közben nem lett könnyebb

A jövedelmezőség nem az árnál kezdődik, hanem az ár és a költség különbségénél, és ez az a pont, ahol a jelenlegi ágazati helyzet igazán nyugtalanítóvá válik. Mert miközben a felvásárlási árak mérséklődnek, a termelési költségek nem csökkennek ugyanilyen ütemben.

Az aszályos időjárás miatt romlik a legelők állapota, csökken a természetes takarmánybázis, és nő a kiegészítő takarmányozás szükségessége. A gyengébb legelő nemcsak közvetlen takarmányozási gond, hanem állategészségügyi és termelési kockázat is: romolhat a kondíció, gyengülhet a szaporulat teljesítménye, és nőhet a gazdaságok kiszolgáltatottsága. A szálastakarmány és a szalma elérhetősége, ára és területi különbségei szintén komoly feszültséget okoznak.

Van, ahol még kezelhető a helyzet, máshol már most rendkívül nehéz döntéseket kell hozni.

A juh- és kecsketartásban ráadásul a munkaerő kérdése nem pusztán költségtétel. A jó juhász, a megbízható állatgondozó és a tapasztalt telepi munkaerő stratégiai erőforrás. Az ágazatban egyre nehezebb megfelelő embert találni, és ahol sikerül, ott is egyre nagyobb terhet jelent a bérköltség. A munkaerőhiány hosszabb távon már nemcsak gazdasági, hanem generációs és tudásátadási kérdés is.

A jövedelmezőséget befolyásoló fő trendek (Forrás: JKÁSZ)

Régiós állategészségügyi kockázatok: a piac idegrendszere érzékeny

A magyar kiskérődző ágazat piaci helyzetét nem lehet elszigetelten vizsgálni. A régiós állategészségügyi helyzet, különösen a szomszédos országokban megjelenő járványügyi kockázatok ugyanis közvetlenül befolyásolják az exportlehetőségeket, a kereskedői döntéseket és a piaci bizalmat. Románia és Horvátország állategészségügyi korlátozásai, illetve a régióban kialakuló piaci zavarok a magyar piacra is hatnak. Ha egyes piacok bezáródnak, vagy bizonyos szállítások akadályba ütköznek, az áru más csatornákon, más időzítéssel és más árnyomással jelenhet meg. Ilyenkor a piacon könnyen kialakulhat dömpingszerű kínálati hatás, különösen a vágott testek esetében.

Külön figyelmet érdemel az illegális vagy nem megfelelően dokumentált állatszállítások kockázata is. Ez ugyanis nemcsak tisztességtelen piaci előnyt jelenthet, hanem állategészségügyi veszélyt is hordoz. A juh- és kecskeágazat jövője szempontjából létkérdés, hogy a legális, szabálykövető termelők és kereskedők ne kerüljenek hátrányba azokkal szemben, akik a piaci nyomást szabálykerüléssel próbálják kezelni.

A juh- és kecskeágazat fő kockázati tényezői (Forrás: JKÁSZ)

Mit kellene tenni?

Az első és legfontosabb feladat a józan helyzetértékelés: nem szabad pánikot kelteni, de nem szabad szépíteni sem. A magyar juh- és kecskeágazat értékei továbbra is jelentősek: jó termőhelyi adottságok, komoly legeltetési hagyományok, exportpiaci kapcsolatok, szakmai tudás és egyre erősebb ágazati együttműködési szándék áll rendelkezésre. Ezekre lehet építeni. De csak akkor, ha közben kimondjuk:

a jelenlegi modell több ponton sérülékeny.

A termelői oldalon rövid távon különösen fontos a piaci realitások figyelembevétele. Nem mindig a legmagasabbnak remélt ár jelenti a legjobb döntést. A tartási idő meghosszabbítása, a takarmányozási költség növekedése, az állatok kondícióromlása vagy a piaci ablak elvesztése sokszor többe kerülhet, mint amennyit egy későbbi, bizonytalan árnyereség hozna.

A mostani helyzet egyik legfontosabb üzenete: mindig a nyereséget kell nézni, nem csak az árakat.

Ágazati szinten elengedhetetlen az adatalapú működés erősítése. A piac kiszámíthatóságához jobb, gyorsabb és pontosabb információáramlásra van szükség: mennyi állat van a rendszerben, milyen korcsoportban, milyen értékesítési időzítéssel, milyen exportpiaci kereslet mellett. A JKÁSZ ezért is tartja kiemelten fontosnak a rendszeres ágazati egyeztetéseket, a tagi jelzések feldolgozását és a piaci elemzések készítését. A bizonytalanságot nem lehet teljesen megszüntetni, de jó információval jelentősen csökkenteni lehet.

