Agrárszektor • 2026. július 20. 13:31
Az ökológiai gazdálkodás területe világszerte és Európában is növekszik, de a bővülés önmagában nem mutatja meg, mennyire stabil az ágazat. Magyarországon az elmúlt években azt láthattuk, hogy miközben sok gazdaság kezdett ökológiai gazdálkodásba az ökotámogatási programok hatására, az ökológiai gazdálkodást feladók száma éppúgy jelentős volt. Kutatásunk során ezért arra kerestük a választ, hogy milyen gazdasági, szerkezeti és térbeli tényezők segítik az ökológiai gazdaságok fennmaradását.
A növekedés mögött stabilitási kérdés is van
Az ökológiai gazdálkodás ma már nem egy szűk agrárpiaci réteg, hanem a fenntarthatóbb élelmiszer-termelés egyik meghatározó iránya. Világszerte közel 99 millió hektáron folyik ökológiai gazdálkodás, az Európai Unió pedig 2030-ra azt a célt tűzte ki, hogy területén a mezőgazdasági területek legalább negyede ökológiai művelésbe kerüljön.
Bár az ökológiai gazdálkodásra átállított területek aránya folyamatosan emelkedik az Unióban, a 25%-os cél eléréséhez a jelenlegi ütemnél gyorsabb és tartósabb bővülésre lenne szükség.
Ez a tartósság a kulcsszó. Egy ágazat fejlődése ugyanis nemcsak azon múlik, hány új szereplő jelenik meg benne, hanem azon is, hogy az új szereplők hosszabb távon képesek-e, illetve akarnak-e ökológiai termelést végezni. Egy kérdés az átállási folyamat elindítása, és egy másik az ökológiai gazdálkodás beépítése a gazdaság mindennapi működésébe.
Magyarországon gyors volt a bővülés, de nem egyenletes
Magyarországon az ökológiai gazdálkodás 2015 után kapott új lendületet, jelentős részben a támogatási programok hatására. A területalapú öko átállást és fennmaradást ösztönző támogatás sok gazdaság számára tette vonzóvá az átállást, és ez meglátszott a tanúsított ökológiai termelők számán, valamint az ökológiai művelésbe vont területek növekedésében is.
A hazai ökogazdaságoknak sajátos szerkezeti jellemzői vannak, amely következtében az ágazat lényegesen különbözik a nyugat-európai öko ágazattól. Az összes ökológiai gazdaság mintegy kétharmada részlegesen átállt üzem, ahol az ökológiai és a konvencionális termelés ugyanazon gazdaságon belül párhuzamosan folyik. Ez lehet tudatos, fokozatos átállási stratégia, de kockázatot is hordozhat: ha az ökológiai termelés csak kis részét adja a gazdaság működésének, könnyebben válhat visszafordítható döntéssé.
A nagyobb gazdaságok szerepe is meghatározó. A hazai 300 ha feletti üzemméretű gazdaságok egyötödének van valamilyen ökológiai tevékenysége, és ők adják az összes ökológiai gazdálkodásba vont terület mintegy 45%-át. A nagyobb gazdaságok szerepe nemcsak a területi arányokból, hanem a méretükből, erőforrásaikból, adminisztratív kapacitásaikból és piaci kapcsolataikból eredő jobb alkalmazkodási képességük, és így fennmaradásuk miatt is jelentős az ágazat szempontjából.
A 2020 és 2023 közötti adatok különösen jól mutatják, hogy az ágazati növekedés mögött jelentős belső mozgás van. A KSH adatai alapján 2020-ban 3 910, 2023-ban 5 284 ökológiai gazdaság szerepelt a nyilvántartásokban. Ez egyértelmű növekedés, viszont közben 930 gazdaság megszűnt, vagy felhagyott az ökológiai gazdálkodással, miközben 2 304 új belépő jelent meg.
Vagyis a nettó bővülés mögött egyszerre zajlott a belépés, a kilépés és az átrendeződés.
Mit jelent az, hogy egy gazdaság fennmarad?
