Nagy Z. Róbert • 2026. augusztus 26. 16:31
Ez a hónap a gyógynövényes és fűszernövényes kert egyik leggazdagabb időszaka. A nyár végére a legtöbb növény már erőteljesen fejlett, sok faj virágzik, mások éppen a másodvirágzásukat kezdik, és olyanok is akadnak közöttük, amelyeknek a magjai vagy termései kezdenek beérni.
A meleg, napos időjárás kedvez az illóolajok képződésének is, ezért számos fűszernövény ilyenkor különösen aromás. Nem véletlen, hogy augusztusban a kertből már jelentős mennyiségű olyan növényi alapanyagot takaríthatunk be, amelyet egész télen felhasználhatunk a konyhában vagy a házi teakeverékekben. A betakarítás azonban nem egyszerűen abból áll, hogy levágjuk a növényt és valamilyen módon eltesszük. Az időzítés legalább ilyen fontos. A levelekben található illóolajok mennyisége sok fajnál közvetlenül virágzás előtt vagy annak kezdetén a legmagasabb, ezért a szárításhoz általában ezt az időpontot érdemes választani. A gyűjtést száraz időben, lehetőleg a reggeli harmat felszáradása után, de még a nagy délutáni hőség előtt végezzük. A túl nedves növényi részek lassabban száradnak, a forró napsütés pedig az illóolajok egy részének elvesztését gyorsíthatja.
A bazsalikom augusztusi nagy betakarítása
A bazsalikom, vagyis az Ocimum basilicum tipikus augusztusi fűszernövény. A meleg időben gyorsan fejlődik, és rendszeres visszavágással folyamatosan új hajtásokat hoz. Ha a növény már virágzásnak indul, a levelek aromája megváltozhat, ezért ha elsősorban fűszernövényként használjuk, érdemes a virágzás előtt vagy annak kezdetén visszavágni. A friss bazsalikom szinte elválaszthatatlan a paradicsomos ételektől, salátáktól, tésztáktól, pestótól, zöldséges fogásoktól és különféle mártásoktól. A friss levelekből készíthetünk pestót is, amelyet kisebb adagokban lefagyasztva egész télen megőrizhetünk. A bazsalikom szárítása viszont valamivel több odafigyelést igényel, mert magasabb víztartalmú, zsengébb levelű növény, ezért könnyebben megpenészedik. Gyors, kíméletes szárítás szükséges esetében. A bazsalikomot különösen érdemes fagyasztani. A megtisztított leveleket egészben is lefagyaszthatjuk, de még praktikusabb, ha kevés vízzel vagy olajjal pépesítjük, majd jégkockatartóban fagyasztjuk. Így télen egyszerűen elővehetünk egy-egy adagot leveshez, mártáshoz vagy tésztához.
Oregánó: augusztusban már a szárítóra kerülhet
A közönséges szurokfű, vagyis az oregánó (Origanum vulgare) a nyár végére általában teljes pompájában virágzik. A szárításhoz a virágzás előtti, illetve kezdeti virágzás körüli állapot különösen kedvező, amikor az illóolajokban gazdag hajtásokat még friss, aromás levelek borítják. A kertben akár többször is visszavágható, ezért egy augusztusi betakarítás után új hajtásokat fejleszthet. Az oregánó elsősorban fűszerként ismert. Paradicsomos ételek, pizzák, tésztaszószok, húsok, grillezett zöldségek és saláták karakteres ízesítője. Hagyományosan gyógynövényként is alkalmazták emésztést támogató és légúti panaszokhoz kapcsolódó teakeverékekben, de a gyógynövényes felhasználásnál fontos különbséget tenni a hagyományos alkalmazás és a klinikailag bizonyított gyógyhatás között. Szárítani kis csokrokba kötve vagy szellős, árnyékos helyen, vékony rétegben kiterítve lehet. Akkor megfelelő, ha a levelek könnyen morzsolhatók, a szárak pedig törnek. A teljesen száraz növényt légmentesen záródó edényben, fénytől és hőtől védve tároljuk.
Kakukkfű: egyszerre fűszer és gyógynövény
A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) augusztusban is folyamatosan szedhető. A leveleket és a virágos hajtásvégeket is betakaríthatjuk. Szárításra különösen jó választás, mert a keményebb szárú, kisebb levelű fűszernövények közé tartozik, amelyek könnyebben száradnak, mint a nagy víztartalmú, zsenge levelű fajok. A kakukkfű klasszikus fűszere a húsételeknek, leveseknek, mártásoknak, burgonyának, hüvelyeseknek és sült zöldségeknek. Jellegzetes aromáját illóolajai adják, amelyek közül a timol az egyik legismertebb vegyület. Hagyományosan teának is használják, elsősorban a légutakhoz kapcsolódó panaszok idején. A virágzó hajtásokat is érdemes levágni, majd kisebb csokrokban, fejjel lefelé szárítani. A teljes száradás után a levelek könnyen lemorzsolhatók a szárról, így az egész téli fűszerkészlet egyszerre előállítható.
