Berla Attila • 2026. szeptember 24. 16:31
A klímaváltozás és a vízhiány miatt már nem elég önmagában a magasabb terméshozamra törekedni.
Egyre nagyobb kihívást jelent a magyar növénytermesztésben, hogy a változó időjárási körülmények mellett úgy kell fenntartani a termelést, hogy közben a költségek is kordában maradjanak. A klímaváltozás és a vízhiány miatt már nem elég önmagában a magasabb terméshozamra törekedni, azt is vizsgálni kell, hogy a felhasznált víz, energia és inputanyag mennyibe kerül, és ezek mellett mennyi jövedelem marad a termelésen. Erről és az alkalmazkodás lehetséges irányairól tartott szántóföldi bemutatót a KITE Zrt. Nádudvaron.
A rendezvényen Dr. Szabó Levente, a KITE Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy a klímaváltozás hatásai már a mindennapokban is érzékelhetők, ezért az agrárgazdaság szereplőinek együttműködésben kell segítséget adniuk a gazdálkodóknak. Dr. Szabó Emese innovációs főigazgató-helyettes szerint a klímaadatokat és a termőhelyi adottságokat olyan termesztési ajánlásokká kell alakítani, amelyek nemcsak a hozamra, hanem a jövedelemre is lefordíthatók. Ennek része lehet a termőhelyek pontosabb lehatárolása és a termelés egyre kisebb területekre történő optimalizálása.
Az öntözött bemutató egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy milyen termelési szint mellett térül meg a víz kijuttatása. A KITE számításai a közvetlen gép- és inputanyagköltségeket, valamint az öntözés üzemeltetési költségeit is figyelembe vették, a közölt fedezeti összegek azonban az általános költségeket nem tartalmazzák. A szója esetében 3,5 tonna hektáronkénti fedezeti pont mellett 4,64 tonnás becsült termést mutattak, 188 ezer forintos fedezeti összeggel. Őszi búzánál 4,8 tonnás fedezeti pont mellett 9 tonnás termést és 274 ezer forintos fedezeti összeget közöltek. Kukoricánál 8,63 tonna volt a fedezeti pont, az elérhető termést pedig 15 tonnára becsülték, két év alapján 400–500 ezer forintos fedezeti összeggel.
A szójakísérletben 335 milliméter öntözővíz és 96 milliméter tenyészidőszaki csapadék mellett is mínusz 266 milliméteres klimatikus vízmérleget mértek. A napraforgónál a kísérleti hibridek 4 tonna feletti termésátlagot értek el, miközben 2,5 tonna felett térült meg a termesztés. Az öntözött állományban a Macrophomina-fertőzés mértéke mintegy kétharmaddal alacsonyabb volt.
A bemutatón külön figyelmet kapott a talajművelés energiaigényének és a talajtaposásnak a csökkentése. A három bemutatott gépkapcsolat között olyan megoldás is szerepelt, amely a szántáshoz képest 20–25 százalékkal kisebb energiafelhasználással dolgozott, míg a sávos művelésnél a teljes felületű lazításhoz képest 40 százalékkal nagyobb területteljesítményt és 30 százalékkal kisebb teljesítményigényt mutattak be. A szakemberek szerint a művelési módot nem megszokásból, hanem a talajállapot alapján kell meghatározni. Megfelelő szerkezetű talajon akár az alapművelés is elhagyható, tömörödés esetén viszont a megfelelő nedvességi állapotban végzett célzott beavatkozás javíthatja a talaj vízbefogadó képességét. Dr. Szabó Emese arra is felhívta a figyelmet, hogy a talajjavítás fontosságát sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen az ország minden részén találkozni talajdegradációs problémákkal.
Mivel a hazai szántóterületeknek csak mintegy 2 százaléka öntözött, a szárazgazdálkodás kérdése a gazdálkodók többségét érinti. A nádudvari kísérletben négy talajművelési rendszert és öt vetésforgót hasonlítottak össze húsz parcellán. A 2026-os eredmények szerint a talajművelés nem hozott terméstöbbletet, az őszi búzánál és a napraforgónál viszont a bolygatás csökkenésével nőtt a fedezeti összeg. A vízhiányos termőhelyeken az sem mindegy, hogy melyik kultúra kerül a táblára. A bemutatón a cirok példáján keresztül is azt vizsgálták, hogy azokban a termesztési körzetekben, ahol a kukoricatermesztés már rendkívül kockázatos, milyen alternatívát jelenthet egy másik növény. Ebből kiderült, hogy a ciroknak továbbra is helye lehet a vetésforgóban azokon a területeken, ahol a kukoricatermesztés kockázatosabbá vált.
A forgatás nélküli rendszerekben ugyanakkor a növényvédelemnek is alkalmazkodnia kell a tartós mulcsréteghez és a megváltozó gyomflórához. A növényvédelem és talajművelés együttes költsége a mulcsműveléstől a sávos művelésen át a direktvetésig csökkent, miközben a száraz években ezek a rendszerek a hagyományos technológiához képest jobb terméseredményt hoztak. A tápanyag-utánpótlást szintén hozzá kell igazítani a változó művelési rendszerhez. Forgatásos talajművelésnél a tápanyagok a teljes bolygatott talajrétegbe kerülnek, míg a bolygatás csökkenésével nagyobb szerepet kap a pozícionált kijuttatás, különösen a gyengébb tápanyag-szolgáltató képességű talajokon.
A bemutatóból kiderült, hogy sem az öntözés, sem egy új gép vagy önmagában a talajművelés megváltoztatása nem jelent automatikusan magasabb jövedelmet. Az öntözést a megfelelő fajta- és hibridválasztással, növényvédelemmel, tápanyag-utánpótlással és gépüzemeltetéssel együtt kell kezelni. Szárazgazdálkodásban pedig a talaj vízkészletének megőrzése és a szükségtelen bolygatás elhagyása lehet fontos a költségek csökkentésében és a jövedelmezőség javításában.