Kutatásunkban fennmaradónak tekintettük azt a gazdaságot, amely 2020-ban és 2023-ban is rendelkezett tanúsított ökológiai tevékenységgel. A kilépés az esetek nagy részében nem jelentette a gazdaság megszűnését, a kilépő gazdaságok túlnyomó része ugyanis tovább működött, de már nem ökológiai gazdaságként. Ez azért fontos, mert a kilépés okai és következményei eltérők lehetnek. Más a helyzet, ha egy kis gazdaság teljesen megszűnik, és más, ha egy nagyobb, részben átállt üzem felhagy az ökológiai tevékenységgel, de konvencionális formában tovább termel. A támogatáspolitika és a szaktanácsadás szempontjából ezekre a helyzetekre nem feltétlenül ugyanaz a válasz.
A fennmaradást ezért két irányból vizsgáltuk. Először azt néztük meg, hogy a gazdaság belső jellemzői közül melyek kapcsolódnak legerősebben az ökológiai státusz megtartásához. Később a modellbe térbeli változókat is bevontunk, mert az első eredmények alapján láthatóvá vált, hogy a regionális különbségek mögött erősebb helyi mintázatok húzódhatnak meg.
Nem mindegy, mekkora súlya van az ökológiai termelésnek
Az eredmények szerint a fennmaradás egyik legfontosabb tényezője az volt, hogy mekkora ökológiai területtel rendelkezett a gazdaság. Minél nagyobb szerepet kapott az ökológiai művelés a gazdaságban, annál inkább valószínűsíthető volt, hogy az ökológiai státusz 2023-ra is megmaradt.
Fontos volt az összes hasznosított mezőgazdasági terület nagysága is, vagyis a gazdaság teljes mérete. Ehhez kapcsolódik a standard termelési érték, amely a gazdaság jövedelem-termelési potenciálját fejezi ki. Ez nem azonos a nyereséggel, de jól jelzi, hogy mekkora gazdasági súlyú üzemről beszélünk. A nagyobb terület, a nagyobb ökológiai terület és a magasabb jövedelem-termelési potenciál együtt arra utalhat, hogy az ökológiai gazdálkodás nem kiegészítő tevékenység, hanem a gazdaság működésének beépült része.
A részleges átállás aránya is fontos értelmezési pont volt. Ha egy gazdaságban csak néhány tábla vagy a teljes terület kis része ökológiai, akkor az ökológiai státusz feladása kisebb szervezeti változással járhat. Ha viszont az ökológiai termelés a gazdaság nagy részét érinti, akkor több tudás, beruházás, piaci kapcsolat és gazdálkodási rutin kötődik hozzá, ami erősítheti a fennmaradást.
Mindezek mellett a gazdaságirányító életkora és legmagasabb szakirányú képesítése is szerepelt a vizsgálatban. Ezt nem érdemes önmagában figyelembe venni, hanem a hosszabb távú gazdaságfejlesztési, generációs és döntéshozatali folyamatok részeként kell értelmezni. Az ökológiai gazdálkodás folytatása sokszor nem egy egyszeri adminisztratív döntés, hanem több évre szóló stratégia. Itt szükséges megjegyezni, hogy úgy Magyarországon, mint az EU-ban jellemzően fiatalabbak és szakmailag képzettebbek az ökológiai gazdaságok vezetői. Az életkor nagyobb hatást gyakorolt a fennmaradásra, mint az iskolai végzettség. Ennek fő oka, hogy egy elöregedő mezőgazdasági ágazatban a fiatalabb gazdálkodók értelemszerűen tovább képesek folytatni a gazdálkodást, mint az idősebbek.
A szomszédság nagyon is számít
A második modellváltozatban már nemcsak azt vizsgáltuk, milyen maga a gazdaság, hanem azt is, milyen szűkebb környezetben működik. Három térbeli tényezőt vettünk figyelembe: milyen messze van a legközelebbi ökológiai gazdaság, mekkora a helyi ökológiai gazdaságok sűrűsége és a környező ökológiai gazdaságok milyen arányban maradtak fenn 2020 és 2023 között.