Menta: teának, desszerthez és téli készletnek
A mentafélék (Mentha spp.) augusztusban is bőségesen fejlődnek. A borsmenta, fodormenta és más kerti menták hajtásait frissen is folyamatosan vághatjuk, de a nagyobb betakarítást érdemes a virágzás előtt vagy annak kezdetén elvégezni. A növény ezután új hajtásokat hozhat, így egy szezon alatt több alkalommal is szedhető. A menta levele frissen kiváló limonádéba, jeges teába, gyümölcssalátába és desszertekhez, de a szárított levelekből is kellemes tea készíthető. A hagyományos gyógyászatban elsősorban emésztést segítő, görcsoldó és frissítő növényként ismert. A menta magas víztartalma miatt szárításkor könnyebben penészedik, ezért ne tegyünk belőle vastag csomókat. Kis kötegekben, jól szellőző, árnyékos helyen szárítsuk, vagy használjunk aszalógépet.
Citromfű: augusztusban még egyszer visszavágható
A citromfű (Melissa officinalis) egyik nagy előnye, hogy a betakarítást követően gyorsan új hajtásokat fejleszt. Ezért augusztusban nemcsak szedhetünk róla, hanem egy erőteljesebb visszavágással újabb, zsenge hajtásokat is nevelhetünk. A levelek frissen kiválóak limonádéba, gyümölcsitalokba, salátákba és desszertekhez. Szárítva kellemes, citromos aromájú tea készíthető belőlük. A citromfüvet a hagyományos gyógynövényhasználatban nyugtató, feszültségoldó és emésztést támogató célokra alkalmazzák. A modern kutatások bizonyos területeken vizsgálják a citromfű hatóanyagait, de az otthoni gyógyteát nem érdemes gyógyszerként kezelni.
Zsálya: most is érdemes tartalékot készíteni
A kerti zsálya (Salvia officinalis) évelő növény, amelyből az egész szezonban szedhetünk, de a nyár vége is megfelelő időpont egy nagyobb betakarításra. A zsálya aromás levelei különösen jól száríthatók, és a szárított növény hosszú ideig megőrzi jellegzetes illatát, ha megfelelően tároljuk. A konyhában zsírosabb húsok, töltelékek, levesek, mártások és sült zöldségek fűszere. Erőteljes íze miatt kevés is elegendő belőle. Gyógynövényként hagyományosan száj- és toroköblítésre, emésztési panaszok esetén, illetve izzadás mérséklésére is alkalmazták. A zsályából készíthetünk szárított fűszert, de ecetes kivonatként is érdekes alapanyag lehet. Az ecetben történő tartósításnál a növény aromás anyagai részben átkerülnek az ecetbe, amelyből salátaöntet vagy páclé készülhet.
Rozmaring: a mediterrán kert egyik legjobb tartósítható növénye
A rozmaring, mai tudományos nevén Salvia rosmarinus, különösen jól szárítható. A fiatal hajtásvégeket és a leveleket szedjük, de egy alkalommal ne távolítsuk el a növény lombozatának túl nagy részét. Évelő növényként szüksége van elegendő zöld felületre ahhoz, hogy tovább fejlődjön. A rozmaring erőteljes aromája kiválóan illik burgonyához, húsokhoz, grillezett zöldségekhez, kenyérfélékhez és különféle páclevekhez. Szárítva is nagyon intenzív marad, ezért általában kevesebbet használunk belőle, mint frissen. A szárított rozmaringból akár saját fűszerkeveréket is készíthetünk kakukkfűvel, oregánóval és zsályával. Ez egyszerű módja annak, hogy a nyári kert aromáit egyetlen üvegben őrizzük meg télire.
Borsikafű: a babos ételek klasszikus fűszere
A borsikafű vagy csombor (Satureja hortensis) tipikus nyári fűszernövény. A virágzás kezdetén akár az egész növény betakarítható és szárítható. Különösen jól illik babos ételekhez, hüvelyesekhez, levesekhez, húsokhoz, töltelékekhez és savanyúságokhoz. Ecet ízesítésére is használható. A hagyományos gyógynövényhasználatban emésztést segítő és görcsoldó növényként ismert. Szárítva jól tárolható, így az augusztusban levágott hajtásokból egész télen használható fűszer készülhet.
