Nagy Z. Róbert • 2025. június 29. 05:59
A kiskertben a bőséges termés és az egészséges növények alapja a megfelelő öntözés is, hiszen hazánkban a csapadék mennyisége is kevés, és az eloszlása sem ideális a növények szempontjából. Azonban az „elegendő víz”” nem mindig jelenti a „jó vizet”. Az öntözővíz minősége, paraméterei kulcsfontosságúak a növények fejlődéséhez, és komoly hatással lehetnek a terméshozamra, valamint a növények ellenálló képességére egyaránt.
Tápanyagtartalom: előny, vagy hátrány?
Sok háztartásban az öntözővíz az az egyszerű csapvíz. Míg a csapvíz általában biztonságos az emberi fogyasztásra, tápanyagtartalma változó lehet. Egyes régiókban a csapvíz tartalmazhat kisebb mennyiségű nitrogént, foszfort, káliumot vagy nyomelemeket, amelyek elvileg hozzájárulhatnak a növények táplálásához. Azonban a túlzott tápanyagtartalom káros is lehet, különösen, ha már amúgy is trágyázzuk a növényeket. A felesleges tápanyag felhalmozódhat a talajban, ez sófelhalmozódáshoz vezethet, ami gátolja a gyökerek vízfelvételét és akár perzselést is okozhat.
Amennyiben kútvizet használunk, érdemes laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizni annak a tápanyagtartalmát, különösen akkor, ha régóta használaton kívüli kútról van szó. A túl magas nitrát- vagy ammóniumszint például káros lehet a növénynek is és annak is aki utána elfogyasztja - főleg levélzöldségek esetén.
Hőmérséklet: a túl hideg víz sokkoló
Gyakran alábecsült, de rendkívül fontos paraméter az öntözővíz hőmérséklete. A túl hideg, például frissen a mély, fúrt kútból származó víz sokkolhatja a növényeket, különösen a meleg nyári napokon. A hirtelen hőmérsékletkülönbség lelassítja a gyökerek vízfelvételét és stresszt okozhat a növényeknek. Ez a „hidegsokk” gyökérkárosodáshoz, lankadáshoz, a levelek sárgulásához vezethet, és akár a növekedést is gátolhatja. Ideális esetben az öntözővíz hőmérséklete közel áll a talaj hőmérsékletéhez, vagy enyhén langyos (20-25 fok). Érdemes esővizet gyűjteni egy tartályban, vagy a kútvizet állni hagyni, hogy felmelegedjen. Ha valakinek van egy nagyobb kerti tava, akkor az is megoldás, hogy abból öntöz, így melegebb víz jut a növényekhez, majd kútról visszatáplálja, ami hűti a tó vizét. Ez még előnyös is, mert alacsonyabb hőmérsékletű vízben több oldott oxigén van, ami a tó állatainak kedvező. A tóban ez a víz újra felmelegszik a következő öntözésig, és kezdődhet az egész elölről.
Kémhatás (pH): sok mindenre hatással van
A víz pH-ja, azaz kémhatása rendkívüli módon befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét a talajból. A legtöbb kerti növény a semlegeshez közeli, vagy az enyhén savas (pH 6,0-7,0) talajt kedveli. Ha az öntözővíz pH-ja túlságosan eltér ettől a tartománytól, az befolyásolja a talaj pH-ját, és blokkolhatja bizonyos tápanyagok, például a vas vagy a cink felvételét, még akkor is, ha azok jelen vannak a talajban. Ez hiánybetegségekhez vezethet, mint például a sárgulás vagy a növekedés leállása. A növények életében fontos a Liebig-féle minimum elv, ami szerint a növény a legkisebb mennyisségben hozzáférhető tápanyag arányában veszi fel a többit is. Tehát ha a talaj kémhatása gátolja néhány mikroelem felvételét, akkor közvetetten minden más tápanyag felvételét is gátolja.
Otthoni pH-mérő tesztcsíkokkal vagy digitális mérővel könnyen ellenőrizhető a víz pH-ja. Szükség esetén a pH módosítható: savas irányba tőzeggel vagy ecettel, lúgos irányba pedig meszezéssel.
