Szedlák Levente • 2026. április 27. 06:01
A magyar gabonapiac átalakulóban van: régi szereplők hagynak fel a tevékenységükkel, újak lépnek be a helyükre. Emellett az exportpiacoknál is egyfajta átrendeződés tapasztalható, ami viszont komoly lehetőségek jelenthet a megmaradó cégeknek - mondta el Orbán Gábor, a Hungaria Agro Kft. új ügyvezető igazgatója az Agrárszektornak. A szakember beszélt arról is, milyen trendek figyelhetők meg a hazai és a nemzetközi gabonapiacokon, mire számíthatnak a magyar termelők és milyen közvetlen hatása van a hazai szántóföldi növénytermesztésre a klímaváltozásnak.
Hogyan látja jelenleg a hazai terményfelvásárlási piac helyzetét, és milyen fő kihívásokkal szembesülnek a termelők?
Itt kettéválasztanám a terménypiacot őszi vetésű kultúrákra (búza, árpa), amikből az ország exportőr, és tavasziakra (kukorica, napraforgó), amelyekből az elmúlt években vagy kiegyensúlyozott volt a mérleg, vagy importra szorult az ország. A kalászosok piacát az elmúlt években túlkínálat jellemezte, évről- évre növekvő kalászos készletekkel kellett szembesülnünk. Csak búzából az átmenő készlet várhatóan meg fogja haladni az egymillió tonnát, ami tovább nőhet a következő években. A belső kereslet kiszolgálása után a felesleget az exportpiacokra kell értékesíteni, versenyezve a román, ukrán, orosz, de sokszor a francia árualappal is.
Az elmúlt évtized kedvező árkörnyezete mellett jellemző volt, hogy a termelők addig „ülnek” az árualapon, ameddig megfelelő árat nem kínálnak nekik. Erre a tárolókapacitásuk és a financiális erejük is megvolt, azonban az elmúlt évek világpiaci változásai és a termelők folyamatosan romló anyagi helyzete egyre jobban szűkíti a mozgásteret.
A tavaszi vetésű kultúrák tekintetében már más a helyzet. A kukoricánál a folyamatosan csökkenő vetésterületnek köszönhetően Magyarország exportőrből importőrré vált, ami a nagy belső kereslet miatt elméletileg kedvező helyzetbe hozhatná a gazdákat, azonban hiába magas arányaiban egy termény ára, ha nem terem meg. Ahol megterem a kukorica, ott nyereségesen lehet termelni, azonban az aszályosabb területekről egyre jobban kopik ki ez a növény. Erre a helyzetre a gazdák a szintén nagy hazai igényekkel rendelkező és a nyári aszályt jobban tűrő napraforgó vetésterületének növelésével reagálnak, viszont ez mostanra elérte a felső határt. A magas inputárak mellett az egyik legnagyobb kérdés az, hogy az aszályos nyarak kivédésére milyen alternatív kultúrákkal próbálkozzanak a gazdák. Az elmúlt pár évben egyre népszerűbbé vált a kukoricánál aszálytűrőbb cirok termelése, de ugyanez az időszak azt is megmutatta, hogy ez se „csodanövény”.
Az aszály kockázatának a részbeni kivédésére és a kedvezőbb termésbiztonság okán egyre több termelő vonta be a vetésszerkezetébe az őszi vetésű takarmányborsót. A vetésterület rendkívül gyors emelkedése is ezt mutatja: amíg 2024-ben mintegy 15 ezer hektáron folyt őszi takarmányborsó termesztés, addig 2025-ben mintegy 40 ezer hektáron került elvetésre ez a pillangós növény. Azonban a 2026-os aratásra várható 120-140 ezer tonna takarmányborsó árumennyiség befogadására a jelenlegi piac nincs felkészülve, ezért a termelők itt is nehézségekkel szembesülhetnek.
Milyen tényezők befolyásolják leginkább a felvásárlási árakat és ezek közül melyekre tud egy cég ténylegesen hatást gyakorolni?
