Agrárszektor • 2026. november 20. 11:32
Nagyot fordult a világ: a rovartenyésztés tíz év alatt jutott el a perifériáról az európai szakpolitika napirendjére.
Az európai mezőgazdaság jövőjét meghatározó döntések jelentős része már jóval azelőtt formálódik, hogy azok hatását a gazdálkodók a mindennapi működésükben érzékelnék. A szakmai egyeztetések, szabályozási felülvizsgálatok és stratégiai tervek hosszabb távon a termelés feltételeit, a fejlesztési lehetőségeket és az ágazatok versenyképességét is befolyásolják.
Amikor a Hermeciával csatlakoztunk az International Platform of Insects for Food and Feed szervezethez, azaz az IPIFF-hez, fontos szempont volt számunkra, hogy egy erős, szervezett és szakmailag felkészült ágazati érdekképviselet részei lehessünk. Szerettünk volna példát mutatni arra is, hogy az együttműködésnek a mezőgazdaság valamennyi területén komoly jelentősége lehet. A közös problémákra közösen keresett megoldások, az összehangolt szakmai álláspontok és a döntéshozókkal folytatott párbeszéd olyan lehetőségeket teremthetnek, amelyek egy-egy gazdaság vagy vállalkozás számára önállóan nehezebben lennének elérhetők. Ez számomra a Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdasági miniszter részvételével megrendezett gazdafórumok egyik fontos tanulsága is. A különböző mezőgazdasági ágazatok szereplői sokszor hasonló problémákkal szembesülnek, és a tapasztalataik megosztásából valamennyien profitálhatnak.
De most az európai rovarágazat is kifejezetten érdekes példát szolgáltat arra, hogyan válhat egy új technológiai terület fokozatosan a közös agrárpolitikai gondolkodás részévé.
Tíz év alatt a perifériáról az európai szakpolitika napirendjére
Érdemes belegondolni, hol tartott a takarmánycélú rovartenyésztés tíz évvel ezelőtt. 2016-ban az európai rovarágazat még jórészt fejlesztésekből, kísérleti rendszerekből és kisebb termelési kezdeményezésekből állt. A rovareredetű feldolgozott állati fehérjék alkalmazását az uniós takarmányjog számos területen korlátozta. A haltenyésztési takarmányokban történő felhasználás engedélyezése 2017-ben, a sertés- és baromfitakarmányozásra vonatkozó bővítés pedig 2021-ben jelentett meghatározó mérföldkövet. Ehhez képest ma már európai kutatóintézetek, egyetemek, ipari szereplők és szakmai szervezetek dolgoznak együtt a technológia fejlesztésén, az IPIFF pedig rendszeres párbeszédet folytat az Európai Bizottsággal és más uniós intézményekkel.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az ágazat valamennyi technológiai, gazdasági és szabályozási problémájára megszületett a megoldás. A gazdaságos méretnövelés, a piaci elfogadottság és az üzembiztos termelés továbbra is komoly feladat. A változás jelentősége mégis figyelemre méltó: egy évtized alatt egy korábban szűk körben ismert technológia az európai fehérjeellátásról és körforgásos gazdaságról szóló szakpolitikai egyeztetések szereplőjévé vált.
A rovarfehérje az európai fehérjestratégiában
Az Európai Bizottság 2026. július 7-én közzétette az európai fehérjeellátás ellenálló képességét és stratégiai önállóságát erősítő cselekvési tervét. A dokumentum egyik fontos megállapítása, hogy Európának a hagyományos fehérjeforrások mellett további, lehetőség szerint helyben előállított alternatívákra is szüksége van, amelyek között a rovarfehérje is szerepel.
Ennek jelentősége azonban messze túlmutat a rovartenyésztésen. Az európai mezőgazdaság fehérjeimporttól való függősége, az ellátási láncok sérülékenysége és a takarmány-alapanyagok árának ingadozása valamennyi állattenyésztési ágazatot érinti. A rendelkezésre álló fehérjeforrások bővítése tehát csökkentheti a kiszolgáltatottságot, miközben új gazdasági kapcsolatok és helyi termelési rendszerek kialakulását ösztönözheti.