Elektromos vezetőképesség (EC): a sótartalom mércéje
Az EC érték (Electric Conductivity) a vízben oldott sók mennyiségét jelzi. Minél magasabb az EC, annál több oldott só van a vízben. Az öntözővíz magas sótartalma káros lehet a növényekre, különösen a fiatal palántákra és a sótűrő képességgel nem rendelkező fajokra. A magas EC érték gátolja a gyökerek vízfelvételét, mivel a víz a talajból a magasabb sókoncentrációjú terület felé áramlik (ozmózis). Ez a jelenség a „fiziológiás szárazság”, amikor a növények szomjaznak, annak ellenére, hogy van víz a talajban. Hosszú távon a magas EC érték sófelhalmozódáshoz vezethet a talajban, ami a talajszerkezet romlásához és a terméshozam csökkenéséhez vezet. EC-mérő készülékek könnyen beszerezhetők a kertészeti boltokban. Ideális esetben az öntözővíz EC értéke alacsony kellene legyen, különösen a palántázási időszakban.
Vízkeménység
A lágy víz nem csak a mosógépjeink fűtőszálainak hasznos. A vízkeménységet a vízben oldott kalcium- és magnéziumsók mennyisége határozza meg. Bár ezek a tápanyagok is fontosak a növények számára, a túl kemény víz problémákat okozhat. A kemény vízben lévő kalcium-karbonát lerakódhat a csepegtető öntözőrendszerekben, eltömítve a fúvókákat és csökkentve a rendszer hatékonyságát. Emellett a túlzott kalcium befolyásolhatja más tápanyagok, például a vas felvételét, ami hiánybetegségekhez vezethet a növények esetén.
A kemény vízzel történő esőztető öntözéskor a leveleken megszárad a víz, de fehéres-szürkés foltok maradnak vissza. Ez esztétikai probléma is, ám emellett gyakorlatilag árnyékolja a levéllemezt, sőt a gázcserenyílásokat is eltömítheti, azaz a növény fontos élettani folyamatait is gátolhatja.
A vízkeménység laboratóriumi teszttel vagy otthoni tesztcsíkokkal mérhető. Lágyító berendezések telepítése extrém esetekben megfontolható, de a kiskertben általában elegendő a vízkövesedésre hajlamos növényeknél speciális, savasabb levélen keresztül felszívódó tápoldatok használata.
Permetezéskor a leveleket vízzel borítjuk be
Permetezéskor a felhasznált víz paraméterei még az öntözővízhez képest is kritikusabbá válnak, mivel a permetlé közvetlenül érintkezik a növények teljes felületével. A permetlé pH-ja rendkívül fontos a hatóanyagok stabilitása szempontjából. Sok növényvédőszer és levéltrágya a semleges vagy enyhén savas tartományban (pH 5,5-6,5) a leghatékonyabb. A túl lúgos víz lebontja a hatóanyagokat, csökkentve azok hatékonyságát. Permetezés előtt mindig ellenőrizzük a víz pH-ját, és szükség esetén savanyítsuk citromsavval vagy speciális pH-szabályozó szerekkel.
A kemény vízben lévő kalcium- és magnéziumsók reakcióba léphetnek a permetlé hatóanyagaival, kicsapódást okozva és csökkentve a hatékonyságot. Érdemes desztillált vizet vagy esővizet használni permetezésre, ha lehetséges, vagy vízlágyítót alkalmazni a permetlé elkészítésekor. A csapvízben lévő klór károsíthatja a hasznos mikroorganizmusokat, amelyek a biológiai növényvédelemben fontosak. Permetezés előtt érdemes a csapvizet egy napig állni hagyni, hogy a klór elpárologjon belőle. A kiskerti öntözővíz minősége nem elhanyagolható tényező. A tápanyagtartalom, a hőmérséklet, a kémhatás, az EC és a vízkeménység mind-mind jelentős hatással van növényeink egészségére és a terméshozamra.
Egy kis odafigyeléssel és néhány egyszerű méréssel sokat tehetünk azért, hogy az öntözővíz és a permetezéshez használt víz minél ideálisabb tulajdonságokkal rendelkezzen.