Agrárszektor • 2026. november 9. 11:32
A mélyponton talán már túl vagyunk, de a következő fél év még rendkívül nehéznek ígérkezik.
Több európai és hazai tejpiaci mutató is arra utal, hogy a hónapok óta tartó áresés után megkezdődhetett a piac stabilizálódása. A termelői árak lassú emelkedése azonban még messze nem jelenti a tejtermelő gazdaságok jövedelmezőségének helyreállását. A 2026-os aszály következtében megdrágult takarmányozás és az egyes telepeken jelentkező termeléskiesés miatt a következő fél év továbbra is rendkívül nehéznek ígérkezik.
Megjelentek a stabilizálódás első jelei
Az elmúlt hónapokban több olyan változás is megfigyelhető a tejpiacon, amely óvatos optimizmusra adhat okot. Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint a hazai nyerstej termelői átlagára 2026 szeptemberében 136,97 forint/kilogramm volt, ami 6,54 százalékos emelkedést jelent augusztushoz képest.
Az európai piacon szintén megjelentek a stabilizálódás jelei. Az Európai Bizottság adatai alapján az EU-27 átlagos nyerstej-termelői ára szeptemberben 43,11 eurócent/kilogramm volt, ami megközelítőleg 0,9 százalékos növekedést jelent az előző hónaphoz viszonyítva.
A rövid távú piaci folyamatok szempontjából fontos jelzés a milánói spotpiac alakulása is. A Németországból származó, 3,6 százalékos zsírtartalmú pasztőrözött tej jegyzése augusztus vége óta változatlan, átlagosan 49,49 euró/100 liter körüli szinten áll. A közel két hónapja tartó árstabilitás arra utalhat, hogy az azonnali piacon mérséklődött a korábbi áresési nyomás.
Ezek a folyamatok kedvezőek, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a piaci árak stabilizálódása és a termelők jövedelmezőségének helyreállása két különböző folyamat.
Az önköltség közben tovább emelkedik
A tejtermelő gazdaságok számára a legnagyobb problémát jelenleg az jelenti, hogy miközben a felvásárlási árak lassan emelkedni kezdtek, a termelési költségek tovább növekednek. A jelenlegi felvásárlási árak ugyanakkor még mindig jelentősen elmaradnak a tejtermelés önköltségétől: gazdaságonként eltérő mértékben, de sok esetben kilogrammonként 30–60 forintos veszteséget eredményeznek.
A harmadik negyedévben számos telepen megkezdődött a 2026-ban betakarított tömegtakarmányok felhasználása. Ezzel az idei súlyos aszály következményei közvetlenül is megjelentek a tejtermelés önköltségében.
A csapadékhiány miatt sok területen jelentősen visszaestek a takarmányhozamok, miközben a termesztés fix költségeit változatlanul ki kellett fizetni. A kisebb betakarított mennyiség így magasabb tonnánkénti előállítási költséget eredményezett.
A mennyiségi hiány mellett a minőségi problémák is növelik a ráfordításokat. A gyengébb beltartalmú tömegtakarmányok miatt több gazdaság kénytelen drágább vásárolt takarmányokkal és takarmány-kiegészítőkkel biztosítani a tejelő állomány megfelelő energia- és tápanyagellátását.
A takarmányozási költségek ezért várhatóan fokozatosan tovább emelkednek, ami késlelteti azt az időpontot, amikor a tej felvásárlási ára ismét meghaladhatja az előállítás önköltségét.
Egyes telepeken már a tejtermelés mennyisége is csökken
A 2026-os takarmányhelyzet nem kizárólag a költségeken keresztül befolyásolja a tejtermelést: a takarmányhiány és a gyengébb minőség egyes telepeken átmenetileg 5–10 százalékos tejtermelés-kiesést is okozhat. Ez különösen kedvezőtlen helyzetet teremt, hiszen a gazdaságoknak a növekvő takarmányozási költségeket kisebb értékesíthető tejmennyiség mellett kell kigazdálkodniuk.