A tömegáruk nagybani piacán a kereslet-kínálat hatásai még erősebben kijönnek, mint az egyéb termékeknél, vagy akár a kiskereskedelemben. Mind az eladók, mind pedig a vevők rendkívül árérzékenyek: az árakat pedig a hazai és nemzetközi kereslet-kínálati viszonyok, valamint a forint- euró árfolyamának alakulása befolyásolja a leginkább. Ezekre egy kereskedőnek kevés ráhatása van, azonban éppen a kereskedő funkciójából adódóan kiegyensúlyozza a kereslet-kínálat időbeni és térbeli eltéréseit: elad, amikor a termelő nem értékesít, és vásárol, amikor a feldolgozónak nincs szüksége árura, ezáltal likviditást biztosít a piacnak, és alakítja a felvásárlási árakat.
Hogyan hat a klímaváltozás a terményfelvásárlásra és a vetőmag-előállításra? Milyen alkalmazkodási stratégiákat adaptáltak?
Mint arról már volt szó, a kukorica vetésterülete - főleg Délkelet-Magyarországon - az elmúlt években drasztikusan visszaesett, és az aszályos nyarak miatt már nem csak a tengeri termelése, hanem a kereskedelme is egyre kockázatosabbá vált. Öt évvel ezelőtt még megszokott volt, hogy az újtermésű kukorica határidős kereskedelme már január-februárban elindult, a termelők igyekeztek biztosítani az árat és a logisztikát, a feldolgozók pedig részben tudták fedezni az igényeiket. Az elmúlt években viszont mind a termés mennyisége, mind pedig a minősége olyan szinten bizonytalanná vált, hogy az értékesítés eltolódott: a gazdák később értékesítenek, kivárnak addig, amíg nem látszik legalább részben biztosnak a termés virágzás után; sőt, sokan egészen addig kivárnak, míg a termés a magtárban nincs.
Születtek megoldások a kockázatok kezelésére, mint például a köthető mennyiség limitálása, ez általában 3-4 tonna/hektár, vagy - hasonlóan a búzához - több minőségi kategória árazása, azonban az alap problémát, nevezetesen, hogy szélsőséges esetben a termés nulla is lehet, ezek a megoldások sem tudják kezelni.
A hazai vetőmag-előállítás Európa élvonalába tartozik, színvonalát tekintve mindenképp, illetve korábban a mennyiség tekintetében is ez volt a helyzet. Cirok vetőmag előállításban az élen járunk. A hibrid előállítás azonban, nagyrészt a piacok változásának, részben pedig a klímaváltozásnak köszönhetően erősen visszaesett Magyarországon. A kalászos vetőmagok előállítása részben azokra az öntözött területekre tudott bekerülni, ahol a termelők - az öntözetlen területekhez képest - többlethozamot és -eredményt képesek elérni, ez pedig a forgalmazóknak biztonságot nyúlt az árualapot illetően. Mivel számos európai és nemzetközi nemesítőház tevékenykedik hazánkban, ezért a kiemelkedő minőségű és magasabb szaporulati fokú vetőmag biztos hazai és exportpiacot tud találni.
Milyen kapcsolatot ápolnak a termelőkkel? Inkább hosszú távú partnerségekben gondolkodnak, vagy inkább piaci alapon működik az együttműködés?
A gabonafelvásárlás rendkívül árérzékeny, ugyanakkor bizalmi kérdés is: nem mindegy, kinek adja oda a gazda egész éves munkája gyümölcsét. Elengedhetetlen a piaci alapú gondolkodás, mivel ez garantálja minden gazdasági vállalkozásnak a nyereséges működést, ugyanakkor hosszútávú partnerkapcsolatok nélkül nem tud kialakulni az a bizalmi viszony termelő és kereskedő között, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán üzlet születhessen. Cégünk a szövetkezeti hátterének köszönhetően a partnerségben és az együttműködésben hisz, mivel ha kisarkítva is, de egyek vagyunk velük, ugyanúgy gondolkodunk, mert a mi tulajdonosaink is ugyanúgy termelők, mint a partnereink: hosszú távú, bizalmi alapú kapcsolatok kiépítésével törekszünk arra, hogy amikor a gazda úgy dönt, értékesít, a mi cégünk legyen az első, akit felhív. Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy ezek a kapcsolatok nem korlátozódhatnak az adás- vételekre: a partnereinket folyamatosan tájékoztatjuk a piacok alakulásáról, a várható trendekről és lehetőségekről, amik a piacon elérhetőek és amiket mi tudunk nyújtani nekik annak érdekében, hogy megalapozott döntéseket tudjanak hozni és mind értékesítéskor, mind pedig beszerzéskor értéket tudjanak termelni.