Középtávon újra kell gondolni a támogatási és szabályozási környezet egyes elemeit is. A kiskérődző ágazat nem kezelhető pusztán darabszám-alapon. Figyelembe kell venni a gyepgazdálkodási, természetvédelmi, tájfenntartási, vidéki foglalkoztatási és élelmiszer-ellátási szerepét is. A juh és a kecske nemcsak húst és tejet ad, hanem gyepet tart fenn, élőhelyet kezel, tájat őriz, és olyan területeken biztosít gazdasági aktivitást, ahol más mezőgazdasági tevékenység gyakran nehezebben működik.

Szükség van a hatósági és adminisztratív terhek ésszerű csökkentésére is. Az állatjelölés, az állatszállítás, az igazolások, a nyilvántartások és az ellenőrzések területén az átláthatóságot nem gyengíteni, hanem okosítani kell. A cél nem a szabályok fellazítása, hanem az, hogy a szabálykövető termelő kevesebb felesleges teherrel, de nagyobb biztonságban dolgozhasson.

A juh- és kecskeágazat jelenlegi feszültségeinek rendszere (Forrás: JKÁSZ)

A megoldás a termékpályában van

A magyar juh- és kecskeágazat hosszabb távú stabilitása nem képzelhető el erősebb termékpálya nélkül. A jelenlegi erős exportkitettség mellett a termelők túlságosan érzékenyek a külső piaci mozgásokra, az árfolyamra és a régiós zavarokra. Ezért stratégiai kérdés a hazai feldolgozói kapacitások fejlesztése, a vágóhídi háttér erősítése, a minőségi termékek megkülönböztetése és a hazai fogyasztás ösztönzése.

A „Minőségi Magyar Bárány” típusú kezdeményezések nem öncélú marketingeszközök. Akkor lehet valódi jelentőségük, ha mögöttük átlátható követelményrendszer, ellenőrizhető minőség, követhető eredet és piaci együttműködés áll. A magyar bárány és a magyar kecsketermék nem lehet pusztán alapanyag. Értéket kell hozzáadni, történetet kell mögé tenni, és meg kell teremteni azt a piaci bizalmat, amelyben a fogyasztó, a kereskedő és a termelő egyaránt érdekelt. Ugyanez igaz a juh- és kecsketejre, a tejtermékekre, valamint a gyapjú hasznosítására is. Ezek ma sok esetben nem használják ki azt a potenciált, amely bennük van.

A diverzifikáció nem divatszó, hanem kockázatkezelési eszköz: minél több lábon áll egy gazdaság és egy ágazat, annál kevésbé sérülékeny egy-egy piaci sokkal szemben.

Nem válságtörténet, hanem döntési helyzet

A mostani helyzet komoly, de nem reménytelen. A magyar juh- és kecskeágazat többször bizonyította már, hogy képes alkalmazkodni a nehéz körülményekhez. Most azonban nem elegendő kivárni. A klímaváltozás, az exportpiaci bizonytalanság, a munkaerőhiány és az állategészségügyi kockázatok együtt olyan új működési környezetet teremtenek, amelyre tudatos ágazati válasz kell.

A legfontosabb talán az, hogy a termelők ne maradjanak magukra az információhiánnyal és a döntési kényszerekkel. A szakmaközi munka lényege éppen az, hogy a termékpálya szereplőinek jelzéseiből, tapasztalataiból és adataiból olyan közös tudás jöjjön létre, amely segíti a jobb döntéseket. A JKÁSZ ebben partner kíván lenni: elemzésekkel, egyeztetésekkel, érdekképviselettel és szakmai javaslatokkal.

A juh- és kecskeágazat nem csupán egy szűk mezőgazdasági részterület. Vidéki családok megélhetése, gyepek fenntartása, exportpiaci jelenlét, állattenyésztési hagyomány és élelmiszer-termelési érték egyszerre. Éppen ezért a jelenlegi feszültségeket nem szabad napi ármozgásként kezelni. Ezek figyelmeztető jelek. A kérdés most az, hogy az ágazat a nehézségekből képes-e szervezettebb, adatalapúbb és ellenállóbb működés felé fordulni. Mert a juh- és kecskeágazat jövője nem azon múlik, hogy lesznek-e nehéz évek. Lesznek. Hanem azon, hogy ezekre felkészülten, együttműködve és jó döntésekkel válaszolunk-e.