Agrárszektor • 2026. október 7. 14:01
Nem mindenhol lesz egyszerű meghozni ezt a kemény döntést.
A városi zöldfelületek fenntartása egyre nehezebben egyeztethető össze a víztakarékossággal: miközben a fák, parkok és kertek alapvetően meghatározzák a települések élhetőségét, a szárazodó klíma miatt az öntözésre fordítható vízzel is takarékosan kell bánni. A megoldás nem az öntözés teljes elhagyása, hanem annak újragondolása kellene legyen. A részletekkel kapcsolatban Nádasy Lászlót, a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet docensét kérdezte a Metszet.
Hogyan lehet összeegyeztetni a víztakarékosság szempontjait azzal, hogy a parkok és kertek növényállományának fenntartásához sok esetben elengedhetetlen az öntözés?
Mivel a kérdés és a mögötte álló problémakör is rendkívül összetett, a rá adott válaszoknak is azoknak kell lenniük. Alapvető fontosságú, hogy a víz – főleg az ivóvíz – érték, de a zöldinfrastruktúra is az. A városi táj élhetőségét alapvetően meghatározza a zöldfelületek – fák, fasorok, parkok, kertek, természetközeli területek – mennyisége és minősége.
Az előttünk álló egyik legfontosabb feladat és kihívás véleményem szerint az, hogy végleg el kell engedni azt a szemléletmódot, hogy minden zöldfelületi elemet intenzíven fenn tudunk tartani.
Differenciálni kell a növényállomány öntözését: a kevésbé érzékeny (például szárazságtűrő, gyökérből gyorsan újrahajtó cserjék), vagy éppen könnyebben pótolható elemekre (például az angolpázsitra) nem szabad vizet pazarolni, a hosszú idő alatt vagy egyáltalán nem pótolható ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtó elemeket (például az idős, monumentális fákat) viszont fenn kell tartani, öntözni kell.
Ez persze tervezéssel és átgondolt önkorlátozással oldható csak meg. A BKM FŐKERT már kidolgozott egy vészhelyzeti protokollt a vízkorlátozás idejére, de ezt minden zöldfelület-fenntartónak el kell végeznie:
a magánkertekben is meg kell hozni a döntést, hogy mely elemek a legfontosabbak, és melyek azok, amelyeket ha nehéz szívvel is, de elengedünk.
Az „elengedett” elemek helyére kerülő új fák, kiültetések tervezése, ültetése során egyre fontosabbá válik a megfelelő, a jelenlegi (és várható!) klímához alkalmazkodni képes növények kiválasztása, a körülményekhez illeszkedő állományok kialakítása. A városi nagyparkok és a nyaraló hátsókertje esetében ugyanúgy szembe kell néznünk a ténnyel: az ország területének túlnyomó többségén búcsút kell vennünk a japán juhartól, a hamisciprusoktól és az angolpázsittól. Helyette olyan szárazságtűrő, a szélsőséges hőmérsékleteket is elviselő fajokat kell választanunk, amelyek hosszú távon is hozzájárulnak majd lakókörnyezetünk élhetőségéhez úgy, hogy közben vizet takarítunk meg.