Kovács Nóra • 2025. október 3. 06:01
Az utóbbi években egyre több import dió áramlik be Magyarországra, döntően Romániából és Ukrajnából érkezik az áru - tudta meg az Agrárszektor a FruitVeb-től. Közölték, habár 2018 előtt komoly mennyiséget szállítottunk héjas dióból külföldre, az elmúlt öt évben a negyedére zuhant exportpotenciálunk, aminek fő oka, hogy a versenyképességi hiányosságaink miatt teljesen kiszorultunk a piacról. A Terméktanács többek között arról is beszélt lapunknak, hogy ugyan jelenleg több mint 9000 hektáron termesztünk dió, 2024-ben az elmúlt 10 év legalacsonyabb termésmennyiségét tapasztalhattuk, mindössze 5300 tonna termett itthon.
Míg 2013-ban 5800 hektáron folyt diótermesztés Magyarországon, napjainkra ez a terület már meghaladja a 9100 hektárt - tájékoztatta az Agrárszektort a FruitVeB. A TERA adatbázis szerint 2019-ben volt egy nagyobb ugrás, amikor is a 2018-as 7130 hektárról 8321-re nőtt a terület itthon, és azóta is szinte folyamatos a növekedés. Érdemes azonban hozzátenni, hogy a 2023-as 9385 hektárhoz képest tavaly minimálisan ugyan, de csökkent a diótermő terület Magyarországon.
Az ágazat növekedésének oka a 2013-2016-os időszakban alapvetően a dió jó piaci pozíciója, kedvező értékesítési lehetősége volt, de a tömeges telepítésében a legnagyobb szerepet talán extenzív jellege játszott. A hazai átlaghozamok jelenleg hektáronként 1-1,5 tonna körül alakulnak, mely a sok extenzív, elhanyagolt idős ültetvénynek és az elsődlegesen „támogatásleszívás” miatt teleptett fiatal ültetvények magas arányának köszönhető
- közölte lapunkkal a Terméktanács.
10 éve nem volt olyan rossz, mint tavaly
Magyarországon az éves termés (nyers, szárítatlan héjas dióban kifejezve) átlagosan 9-12 ezer tonna között alakul, ám az utóbbi években elég hektikusan alakultak a mennyiségek: míg 2018-2019-ben 12 ezer tonna felett volt, 2020-ban 8000 tonnára, 2021-ben pedig 7400 tonnára csökkent a diótermés itthon. Ezt követően 2022-ben jött egy kisebb emelkedés, de azóta csak zuhan a mennyiség. Olyannyira, hogy a 2024-es évben az elmúlt 10 év legalacsonyabb termésmennyiségét sikerült produkálnunk, ami a fajlagos hozamokban is megjelent. Míg az intenzíven termelő, öntözött ültetvények hektáronként közel 4 tonnás termésátlaggal rendelkeztek, addig az országos átlag 0,6 tonna vol. A háttérben többek között az áll, hogy a magyar termelés gerincét adó három hagyományos fajta egyre kevésbé bírja az egyre gyakoribb szélsőségesen meleg klímát - hangsúlyozta a FruitVeB.
Habár kívülről egészségesnek tűnt a termés, mivel a dióbél elszínesedett, barnult, úgy héjas dióként nem lehetett értékesíteni. Az ország számos területén 80-90%-os terméskieséssel számoltak a termelők, gyakran nem érte meg összeszedni a termést. Az alacsony termésmennyiség miatt kialakuló keresleti piac magas árakat biztosított azon gazdák számára, akik hatékonyan termeltek. 2024-ben a héjas dió kilónkénti ára elérte a 829 forintot, míg 1 kilogramm dióbélért 2835 forintot kaptak a termelők. A másodosztályú dióbél 2000 forint körül alakult
- tudta meg lapunk.
Csak úgy áramlik be az import
A Terméktanács az Agrárszektornak elárulta, a 2018-at megelőző időszakban a 2000 tonnát is meghaladta a héjas dió exportunk, de dióbélből is közel hasonló mennyiséget szállítottunk a külpiacokra. Exportpotenciálunk azonban az elmúlt öt évben negyedére zuhant, ami a fokozódó európai és globális verseny következménye: versenyképességi hiányosságaink miatt kiszorulunk a piacról. Hozzátették, héjas dióból önellátók vagyunk és érdemi import nincs, ugyanakkor a dióbél importunk folyamatosan növekszik, elsősorban Romániából és Ukrajnából érkezik be hazánkba az áru.
Európai Uniós szinten nincs számottevő változás a termelésben, az európai exportból mindösszesen 3-5%-os részarányt képvisel Magyarország évek óta.