Az akvakultúra és az alternatív takarmányok
Az Európai Bizottság 2026 során több tanulmányban is vizsgálta az akvakultúra környezeti terhelését, takarmányozási lehetőségeit és hosszú távú versenyképességét. Ezek az elemzések a takarmányozást az ágazat környezeti teljesítményének egyik meghatározó tényezőjeként azonosítják, és részletesen foglalkoznak az alternatív takarmány-alapanyagokkal. A tudományos eredmények alapján a rovarfehérje megfelelő receptúrákban számos halfaj takarmányozásában alkalmazható. A nagyobb arányú felhasználás előtt azonban gazdasági és termelési kihívások is állnak, különösen az ár, a rendelkezésre álló mennyiség és az egyenletes minőség biztosítása terén.
Október 20-án az Európai Bizottság közzétette a halászat és az akvakultúra 2040-ig szóló stratégiai jövőképét. A dokumentum már kifejezetten összekapcsolja az alternatív takarmány-alapanyagok termelésének támogatását az európai akvakultúra ellenállóképességének erősítésével. Az IPIFF ezért az európai akvakultúra-termelők szövetségével, a FEAP-pal is együttműködik, hogy a stratégiai célokhoz gyakorlati megoldások társuljanak.
A következő évek egyik fontos kérdése az lesz, hogyan válhatnak az új takarmány-alapanyagok szélesebb körben elérhető, gazdaságosan alkalmazható termékekké.
Körforgásos gazdaság: a technológia és a szabályozás találkozása
A rovartenyésztés egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy bizonyos mezőgazdasági és élelmiszeripari mellékáramokat képes értékes fehérjévé és további hasznosítható termékekké alakítani. Ez lehetőséget teremthet arra, hogy a termelésben keletkező anyagok egy része helyben, rövid ellátási láncokon belül hasznosuljon újra. A technológiai lehetőségeket ugyanakkor az élelmiszer- és takarmánybiztonsági követelményekkel együtt kell értékelni. Az uniós jogszabályok pontosan meghatározzák, milyen alapanyagok használhatók fel a takarmánycélú rovartenyésztés során. Az IPIFF ezért olyan tudományosan megalapozott szabályozási felülvizsgálatot szorgalmaz, amely a megfelelő mikrobiológiai, állategészségügyi és élelmiszerlánc-biztonsági követelmények fenntartása mellett további mellékáramok biztonságos hasznosítását is lehetővé teheti.
Ez a kérdés más mezőgazdasági ágazatok számára is ismerős lehet. A termelési rendszerek fejlődése gyakran új lehetőségeket teremt, amelyekhez a jogszabályi környezetnek is alkalmazkodnia kell. A jól működő szabályozás ugyanakkor egyszerre biztosítja a fogyasztók, az állatok és a környezet védelmét, valamint a tudományosan igazolt innovációk gyakorlati alkalmazhatóságát.
A rovartrágya és a talaj jövője
A rovartenyésztéshez kapcsolódó másik jelentős terület a talajok tápanyag-utánpótlása és biológiai állapotának javítása. Itt fontosnak tartok egy szakmai pontosítást: a köznyelvben gyakran egymás szinonimájaként használják a rovartrágya és a frassz kifejezéseket, ezek azonban nem feltétlenül ugyanazt az összetételű anyagot jelölik.
- Az uniós jogszabályi meghatározás szerint a frassz a tenyésztett rovarok ürülékéből, a visszamaradt nevelőközegből, rovarrészekből és elhalt petékből álló keverék, amely meghatározott határértékig elhalt rovarokat is tartalmazhat.
- Ezt fontos megkülönböztetni az elkülönítetten gyűjtött rovarürüléktől, amelynek összetétele eltérhet a frasszétól. A termékek jogszabályi besorolását és forgalmazási feltételeit ugyanakkor a vonatkozó uniós és nemzeti előírások határozzák meg.
A megfelelő minőségű rovareredetű trágyázóanyagok a talajélet támogatásában, a talaj biológiai aktivitásának alakításában és kedvező körülmények között a talaj vízmegtartó képességének javításában is szerepet kaphatnak. Ezeknek a hatásoknak a mértéke természetesen függ az anyag összetételétől, a talaj tulajdonságaitól és az alkalmazás módjától.
Az IPIFF jelenleg egy fontos uniós szabályozási folyamatot is követ. A 2019/1009/EU rendelet CMC 10 kategóriájának tervezett módosítása a jogszabályban frasszként meghatározott, megfelelően feldolgozott anyagok uniós termésnövelő termékekben történő felhasználását könnyítheti meg. A módosítás elfogadásához ugyanakkor további eljárási lépések szükségesek.
A magyar mezőgazdaság szempontjából a téma jelentőségére különösen talajaink állapota és a vízgazdálkodás egyre nagyobb kihívásai világítanak rá. A következő évek mezőgazdaságában a talaj vízmegtartó képességének megőrzése, a biológiai aktivitás fenntartása és a tápanyag-gazdálkodás hatékonysága meghatározó kérdés lesz.
