Agrárszektor • 2026. november 6. 13:31
Nem elegendő az optimalizálás, a teljes termesztési rendszert újra kell gondolni.
Az idei kukoricaszezon ismét bebizonyította, hogy a korábban megszokott termesztéstechnológiai megoldások szélsőséges időjárási körülmények között nem feltétlenül biztosítanak megfelelő termésbiztonságot. A súlyos aszály mellett az egyenetlen kelés, a hőstressz, a kártevők és a kórokozók együttes hatása is hozzájárult a terméskieséshez. A tapasztalatok alapján 2027-ben már nem elegendő egy-egy technológiai elem optimalizálása: a teljes termesztési rendszert kell a változó körülményekhez igazítani.
Történelmi mélypont közelében a hazai kukoricatermesztés
A 2026-os év alighanem sokáig emlékezetes marad a magyar kukoricatermesztők számára. Az októberi betakarítási adatok már rendkívül súlyos terméskiesést jeleztek. Az Agrárközgazdasági Intézet október 8-i operatív jelentése szerint a hazai, 589,2 ezer hektáros kukoricaterület 69,8 százalékán végeztek a betakarítással, az addig mért termésátlag pedig mindössze 2,9 tonna/hektár volt. Ez 36,8 százalékos visszaesést jelentett az előző évhez képest. A megyék közötti különbségek különösen jelentősek voltak: Csongrád-Csanádban 1,1, Zalában 5,8 tonna/hektáros átlagot mértek.
Október 26-án a betakarítás már közel 79 százalékos készültségnél tartott, a betakarított mennyiség pedig mindössze 1,3–1,4 millió tonna körül alakult. A végleges eredmény még változhat, de az már egyértelmű, hogy az idei év a hazai kukoricatermesztés egyik legsúlyosabb évjárata lett.
A számok mögött azonban sokkal több van, mint egy rossz termésátlag. Az idei év egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem egyetlen időjárási esemény okozta a problémát, hanem egymásra épülő, egymást erősítő stresszhatások vezettek a termésveszteséghez.
A probléma nem nyáron kezdődött
A kukorica idei nehézségei sok térségben már a vetést követő időszakban megmutatkoztak, a tavaszi csapadékhiány miatt egyenetlen keléssel, heterogén állományokkal találkozhattunk. A kezdeti fejlődési problémákat később a nyári vízhiány és az extrém hőterhelés tovább súlyosbította. A növény számára különösen kedvezőtlen volt, hogy a vízhiány éppen a nagy vízigényű fejlődési szakaszokban jelentkezett. A virágzás, a termékenyülés és a szemkitelítődés időszakában elszenvedett stressz már közvetlenül befolyásolta a kialakuló termést.
A határban jól látható volt a vízhiány következménye: levélfurulyázás, növekedési lemaradás, idő előtti levélszáradás, hiányosan termékenyült vagy egyáltalán ki nem alakult csövek. A legszárazabb térségekben nem egyszerűen alacsony terméspotenciálú állományokkal találkoztunk, hanem olyan táblákkal is, ahol a kukorica szemtermésének betakarítása már nem jelentett reális lehetőséget.
Fontos ugyanakkor, hogy az országos átlagok nem mutatják meg a teljes képet. Az idei évben különösen nagy jelentősége volt a termőhelynek, a talaj vízgazdálkodásának és a csapadék területi eloszlásának. Néhány tíz kilométeres távolságon belül is egészen eltérő állományokkal találkozhattunk. Az öntözött területek egy része lényegesen jobb kondícióban maradt, miközben a vízellátásra nem támaszkodó, kedvezőtlenebb adottságú táblákon súlyos károk alakultak ki.
A stresszelt növény kiszolgáltatottabbá válik
Növénykórtani szempontból az idei év egyik legfontosabb tanulsága, hogy a környezeti stressz nem önmagában jelent problémát. A kedvezőtlen körülmények a növény élettani állapotát is megváltoztatják, ezáltal a biotikus károsítókkal szembeni fogékonyságát is befolyásolhatják.