Melyek a legfontosabb exportpiacok, amelyekre el tudják juttatni a magyar termelők terményeit? Mely régiókban látnak növekedési lehetőséget?
A magyar termények legfontosabb exportpiacai hagyományosan az Európai Unión belül találhatók. A legnagyobb felvevőpiac Olaszország, ahol a magyar áru iránt stabil a kereslet, de Ausztria és Németország is fontos vásárlója a takarmány- és ipari célú növényeknek, durumbúzának. A koronavírus-járvány és az ukrajnai háború hatására azonban jelentősen megváltoztak az európai ellátási láncok. Több felvevőpiacra is kiépültek olyan vonalak, amelyek a magyar gabonát kiszorították vagy helyettesítették: jó példa erre, hogy az idei évben jelentős mennyiségű lengyel kukorica ment Olaszországba (a magyar helyett), de az ukrán, román, szerb árualap is komoly versenytárs lett.
Mivel a piac jelenleg is átalakulóban van, jelentős bővülési lehetőséget látunk az olasz és osztrák piacokon, valamint - nem régiókban gondolkodva - az olyan kurrens termékekben, mint például a magas fehérjetartalmú és energiájú Rebelde prémium búzafajta.
Hogyan látja, milyen kilátások vannak most az idei évet illetően? Mire számítanak 2026-ban?
A magyar gabonapiac átalakulóban van: több szereplő is úgy döntött, hogy befejezi a tevékenységét, miközben vannak új belépők is a piacon. Ezen az átalakuló piacon az olyan cégeknek, mint a Hungaria Agro Kft., különösen jó lehetőségeik vannak: már van piaci tapasztalat és a cég neve is ismert, főleg a telephelyeink környékén. Szeretnénk ebből profitálni, és a regionális ismertségünket országosra bővíteni, támogatni a termelőket az itthoni, és a dán anyavállalat által a nemzetközi piacokon szerzett tapasztalatokkal, kapcsolatokkal. A Hungaria Agro Kft., mint a Danish- Agro csoport tagja, ahogy korábban is említettem, nem pénzügyi befektetők, vagy egy- egy család vagy magányszemély tulajdonában van, hanem Európa 5. legnagyobb szövetkezete, ahol a tulajdonosi kört mintegy 7000 termelő adja, ez pedig mind szakmailag, mind pedig pénzügyileg megfelelő és stabil alapot biztosít számunkra a növekedéshez. 2026 tekintetében bizakodóak vagyunk: jelenleg növekszik a piaci részesedésünk, és nemcsak a terménykereskedelemben, de a vetőmag piacon is, főleg az őszi kalászosok tekintetében, de a tavaszi kultúrákban is. Fontos megjegyezni, hogy ezek a vetőmagok főként a cégcsoportunk saját nemesítőházának a fajtái, amit kizárólag Magyarországon a partnereink állítanak elő. Sajnos nem lehet arra számítani, hogy az elmúlt évektől eltérően idén kedvezőek lesznek a nyári időjárási viszonyok, ennek megfelelően úgy készülünk, hogy az őszi vetésűeknél tapasztalható árubőséget és export-vezérelt árazást a tavaszi vetésűek - leginkább a kukorica - piacán tapasztalható szűkebb mérleg és import alapú árazás fogja ellensúlyozni.
Egyre inkább számolni kell azzal is, hogy a folyamatosan növekvő kalászos készletek előbb- utóbb elérik azt a határt, hogy „muszáj” lesz olyan piacot találni, ami képes felvenni a raktárakat (és finanszírozást) feszítő, évek alatt felhalmozódott többletet. Mivel az olasz, illetve osztrák export a logisztika miatt korlátozott, ez a piac a Fekete-tenger térsége lehet. Azonban fontos megjegyezni, hogy itt versenyezni kell az orosz és ukrán dömping árakkal, ezért ez az irány lényegesen gyengébb felvásárlási árakkal párosulhat kalászosok tekintetében.