Berontott az ajtón a klímaváltozás
A klímaváltozásnak köszönhetően a gombás, bakteriális és rovar eredetű (dióburok-fúrólégy) megbetegedések felerősödése folyamatosan csökkenti az elérhető hozamokat. Míg néhány évvel ezelőtt elég volt 3-5 növényvédelmi kezelést alkalmazni, addig ma magas szaktudás mellett 10 feletti permetezés szükséges ahhoz, hogy egészségben tudjuk tartani az állományt. Ez azonban azt is jelenti, hogy a szórványdiósok, az elhanyagolt és a rendkívül extenzív ültetvények ki fognak kopni a közeli jövőben a termés hiányában - tájékoztatotta FruitVeB.
A dióburok-fúrólégy elleni védekezés a nagyüzemekben ma már nem okoz problémát, hiszen kidolgozott növényvédelmi protokoll áll rendelkezésre, viszont a kisüzemeket, háztáji diófákat lehetetlen megvédeni a kártevőtől. A nagyüzemekben alkalmazott módszer lényege, hogy a táplálkozási időszakban odacsalják, és a megfelelő készítménnyel „megetetik” a legyeket, így számuk egy nagyobb térségben jelentősen meggyérül - kisüzemben ez a védekezés nem alkalmazható hatékonyan.
Már nem éri meg diót termeszteni Magyarországon?
Mintegy 5-10 évvel ezelőtt még rentábilisan lehetett termelni a hektáronként 1,5-2 tonnás hozamaink mellett, ma már a versenytársaink intenzív ültetvényein elérhető hozamokkal nem tudjuk felvenni a versenyt a hagyományos ültetvényekről származó áruval - közölte a szervezet. Kiemelték, az erős konkurencia jele, hogy a héjas dió piaci árai folyamatosan estek az elmúlt pár évben a növekvő termelési költségek ellenére is, így csak a hektáronként 3 tonna feletti „nyers” hozamokkal lehetünk versenyképesek. A nyers, szárítatlan héjas dió termelésében érdemi nyereség nincs, csak a szárított, osztályozott, zsákolt készáruval lehet megfelelő profitot realizálni - tették hozzá.
Mára jelentős mennyiségű olyan árutermelő ültetvény keletkezett hazánkban is, ahol magas szintű szaktudással, jó tőkeellátottság és gépesítettség mellett magas színvonalú termesztéstechnológiával zajlik a termelés. Nagyságrendileg 3000 hektárra tehető azon ültetvények száma, melyek már intenzív ültetvényként kerültek eltelepítésre (8x6-os térállás, oldalrügyön termő fajták, öntözhető ültetvények, melyekben rendszeres metszést is alkalmaznak). A több mint 9000 hektáros összterületünket nézve, ez azonban azt is jelenti, hogy a dióültetvényeink 2/3-a nem felel meg ennek a kritériumnak.
Óriási a verseny
Versenyelőnyünknek tekinthető, hogy a világon globálisan a magyar dió minősége a top 3-ban van a mérete miatt (70%-ban 36-os vagy attól nagyobb).
Mint azt a FruitVeB-től megtudtuk, az elmúlt 10 évben a hazai dió előnye a koraisága volt, így hamar megtudott jelenni a piacon, azonban a chilei és az argentin dió térnyerésével ez az előnyünk is elveszett. Versenyhátrányunk, hogy a melegebb éghajlatú országokban nem szükséges energia a szárításhoz, míg Magyarországon ez hatalmas költségtétel. A többi ágazatban is jelentkező input anyag, gázolaj és munkaerő árának emelkedése pedig tovább növeli a termelési költségeket - tették hozzá.
Gyakorlatilag mindenkivel versenyzünk az export piacokon, a piac pedig ár alapján dönt, így az lesz versenyképes, aki alacsony önköltségen tud termelni. Rövid távon megmaradnak a piacaink, de romlani fog a jövedelmezőség, így a dió ágazat zsugorodása várható a termőterület tekintetében. A piaci igény a dióra jelentős és növekvő tendenciát mutat, így az a kérdés, hogy fel tudjuk-e venni az árversenyt. Ehhez hosszú távon intenzív ültetvények telepítésére van szükség, melyen magasabb hozamok mellett nyereségesen és gazdaságosan lehet termelni.
Korszerű ültetvényeket tekintve a diótermelés igenis jövedelmező, de a támogatások elnyeréséért telepített, nem profin gondozott ültetvények messze nem érik el ezt a szintet, soha nem is fogják és nem is ezért telepítették őket - nyomatékosította a FruitVeB. Közölték, mindez azt eredményezi, hogy hektikus, előre nem tervezhető piaci viszonyok alakulhatnak ki, ahol jó években váratlanul nagy termés jelenhet meg a piacokon, de inkább az a jellemző, hogy a telepítési támogatások formájában kiadott összegek soha nem fognak megtérülni, pláne az utóbbi évek időjárási körülményei között.
A profin termelő, bejáratott értékesítési csatornákkal rendelkező gazdák, integrátorok képesek lehetnek növekedni vagy túlélni ezek között a viszonyok között is, de az ő helyzetük is nehezebbé válik a tervezhetőség terén.