Minden megfelelően vizsgált és biztonságosan alkalmazható megoldás értékes hozzájárulást jelenthet ehhez.
A közös agrárpolitika és az új mezőgazdasági ágazatok
A 2028–2034 közötti uniós költségvetési időszak és a közös agrárpolitika jövőjéről zajló egyeztetések szintén jelentőséggel bírnak. Az Európai Unió Tanácsa 2026. október 26-án elfogadta a 2027 utáni közös agrárpolitika keretrendszerére vonatkozó részleges tárgyalási álláspontját. A következő költségvetési időszak támogatási rendszerének kialakítása azonban továbbra is folyamatban van.
Az IPIFF egyik célkitűzése, hogy a rovartenyésztés elismert mezőgazdasági tevékenységként jelenjen meg az európai agrárpolitikában, és az ágazat szereplői megfelelő feltételekkel hozzáférhessenek a beruházási, fejlesztési és innovációs támogatásokhoz. Ez lehetőséget teremthet új termelési modellek kialakulására, az állattartó gazdaságok tevékenységének diverzifikálására és a helyi fehérjeellátás erősítésére.
A folyamat azonban ennél általánosabb kérdést is felvet: hogyan tudja az európai agrárpolitika befogadni és támogatni azokat az új technológiákat, amelyek a hagyományos mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódva kínálnak megoldásokat?
Az innováció ugyanis nem feltétlenül egy teljesen új ágazat megszületését jelenti. Sok esetben a meglévő rendszerek újragondolásáról, hatékonyabb működtetéséről, a helyi adottságok jobb hasznosításáról vagy a korábban különálló termelési folyamatok összekapcsolásáról van szó.
Nem a rovarfehérje fogja megmenteni a mezőgazdaságot
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyre világosabb, hogy a mezőgazdaságnak egyszerre számos kihívásra kell választ találnia. Az időjárási szélsőségek, a vízhiány, az állategészségügyi problémák, az inputanyagok költségei és a változó piaci környezet összetett alkalmazkodást követelnek. Erre egyetlen technológia sem képes önmagában megoldást adni. A rovarfehérje sem fogja egymaga megmenteni a mezőgazdaságot. Ahogyan egy új növényfajta, egy korszerű öntözési rendszer vagy egy precíziós gazdálkodási megoldás sem jelent minden körülmények között általános választ. A jelentőségük abban rejlik, hogy együttesen hozzájárulhatnak a mezőgazdasági rendszerek alkalmazkodóképességének növeléséhez.
Éppen ezért tartom különösen fontosnak az európai rovarágazat elmúlt tíz évének történetét. Egy olyan terület fejlődését figyelhetjük meg, amely a kezdeti kutatásokból és kísérleti rendszerekből fokozatosan jutott el az ipari alkalmazásig, a szervezett érdekképviseletig és az uniós döntéshozókkal folytatott szakmai párbeszédig. A folyamatnak vannak eredményei, nehézségei és megoldásra váró kérdései is. A tanulságai azonban más ágazatokban is hasznosíthatók. A technológiai fejlesztés, a tudományos kutatás, a gyakorlati tapasztalatok megosztása és a szakmai összefogás együtt teremtheti meg azt a környezetet, amelyben az új megoldásokból működő mezőgazdasági gyakorlat válhat.
December 8-án az IPIFF az Európai Parlamentben rendezi meg az Insects for Europe: A Blueprint for EU Leadership in a Circular Bioeconomy című éves szakmai eseményét. Ez újabb alkalmat kínál arra, hogy az ágazat szereplői, kutatói és az uniós döntéshozók közösen foglalkozzanak a következő évek feladataival.
Számomra ennek az egész történetnek a legfontosabb üzenete az, hogy az innovációknak helyük van a mezőgazdaságban, és érdemes teret adni azoknak, akik új megoldásokat keresnek. A következő évek tétje ugyanis jóval nagyobb az egyes ágazatok versenyképességénél. A mezőgazdaság hosszú távú fennmaradása, alkalmazkodóképessége és az élelmiszer-termelés biztonsága is azon múlik, mennyire vagyunk képesek tanulni, együttműködni és fejlődni. És ha ehhez egy tíz évvel ezelőtt még alig ismert ágazat története is tud néhány hasznos tanulsággal szolgálni, akkor már érdemes volt beszélni róla.