Kapor: most már a magját is gyűjthetjük
A kapor (Anethum graveolens) esetében augusztusban nemcsak a friss levelek és virágzatok, hanem a magok betakarítása is fontos lehet. A magokat akkor érdemes gyűjteni, amikor már kialakultak, és a színük zöldből barnásabbra változik, de még nem hullottak ki teljesen. A friss kapor nélkülözhetetlen számos uborkás ételben, savanyúságban, főzelékben, halételekben, mártásban és túrókrémben. A magok intenzívebb, kissé édeskésebb aromájúak, és savanyúságok, kenyerek, levesek, mártások ízesítésére használhatók. A kapormagot teljes érés után száraz helyen utószáríthatjuk, majd morzsolva vagy egészben, jól záródó üvegben tárolhatjuk.
Petrezselyem: frissen és fagyasztva az igazi
A petrezselyem (Petroselinum crispum) leveleit egész nyáron szedhetjük. Az augusztusi nagyobb mennyiséget azonban talán érdemesebb fagyasztani, mint szárítani, mert így sokkal inkább megőrzi friss jellegét. A petrezselyem klasszikus leveszöldség, de saláták, burgonyás ételek, mártások, húsok és zöldségköretek ízesítője is. Frissen aprítva kisebb adagokban lefagyaszthatjuk. A jégkockatartós módszer különösen praktikus esetében is. Az apróra vágott növényt kevés vízzel vagy megfelelő ételben használható folyadékkal formákba töltjük, lefagyasztjuk, majd a kockákat külön zacskóban tároljuk.
Levendula: nemcsak illatos dísznövény
A levendula (Lavandula angustifolia) virágzatát elsősorban a virágzás környékén szedik. Augusztusban sok kertben még találunk másodvirágzó példányokat, illetve olyan késői virágokat, amelyeket felhasználhatunk. A megszárított virágokat illatosító párnácskákhoz, potpourrihoz és fürdőkészítményekhez használhatjuk, de megfelelő, élelmiszeripari minőségű növényből kis mennyiségben konyhai célokra is készülhet levendulás cukor, szörp vagy ecet. A levendula erőteljes aromájú, ezért itt különösen igaz, hogy kevesebb több. Gyógynövényként a levendulát hagyományosan nyugtató, relaxáló célokra használják. Azonban az illóolaj és a szárított virág nem ugyanaz a készítmény, ezért az illóolaj belső alkalmazását nem szabad egyszerűen a házi teával azonosnak tekinteni.
Cickafark: virágos hajtásokat gyűjthetünk
A cickafark (Achillea millefolium) augusztusban gyakran még virágzik. A virágos hajtásokat száraz, napos időben gyűjthetjük, majd szellős helyen száríthatjuk. A cickafark a hagyományos gyógynövényhasználat egyik sokoldalú növénye. Teaként elsősorban emésztést támogató és női gyógynövényként ismert, külső alkalmazásával pedig a népi gyógyászatban különböző bőrproblémák esetén találkozhatunk. Fűszerként kevésbé jelentős, mint az oregánó vagy a kakukkfű, ezért elsősorban gyógynövényként érdemes betakarítani.
Hogyan szedjük le úgy, hogy a növény is megmaradjon?
A gyógynövénykertben nem cél a növény teljes letermelése. A legtöbb évelő fajnál egyszerre körülbelül a hajtások egyharmadának eltávolítása biztonságos kiindulópont, így marad elegendő lombozat a regenerációhoz. Az egynyáriaknál erőteljesebben is visszavághatunk, különösen akkor, ha a betakarítás után új hajtások képződését szeretnénk ösztönözni. A betakarított növényt ne hagyjuk hosszú ideig a napon heverni. A friss hajtásokat válogassuk át, a sérült, beteg vagy szennyezett részeket távolítsuk el. Ha szükséges, hideg vízzel mossuk meg, majd alaposan szárítsuk le a felületi nedvességet. A szárítás szempontjából a felesleges víz különösen veszélyes, mert jelentősen növelheti a penészedés kockázatát.
Szárítás: a legegyszerűbb és legbiztonságosabb módszer
A legtöbb gyógynövény tartósításának legegyszerűbb módja a szárítás. A keményebb, kevés vizet tartalmazó növények, például a rozmaring, zsálya, kakukkfű és borsikafű könnyen száríthatók kisebb csokrokba kötve. A zsenge levelű bazsalikom, menta, citromfű és tárkony viszont gyorsabb szárítást igényel, mert nagyobb nedvességtartalmuk miatt könnyebben bepenészednek. A szárítás helye legyen meleg, száraz, sötét vagy legalább közvetlen napsütéstől védett, és jól szellőző.
A tűző napon történő szárítás nem ideális, mert a növények veszíthetnek színükből és aromájukból. Aszalógépben alacsony hőmérsékleten gyorsabban és egyenletesebben száríthatunk. A 35-46 fokos hőmérsékleti tartomány ajánlott a legtöbb gyógynövényhez, magas nedvességű növénbyi részek és magas környezeti páratartalom esetén valamivel magasabb hőmérséklet is szükséges lehet. A teljesen kiszáradt növény akkor megfelelő, ha a levelek könnyen morzsolódnak, a szárak pedig törnek. Csak ezután tegyük üvegbe.