Az állományok bejárása során feltűnően sok gyapottok-bagolylepke- és kukoricamoly-kártétellel találkozhattunk. A rovarok által okozott sérülések közvetlen termésveszteséget jelenthetnek, de növénykórtani szempontból is figyelmet érdemelnek. A sérült növényi szövetek, különösen a csöveken kialakuló sebzések, lehetőséget teremthetnek bizonyos gombakórokozók megtelepedésére.
Az idei évben a gazdasági kényszerhelyzet is befolyásolta a növényvédelmi döntéseket. Amikor már láthatóvá vált, hogy a várható termés messze elmarad a tervezettől, sok gazdálkodó igyekezett csökkenteni a ráfordításokat. Ez érthető reakció, ugyanakkor a kártevők elleni védekezés elhagyása további kockázatokat hordozhat. Nem arról van szó, hogy minden körülmények között, minden táblán kezelni kell az állományt, hanem arról, hogy a növényvédelmi döntéseket a tényleges kockázatok és a gazdasági mérlegelés alapján kell meghozni.
A terepi bejárások során olyan kukoricacsöveket is lehetett látni, amelyeken mikotoxin termelő Aspergillus, Fusarium és Alternaria nemzetségbe tartozó kórokozók jelenlétére utaló tünetek egyszerre voltak megfigyelhetők. Ez különösen figyelemfelkeltő, hiszen a különböző gombák eltérő környezeti feltételek mellett is képesek fertőzni. A látható tünetek azonban önmagukban nem bizonyítják a mikotoxin-szennyezettséget: annak mértékét kizárólag megfelelő laboratóriumi vizsgálatokkal lehet megállapítani.
A mikotoxin már nem csupán növényvédelmi kérdés
A mikotoxinok problémája túlmutat a szántóföldi növényvédelem keretein. A toxintermelő gombák által szennyezett termény felhasználhatósága, piaci értéke és élelmiszer-biztonsági megfelelősége egyaránt sérülhet. A 2022-es évben már megtapasztalhattuk, milyen komoly gazdasági következményekkel járhat a fuzáriumtoxinokkal szennyezett kukorica. Az idei évben a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, a rovarok okozta sérülések és a legyengült növényi állapot miatt ismét kiemelt figyelmet kell fordítanunk a mikotoxinkockázatra.
A megelőzés lehetőségeit a teljes tenyészidőszakban érdemes megtalálni.
A megfelelő hibridválasztás, a vetésváltás, az agrotechnikai megoldások, a kártevők monitorozása és az indokolt növényvédelmi beavatkozások egyaránt hozzájárulhatnak a kockázatok mérsékléséhez. A betakarítás után pedig a megfelelő szárítás, tárolás és a kockázatos tételek laboratóriumi ellenőrzése is nélkülözhetetlen. Fontos azonban tudni, hogy a betakarítás utáni technológia a már kialakult mikotoxinokat nem távolítja el.
Mit vigyünk magunkkal 2026-ból a következő szezonra?
Az idei év tapasztalatai alapján a 2027-es szezonra való felkészülést nem lehet egyetlen technológiai elem megváltoztatására szűkíteni. A hibridválasztás, a vetésidő és a tőszám meghatározása mellett a talaj vízgazdálkodása, a gyökérfejlődés feltételei, a vízmegőrző talajművelés és a növényvédelmi kockázatok együttes mérlegelése szükséges.
2026 legfontosabb tanulsága számomra az, hogy a termésbiztonságot nem egyetlen jó hibrid, egy növényvédelmi kezelés vagy egy korszerű gép fogja megteremteni.
A szélsőséges évjáratokban az egymással összehangolt döntések jelentik a különbséget. A kérdés már nem az, hogy visszatérnek-e az aszályos évek, hanem az, hogy mennyire felkészülten találkozik velük a magyar kukoricatermesztés.