agrarszektor.hu • 2026. június 17. 15:34
A klímaváltozás és az egyre gyakoribb aszályok miatt a hagyományos kertek fenntartása mind nehezebbé és költségesebbé válik. A megoldást az Egyesült Államokból eredő, minimális vízigényű szárazkert, az úgynevezett xeriscape jelentheti, amellyel akár 70 százalékos vízmegtakarítás is elérhető. Kósa Dániel kertészmérnök elárulta, hogyan hozható létre esztétikus, mégis klímatudatos és fenntartható zöld oázis - írta meg a Pénzcentrum.
Magyarország éghajlata az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, a nyári csapadék mennyisége csökkent, a hőmérsékleti rekordok sorra dőlnek meg, és az Alföld egyes részein már a sivatagosodás folyamata is megkezdődött. A megszokott, dús zöld gyep és a nagy vízigényű növények életben tartása ma már folyamatos öntözést igényel, ami sem anyagilag, sem a vízkészletek szempontjából nem fenntartható. Ráadásul a hazai kertekben gyakran olyan, csapadékosabb vidékekről származó fajok találhatók, amelyek csak rengeteg öntözővízzel képesek túlélni a nyári hőséget.
Ebből a helyzetből kínál kiutat a szárazságtűrő, más néven víztakarékos vagy xerofita kert. Ez a szemlélet nem kopár, kietlen területeket jelent, hanem egy olyan tudatosan kialakított, kevés vízzel is esztétikus környezetet, amely tökéletesen alkalmazkodik a melegedő klímához. Kósa Dániel kertészmérnök szerint a siker a megfelelő növényválasztásban, a talajtakarásban és az átgondolt ágyáskialakításban rejlik.
A telepítés előtt kulcsfontosságú felmérni a kert adottságait, a talaj szerkezetét, a benapozottságot és a nedvességmegtartó képességet. A szakember gyakori hibaként említi a növények rendszertelen, elszórt ültetését, ami jelentősen megnehezíti az öntözést. Ehelyett érdemes úgynevezett hidrozónákat kialakítani, vagyis a hasonló vízigényű fajokat egy csoportba ültetni. A legszárazabb, legnaposabb részekre kerülhetnek a mediterrán jellegű növények, míg a kissé vízigényesebbek a ház közelébe telepíthetők, ahol könnyebb az öntözésük.
Bár az utóbbi időben nagyon népszerűek a magaságyások, ezek rendkívül gyorsan kiszáradnak, így a víztakarékos kertekben sokkal praktikusabbak a talajszintben lévő vagy enyhén süllyesztett ágyások, amelyek segítik a csapadékvíz összegyűjtését. A nedvesség megőrzének másik leghatékonyabb módja a mulcsozás. A fakéreg, a faforgács vagy a szalma nemcsak a párolgást csökkenti, hanem gátolja a gyomosodást, és védi a talajt a szélsőséges hőingadozástól is.
A szárazkert gerincét a strapabíró évelők és a pozsgások adják. A napos részekre tökéletes választás a levendula, a különböző díszzsályák, a cickafark és a kasvirág. Ezek a növények minimális öntözés mellett is hosszan virágoznak, ráadásul rengeteg beporzó rovart vonzanak a kertbe. Igazi túlélőművészként bírják a hőséget a pozsgások is, mint a varjúhájak, a kövirózsa vagy az összefüggő virágszőnyeget alkotó délvirág.
A kert szerkezetét és mozgalmasságát a melegkedvelő díszfüvek, például a tollborzfű, a kék csenkesz és az árvalányhaj, valamint a szárazságtűrő cserjék, mint a nyári orgona, a tűztövis és az örökzöld boróka határozhatják meg. Fák esetében a hagyományos díszfák helyett érdemes az aszályt jobban tűrő mandulát, mezei juhart, virágos kőrist, ezüstfát vagy ostorfát választani.
Mivel a legtöbb vizet a hagyományos pázsit emészti fel, célszerű csökkenteni a gyepfelületet, és azt virágos rétekkel vagy talajtakarókkal, például kakukkfűvel helyettesíteni. Bár a szárazságtűrő kert is igényelhet némi öntözést, különösen a telepítést követő első években, ez a leginkább víztakarékos módon egy célzott csepegtetőrendszerrel oldható meg. A jövő kertje Kósa Dániel szerint nem feltétlenül zöldebb, hanem okosabb, vagyis egy olyan látványos és élő környezet, amely okos tervezéssel, kevesebb víz felhasználásával is megőrzi szépségét a legforróbb nyarakon is.