Nagy Z. Róbert • 2026. szeptember 23. 17:01
A szárazföldi növények többsége képes valamilyen mikorrhiza-kapcsolatra, de nem mindegyik.
A szárazföldi növények többsége valamilyen mikorrhiza-kapcsolatra képes (gomba-növény szimbiózis), de nem minden növény mikorrhizás, és nem minden növény ugyanazzal a gombatípussal társul.
Évekkel ezelőtt a gombakapcsolt gyökérzetet a fenyőkkel hozták összefüggésbe, mondván nincsenek gyökérszőreik ezért gombálkkal lépnek kapcsolatba, mintkét fél előnyére. Az arbuszkuláris mikorrhiza például a szárazföldi növényfajok nagyjából 70–90 %-ánál fordul elő – írja a Nature. Ez a kapcsolat több mint egyszerű együttélés: a növény és a gomba kölcsönösen szolgáltat egymásnak olyan anyagokat, amelyekhez külön-külön nehezebben jutnának hozzá.
Mi történik a gyökérben?
A mikorrhiza szó jelentése „gombagyökér”. A gomba fonalai, a hifák kapcsolatba kerülnek a növény gyökereivel, és olyan területekre is eljutnak a talajban, ahová a gyökér önmagában csak korlátozottan képes. Az arbuszkuláris mikorrhizában – amely a legelterjedtebb típus – a gomba a gyökér kérgi sejtjeiben finoman elágazó, fa alakú képleteket, úgynevezett arbuszkulumokat hoz létre. Ezeken keresztül zajlik az anyagcsere a két partner között. A növény szénhidrátokat és más, fotoszintézisből származó szerves anyagokat ad a gombának, cserébe a gomba elsősorban foszfort, valamint nitrogént és más ásványi tápanyagokat, illetve vizet közvetít a növény felé. Ezért nem egészen pontos az a régi elképzelés, hogy a gomba egyszerűen csak pótolja a gyökérszőröket. Inkább arról van szó, hogy a gombafonalak nagymértékben kiterjesztik a növény talajfeltáró rendszerét. Egy apró gyökérből kiinduló hifák a gyökérnél jóval kisebb pórusokba is behatolhatnak, és nagy távolságra eljuthatnak.
Mit nyer ebből a növény?
A legfontosabb előny sok esetben a foszforellátás javulása. A foszfor a talajban gyakran jelen van, de nem feltétlenül hozzáférhető formában. A mikorrhizás gombafonalak olyan talajtérfogatot is feltárnak, amelyet a gyökér közvetlenül nem ér el de ott lehet foszfor megfelelőő kémiai formában. A mikorrhiza ugyanakkor a vízellátásban és a környezeti stresszek elviselésében is szerepet játszhat. A mikorrhizás növények bizonyos körülmények között jobban viselik a szárazságot, a só-stresszt és némely talajeredetű kórokozók támadását is. A kutatások szerint azonban ezek a hatások nem minden növény–gomba párosításban és nem minden környezetben azonos mértékűek.
És mit kap a gomba?
A kapcsolat a növény számára sincs ingyen. A gomba számára a növény által előállított szerves szén a legfontosabb fizetség. A fotoszintézis során megkötött szén egy része a gombához kerül, amely ezt saját növekedésére és kiterjedt talajbeli hálózatának fenntartására használja. Vagyis a mikorrhiza valódi kölcsönösen előnyös kapcsolat. A növény energiával, a gomba pedig elsősorban ásványi tápanyagokkal és a talaj feltárásával járul hozzá az együttéléshez. A kapcsolat eredménye azonban nem mindig egyformán kedvező. A növény és a gomba fajától, a talaj állapotától, a tápanyag- és vízellátástól, valamint a környezeti stressztől is függ, hogy mekkora előnyt jelent a növénynek.
