Tarjányi Lili • 2025. május 25. 13:28
A tavaszi és nyári hónapokban egyre gyakrabban tűnnek fel a közösségi médiában olyan képek, amelyeken emberek sárgálló repcetáblákban, lilásan virágzó facéliamezőkön vagy éppen mákvirágok között pózolnak. Ezek a színes, esztétikus növénytáblák valóban gyönyörűek, de nem díszletként szolgálnak – hanem a gazdák megélhetését jelentő mezőgazdasági kultúrák. Éppen ezért fontos lenne, hogy mindenki megértse: miért nem szabad csak úgy besétálni ezekbe a vetésekbe fotózkodni.
Íme három növény, melynek virágzása szemet gyönyörködtető és sokakat ösztönöz egy-egy kép elkészítéséhez. A kultúrák alaptulajdonságainak kifejtése után kitérek azonban arra, hogy miért nem érdemes, ildomos belegázolni a „virágmezőbe”. A facélia, más néven mézontófű, egy gyors növekedésű, lágyszárú növény, amelyet elsősorban zöldtrágyázásra és méhlegelőként használnak. Virágzata látványos, liláskék színű, gazdag nektárforrás a beporzó rovarok számára. Talajjavító hatása is jelentős: gyökérzete javítja a talaj szerkezetét, és segít a gyomelnyomásban. Nem rokon a hazai kultúrnövényekkel, ezért a vetésforgóban kedvezően alkalmazható. A repce fontos olajnövény, melyet tavaszi vagy őszi vetéssel termesztenek. Magjából nagy olajtartalma miatt étolajat és biodízelt állítanak elő. Sárga virágzása tavasszal látványos, ugyanakkor a táblák gyakran növényvédőszerrel kezelt területek, ezért belépni nem ajánlott. Agronómiai szempontból igényes növény, de magas jövedelmezősége miatt elterjedt.
A bíborhere egy pillangós virágú, nitrogénmegkötő növény, amelyet gyakran zöldtrágyaként vagy takarmányként vetnek. Mélybordó virágai esztétikusak, és kiváló méhlegelőként is szolgálnak. Talajjavító hatása miatt előszeretettel alkalmazzák vetésforgóban, különösen ökológiai gazdálkodásban. Egynyári, gyorsan növő faj, amely a talaj tápanyag visszapótlásában is szerepet játszik.
Növényvédő szerek alkalmazása
Az egyik legfontosabb ok, amiért kerülni kell(ene) a táblákat, a kemikáliák használata. A mezőgazdasági növényeket gyakran kezelik különböző növényvédő szerekkel, gyomirtókkal, gombaölőkkel vagy rovarirtókkal. Ezek az anyagok bár a jogszabályok szerint engedélyezettek, az emberi szervezet számára mégis veszélyesek lehetnek, különösen közvetlen érintkezés esetén. Egy frissen permetezett tábla komoly kockázatot jelent az egészségre. Emellett a taposási kár is markáns problémát jelent. Amikor valaki belép egy repce- vagy máktáblába, a lábával letöri, megrongálja a növényeket. Ezek a növények később már nem tudnak fejlődni, nem hoznak termést, vagyis a gazda anyagi kárt szenved. Ráadásul a letaposott növények környezetében gyakran terjedni kezdenek a gyomok, kórokozók, ami tovább csökkentheti a hozamot. Sokan nincsenek tisztában azzal sem, hogy ezek a táblák nem közterületek. A mezőgazdasági földek magántulajdont képeznek, ahova jogosulatlanul belépni tilos, szabálytalan és tiszteletlen dolog. Ahogyan nem mennénk be valaki kertjébe egy szép virág miatt, ugyanúgy nem lenne szabad bemerészkedni egy gazda vetésébe sem.
Végül ne felejtsük el, hogy az olyan kultúrák, mint a facélia vagy a bíborhere, gyakran zöldtrágyának, illetve a beporzók táplálására szolgálnak. Ha taposással vagy jelenlétünkkel zavarjuk ezeket a táblákat, akkor nemcsak a növényeket, hanem a méheket és más beporzókat is veszélyeztetjük, akik kulcsszerepet játszanak az ökoszisztéma fenntartásában.
Mi a helyzet a bálákkal?
A szalmabálák (általában gabonafélék - búza, árpa, rozs - szármaradványai) és a szénabálák (szárított fűfélék, esetenként lucerna, pillangósok) alapvető szerepet töltenek be a mezőgazdaságban, elsősorban takarmányozási és almozási célokat szolgálnak. Az utóbbi években ugyanakkor egyre gyakrabban fordul elő, hogy ezek a mezőgazdasági termékek fotózási helyszínként funkcionálnak, ami számos problémát vet fel. A bálákra való felmászás, illetve az azokon való tartózkodás a kötözőanyagok (zsinór, háló, esetenként fólia) sérüléséhez, lazulásához vezethet, aminek következtében a bála statikailag instabillá válik, könnyen szétcsúszik vagy beázik.
A sérült bálákban penészedés, rothadás indulhat meg, ami rontja azok beltartalmi értékét, vagy akár teljes használhatatlanságot is okozhat - különösen szénánál, amely állatok takarmányozására szolgál. A körbálák és kockabálák általában több mázsát nyomnak, és gyakran egymásra vannak halmozva.
A felmászás és a rajtuk való mozgás jelentős baleseti kockázatot rejt, különösen egyenetlen talajviszonyok vagy laza kötések esetén. A leesés súlyos sérülésekhez vezethet A szénabálák közvetlenül az élelmiszerlánc részét képezik, hiszen a belőlük táplált állatokból származó termékek (tej, hús) az emberi fogyasztásba kerülnek. A bálákon történő tartózkodás (pl. utcai ruházatban, cipővel) mikrobiológiai kockázatot is jelenthet, különösen, ha a bálák később zárt térbe kerülnek. A bálák jellemzően mezőgazdasági területen vagy gazdasági udvaron találhatók, ahol a bejárás engedélyhez kötött.
Ezek a területek nem minősülnek közhasználatú vagy nyilvános helyszínnek, így az engedély nélküli fotózás vagy tartózkodás jogsértést is magába foglalhat. A mezőgazdasági termények és eszközök (mint a bálák) használata kizárólag rendeltetésszerűen történjen. A látványuk valóban esztétikus lehet, azonban a mezőgazdaság elsődleges célja az élelmiszer-előállítás, nem pedig turisztikai látványosság biztosítása. A fotózás iránt érdeklődők számára javasolt egyeztetni a gazdálkodóval, vagy olyan rendezvényeken, helyszíneken részt venni, ahol a báladíszletek kimondottan erre a célra kerülnek kihelyezésre.
Összefoglalva tehát: bármennyire is csábító egy virágzó mező, néhány körbála tiszteljük a gazdák munkáját, ne veszélyeztessük saját egészségünket, és óvjuk a termőföldeket. Ha pedig mégis szeretnénk egy szép fotót, keressünk kijelölt tanösvényeket, virágos parkokat vagy akár egyeztessünk egy gazdával, aki engedélyt adhat a biztonságos fotózásra. A természet és a mezőgazdaság nem díszlet – hanem az életünk alapja.