agrarszektor.hu • 2025. július 8. 15:27
Magyarország és a Balkán-félsziget Európa leggyorsabban melegedő és száradó térségei közé tartoznak a klímaváltozás miatt. A nyarak forróbbá és szárazabbá válása növeli az aszályok gyakoriságát és súlyosságát, miközben a felmelegedés üteme a 2020-as években újra gyorsul, és az idei év is ezt a tendenciát erősíti. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszék munkatársa elemzi a helyzetet és régiónk kilátásait.
Nyugat- és Délnyugat-Európában idén rekordokat döntő hőhullám tombolt: Spanyolországban már június vége előtt tudni lehetett, hogy a valaha mért legmelegebb júniust zárják. Hasonló volt a helyzet tőle északra, Angliában is, míg Magyarországon 2019 után az idei június lett a második legmelegebb, egyben a legszárazabb. Ez a kettős, egymást erősítő hatás tovább súlyosbította az aszályt, amely július elejéig a történelmi 2022-eshez nagyon hasonlóan alakult. Hazánkban eddig egy kifejezetten száraz kontinentális jellegű nyarat élünk: forrót és szárazat. Vizsgáljuk meg tehát, mely európai országokban melegedtek leginkább a nyarak, és hogyan változott a csapadékösszeg - hiszen a kettő együtt növeli az aszálynak való kitettséget is - írja a Másfélfok.
Hőmérséklet: északnyugat-délkelet irányú növekedés
A nyári átlaghőmérséklet trendjét a gyakran alkalmazott lineáris regresszióval becsültük 1971 és 2024 között. Azért innen indul a vizsgálat, mert Európa országai nyáron nagyjából a '70-es évek közepe-vége óta kezdtek melegedni. Az eredmények egy északnyugat–délkelet irányú növekvő melegedést mutatnak: míg Írországban az elmúlt bő 50 év alatt „csak” 0,9 °C-os emelkedést tapasztaltunk, addig hazánk térségében, a Balkánon és tőlünk keletre már 3–4 °C-os melegedés is kimutatható. Ez arra utal, hogy Nyugat- és Észak-Európában az Atlanti-óceán és a nyaranta északabbra tolódó ciklonaktivitás még mérsékelni tudja a felmelegedést, míg a Balkánon a Földközi-tenger hatása gyengébb, és térségünkben a kontinentalitás erősödése is érezhető. Ezek a melegedések – Írország kivételével – 99%-os megbízhatóság mellett igazolhatók, és sajnos jóval meghaladják a globális átlagot.
Csapadék: észak-déli kettősség
Mivel a csapadék sokkal változékonyabb elem, mint a hőmérséklet – elég csak a 2010-es rekordcsapadékos hazai évünkre gondolni, amelyet a legszárazabb követett–, a nyári csapadékösszeg hosszú távú változását nem célszerű egyszerű lineáris trenddel leírni. Ehelyett az országos átlagokra negyedfokú polinomokat illesztettünk a változások becslésére. A kép itt is kettős marad, de inkább észak–déli irányban: míg Hollandiától északra nőtt a nyári csapadékösszeg – Írországban, Dániában és Svédországban több mint 30%-kal is –, dél felé haladva, Európa legtöbb országában csökkenés tapasztalható. Ez különösen Portugáliát, hazánkat és a délkelet-európai országokat, valamint Moldovát érinti, ahol ma már 25–40%-kal kevesebb csapadék hullik nyáron, mint bő 50 évvel ezelőtt. Fontos megjegyezni, hogy bár például Portugáliában százalékosan több mint kétszer akkora a csapadékcsökkenés, mint Svájcban, milliméterben mérve éppen fordított a helyzet – hiszen Portugália egy szárazabb nyári éghajlatú ország.
Most üt be igazán a kontinentális klíma forrósodása
Egy melegedő éghajlatban a hőmérséklet-emelkedés jellemzően nem egyenletes – vagyis nem arról van szó, hogy minden év egyre melegebb –, ezért a melegedés ütemének meghatározásához itt is negyedfokú polinomokat illesztettünk az adatsorokra, melyek meredeksége alapján határoztuk meg a felmelegedés ütemét. Az eredmények jól mutatják, hogy míg Európa legtöbb országában a '70-es években még kisebb lehűlés is előfordult, addig Portugáliában és Spanyolországban már ekkor megindult egy erőteljes melegedés, amely később mérséklődött. A legtöbb országban a felmelegedés igazán a '90-es évek elején gyorsult fel, majd nagyjából 2005 és 2010 közöttre jelentősen lassulni kezdett – olyannyira, hogy több országban meg is állt. Sajnos úgy tűnik, hogy a 2020-as évekkel újra erőteljesebb fokozatba kapcsolt a melegedés, és különösen épp térségünkben, valamint a Balkánon vált aggasztó mértékűvé.