A telepek jelentős állandó költségei eközben nem csökkennek arányosan a termeléssel, így előfordulhat, hogy egy gazdaságban a felvásárlási ár emelkedése ellenére sem javul érdemben a jövedelmezőség, mert a költségnövekedés és a termeléskiesés felemészti a kilogrammonkénti árbevételi többletet.
Hat-nyolc hónap is szükséges lehet a fordulathoz
Véleményem szerint a tejpiac az árak szempontjából már túl lehet a mélyponton, de a termelői jövedelmezőség helyreállásához még legalább hat-nyolc hónapra lehet szükség. Ez természetesen attól is függ, hogyan alakul az európai tejkínálat, a feldolgozói kereslet és a takarmányozási költségek.
Fontos lenne, hogy az év végére a hazai nyerstej termelői átlagára elérje legalább a 150 forint/kilogrammos szintet. Ez az árszint ugyan még nem biztosítana nyereséges működést a tejtermelő gazdaságok számára, de már jelentősen mérsékelhetné a pénzkiáramlást és a működés finanszírozásához szükséges források nagyságát. A jelenlegi helyzetben ez is kulcsfontosságú, hiszen minden további veszteséges hónap csökkenti a gazdaságok pénzügyi mozgásterét.
Amennyiben az áremelkedés elmarad, vagy túl lassúnak bizonyul, egyre több tejtermelő gazdaság pénzügyi tartalékai merülhetnek ki. Ez már nemcsak átmeneti likviditási problémákat, hanem a termelési kapacitások csökkenését is előidézheti.
Nemcsak a tejár, a téli csapadék is meghatározhatja a következő hónapokat
A tej felvásárlási árának alakulása azonban csak az egyik bizonytalansági tényező, legalább ilyen fontos kérdés, hogy mennyi csapadék érkezik a téli és kora tavaszi hónapokban. A következő évi szenázskészítésre szánt őszi vetésű takarmánynövények ugyanis már a földben vannak. Ezek megfelelő fejlődése és tavaszi hozama nagymértékben függ a talaj vízkészletének feltöltődésétől, illetve a következő hónapok időjárásától.
Ha a téli csapadék ismét elmarad, és tavasszal sem érkezik elegendő eső, akkor a 2027 májusára várható első tömegtakarmány-betakarítás újabb jelentős hozamkiesést hozhat. Ez különösen azokat a gazdaságokat érintheti súlyosan, amelyek a 2026-os aszály miatt már most is takarmányhiánnyal küzdenek.
Véleményem szerint egy újabb gyenge tavaszi takarmánytermés esetén májusban már több tejtermelő gazdaság is állománycsökkentésre kényszerülhet. Ebben az esetben a termelőknek nemcsak a veszteséges tejtermeléssel, hanem a rendelkezésre álló takarmány mennyiségéhez igazított állatlétszámmal is számolniuk kellene.
Rövid távon ugyanakkor nem számítok tömeges telepbezárásokra. Sok gazdaság még rendelkezik felhalmozott takarmánykészletekkel, ezért véleményem szerint 2027 tavaszáig még nem várható jelentős mértékű termelésfelhagyás. A valódi kockázat inkább az, hogy ha addig nem következik be érdemi javulás, a tartalékok kimerülésével és egy esetleges újabb takarmányhiánnyal párhuzamosan a termelők egy része már nem tudja fenntartani a jelenlegi állományméretet.
A tejágazat következő fél évét így két, egymással szorosan összefüggő tényező határozhatja meg: képesek lesznek-e a felvásárlási árak utolérni a növekvő önköltséget, és érkezik-e elegendő csapadék ahhoz, hogy a gazdaságok jövő tavasszal megfelelő mennyiségű takarmányt takaríthassanak be.
A következő hónapokban nemcsak a tejpiacnak, hanem az időjárásnak is döntő szerepe lehet abban, mekkora termelési kapacitással vág neki a hazai tejágazat a 2027-es évnek.