Nem minden mikorrhiza egyforma
A köznyelvben gyakran minden mikorrhizát ugyanúgy kezelnek, pedig többféle kapcsolat létezik. Az arbuszkuláris mikorrhiza sok lágyszárú növénynél, zöldség- és szántóföldi kultúrában is fontos. Az ektomikorrhiza ezzel szemben számos erdei fánál – például fenyőknél, tölgyeknél, bükköknél – meghatározó. Ilyenkor a gomba a gyökér felszínén hüvelyszerű köpenyt képez, és a gyökérsejtek közötti térben is növekszik. Ezért egy paradicsompalántának és egy fenyőcsemetének nem feltétlenül ugyanazt a „mikorrhiza-készítményt” érdemes adni.
Hogyan segíthetjük a talaj mikorrhizáját?
A legfontosabb nem feltétlenül az, hogy azonnal készítményt vásároljunk, hanem hogy ne romboljuk le a már meglévő gombaközösségeket. A túlzott talajbolygatás, a talaj tartósan kedvezőtlen állapota és bizonyos intenzív termesztési gyakorlatok csökkenthetik a mikorrhizás kapcsolatok kialakulásának lehetőségét. A változatos növényállomány, a talaj szervesanyag-tartalmának fenntartása, a talajélet kímélése és a növények számára megfelelő vízellátás kedvezhet a mikorrhiza fennmaradásának. A mikorrhiza szempontjából különösen hasznosak és támogatóak azok a termesztési rendszerek, amelyekben a talaj hosszabb ideig élő növényekkel borított, és kevésbé bolygatják.
Lehet-e „beoltani” a talajt?
Kereskedelmi forgalomban ma már számos mikorrhiza-inokuláló készítmény kapható. Ezek általában mikorrhizás gombák spóráit, micéliumát vagy kolonizációra alkalmas szaporítóképleteit tartalmazzák. Az ilyen termékeket biostimulánsként, talajjavító mikrobiológiai készítményként vagy mikorrhiza-inokulumként forgalmazhatják. A használatuknak azonban vannak korlátai. Nem igaz, hogy bármelyik készítményt bármelyik növényhez kijuttatva automatikusan létrejön a sikeres szimbiózis. A hatás függ a növényfajtól, a gombatörzstől, a talaj tulajdonságaitól, a foszfor- és nitrogénellátástól, a vízellátástól és a már jelen lévő talajmikrobáktól is. Nagyüzemi és szántóföldi körülmények között az eredmények változóbbak, mint steril vagy kontrollált kísérletekben. Egy 2024-ben közölt, 187 korábbi vizsgálat eredményeit összesítő tanulmány összességében pozitív hatást talált a mikorrhiza-inokulációra, különösen a foszforfelvételre, ugyanakkor a hatás erőssége jelentősen függött a termesztési körülményektől.
„Minél több gomba, annál jobb” – ez nem mindig igaz
A természetes talajban eleve rendkívül összetett mikorrhizás közösség él. Egy mesterségesen kijuttatott gomba ezért nem feltétlenül tudja egyszerűen kiszorítani vagy felülmúlni a helyi fajokat. Kutatások szerint a kereskedelmi inokulumok talajbeli fennmaradása és a bennszülött mikorrhizás közösségekre gyakorolt hatása is változó. A jövőben ezért valószínűleg nem egyszerűen az lesz a cél, hogy minél több mikorrhizát juttassunk ki, hanem hogy a megfelelő növényhez, a megfelelő talajban, a megfelelő gombaközösséget támogassuk. A mikorrhiza tulajdonképpen egy láthatatlan második gyökérrendszer. Nem helyettesíti a növény gyökerét, hanem annak hatókörét és tápanyagfeltáró képességét képes jelentősen kiterjeszteni. A talaj egészségének egyik fontos mércéje ezért nemcsak az, hogy mennyi tápanyag van benne, hanem az is, hogy milyen élő szervezetek segítik a növényeket ezek elérésében.