Ha marad benne nedvesség, a lezárt edényben könnyen megjelenhet a penész. A szárított gyógynövényeket fénytől, hőtől és párától védve tároljuk. A szárított gyógynövényeknél is jobb stratégia, ha nem készítjük el egyszerre az egész éves mennyiséget por formájában. A levelek és hajtások egészben általában jobban megőrzik aromájukat, mint az előre finomra őrölt növény. Ezért célszerű a szárított leveleket egészben, jól záródó üvegben tartani, és csak közvetlenül felhasználás előtt lemorzsolni. A kamillát, mentát, citromfüvet és más teának szánt növényeket is érdemes nagyobb, ép darabokban tárolni. Így kisebb felületen érintkeznek a levegővel, és kevésbé gyorsan veszítik el illatukat.
Fagyasztás: amikor a friss ízt szeretnénk megőrizni
Nem minden gyógynövényt érdemes szárítani. A petrezselyem, metélőhagyma, bazsalikom és több más zsenge levelű növény gyakran jobb eredményt ad fagyasztva. A megtisztított növényt alaposan le kell szárítani, majd adagokban fagyasztani. Egyes növényeknél a rövid blansírozás is alkalmazható, majd gyors lehűtés után kerülhetnek a fagyasztóba. A jégkockatartó kiváló megoldás, ha kis adagokat szeretnénk. Az aprított bazsalikom, petrezselyem vagy más fűszernövény kevés vízzel lefagyasztva könnyen adagolható leveshez, mártáshoz vagy főzelékhez.
Fűszerecet: a nyár aromája egy üvegben
A fűszerecet az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy a kertből származó aromás növényeket más formában is megőrizzük. Bazsalikommal, tárkonnyal, kaporral, borsikafűvel, rozmaringgal, kakukkfűvel, mentával vagy zsályával is készíthetünk ízesített ecetet. A tiszta, száraz növényi részeket üvegbe tesszük, majd megfelelő minőségű ecettel felöntjük. Néhány hét alatt az ecet átveszi a növény aromáját. Ezután leszűrhetjük, és tiszta üvegben tárolhatjuk. Kiváló salátaöntetekhez, páclevekhez, savanyúságokhoz és különleges mártásokhoz.
Fűszersó: egyszerű módszer nagyobb mennyiséghez
A fűszernövényeket sóval is tartósíthatjuk. Erre különösen alkalmasak az intenzív aromájú növények, például a rozmaring, kakukkfű, zsálya, oregánó vagy borsikafű. A teljesen tiszta és lehetőleg száraz növényi részeket sóval együtt apríthatjuk, majd az így kapott keveréket száraz helyen tárolhatjuk. Még egyszerűbb megoldás a teljesen megszárított fűszernövények és a só utólagos összekeverése. Így olyan saját fűszerkeverékeket készíthetünk, amelyekkel egész télen a nyári kert ízeit idézhetjük fel.
És mi a helyzet a gyógynövényes olajokkal?
A gyógynövényes olaj nagyon praktikus tartósítási mód, hiszen a rozmaringos, bazsalikomos vagy kakukkfüves olaj a konyhában rendkívül jól használható. A friss, nagy víztartalmú növényi részek olajban, szobahőmérsékleten tárolva botulizmust okozó baktérium számára kedvező, oxigénszegény környezetet teremthetnek. Emiatt a házilag készített friss-fűszernövényes olajat nem szabad egyszerűen a kamrapolcon tárolni. A friss gyógynövények olajban történő tartósítása otthoni körülmények között nemmindig biztonságos. Ha gyógynövényes olajat szeretnénk készíteni, biztonságosabb megoldás lehet a megfelelően szárított növényi részek használata, illetve olyan recept és technológia követése, amely kifejezetten az élelmiszer-biztonsági követelményeknek megfelelő eljárást ír elő. A friss növényekből készült házi olajat ne kezeljük úgy, mint a szárított fűszert.
Az augusztusi kertből egész téli gyógynövénykészlet készülhet
Augusztus tehát nemcsak a paradicsom, paprika, cukkini és gyümölcsök betakarításának időszaka. A gyógynövénykertben is ekkor kezdődik az egyik legfontosabb tartósítási időszak. A bazsalikomból pesto vagy fagyasztott fűszerkocka, az oregánóból és kakukkfűből szárított fűszer, a mentából és citromfűből teaalapanyag, a kaporból pedig friss zöldfűszer és később érett mag készülhet. Így a nyár végének bősége hónapokra elraktározható.