Ez utóbbi bizonyult különösen érdekesnek: az eredmények alapján ugyanis nem pusztán az számít, hogy van-e más ökogazdaság a közelben, hanem az is, hogy a környező ökológiai gazdálkodási környezet mennyire stabil. Ha egy térségben több ökológiai gazdaság is fennmarad, az jelezheti, hogy ott erősebb a tudásáramlás, könnyebben elérhető a gyakorlati tapasztalat, jobbak lehetnek a piaci kapcsolatok, vagy egyszerűen elfogadottabb az ökológiai gazdálkodás.
Ez szakpolitikai szempontból fontos üzenet. Az ökológiai gazdaságok nem elszigetelt pontok a térképen. Egy-egy térségben a gazdálkodók látják egymás példáját, megoszthatják egymással a tapasztalataikat, közösen kapcsolódhatnak tanácsadáshoz, feldolgozáshoz vagy értékesítési csatornákhoz. Az elszigeteltebb gazdaságok esetében viszont nagyobb szükség lehet célzott mentorálásra, hálózatépítésre és gyakorlati támogatásra.
A termelési szerkezet szerepe árnyaltabb
A termelési szerkezethez kapcsolódó változók (ültetvények területe, állattartás) összességében kisebb szerepet játszottak a modellben, mint a gazdaságméret, az ökológiai terület vagy a térbeli beágyazottság. Ebből azonban nem következik, hogy mindegy lenne, milyen ágazatban működik egy ökogazdaság. Inkább arról van szó, hogy az adatbázisban az ökológiai állattartás aránya alacsony volt, ez pedig módszertani korlátot jelent az állattenyésztési összefüggések értelmezésében.
Ahol mégis kirajzolódott kapcsolat, mint az ökológiai ültetvények megléte vagy az ökológiai kérődzőtartás, különösen a szarvasmarhához kötődő gazdálkodás inkább pozitív irányba mutatott a fennmaradás szempontjából. Ez összhangban állhat azzal, hogy az állattartás jobban beágyazhatja az ökológiai működést a gazdaság egészébe, például a gyepgazdálkodás, a takarmánytermelés, a trágyagazdálkodás és a hosszabb távú gazdasági tervezés révén.
A belépéstől a fennmaradásig
Kutatásunk fő üzenete, hogy az ökológiai ágazat fejlesztésekor nem elég az új belépők számát vagy az ökológiai terület növekedését figyelni. Legalább ilyen fontos, hogy a gazdaságok meg tudnak-e maradni az ökológiai rendszerben, és milyen feltételek segítik őket ebben.
Az eredmények alapján a fennmaradást erősítheti, ha az ökológiai termelés nem marginális szerepet kap a gazdaságban, hanem valóban beépül a gazdaság működésébe. Ehhez nemcsak támogatásra, hanem szaktanácsadásra, technológiai tudásra, piacra jutási lehetőségekre, feldolgozási kapcsolatokra és gazdálkodói hálózatokra is szükség van.
A térbeli eredmények azt is sugallják, hogy nem minden térségben ugyanarra van szükség. Ahol már erősebb ökológiai klaszterek alakultak ki, ott érdemes a meglévő kapcsolatokra, bemutató gazdaságokra és helyi értékesítési csatornákra építeni. Ahol viszont az ökológiai gazdaságok elszigetelten működnek, ott a hálózatépítés, a célzott tanácsadás és a mentorálás lehetnek fontosabbak.
Az ökológiai gazdálkodás hazai fejlődését tehát nem statikus állapotként, hanem belépési, kilépési és fennmaradási folyamatok együtteseként érdemes értelmezni. A kérdés nemcsak az, hogy hány gazdaság lép be az ökológiai rendszerbe, hanem az is, hogy melyek tudnak benne tartósan megmaradni. A hosszú távon erős ökológiai ágazathoz nemcsak több ökológiai gazdaságra, hanem stabilabb ökogazdasági környezetre is szükség van.