agrarszektor.hu • 2026. november 10. 18:31
A vízhiány és a költségek növekedése miatt tömegesen hagynak fel a török gazdák a gyapot termesztésével.
A súlyosbodó vízhiány és az elszabaduló termelési költségek miatt a török gazdák tömegesen hagynak fel a gyapottermesztéssel, hogy kevesebb vizet igénylő növényekre térjenek át. Miközben Antalyában hétfőn kezdődik az ENSZ COP31 klímacsúcsa, a termelők nem várhatnak a nemzetközi finanszírozási viták rendezésére, így saját erőből próbálnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, amihez az állami és banki hitelek egyelőre csak korlátozott segítséget nyújtanak - írta meg a Reuters.
A nyugat-törökországi Söke régióban gazdálkodó Mehmet Kabak évtizedekig gyapotot termesztett a 90 hektáros területén, idén azonban már búzát és napraforgót vetett. A váltásra a vízhiány mellett a folyamatosan dráguló öntözés kényszerítette rá. A kormányzati támogatások ugyanis nem tartottak lépést az üzemanyag- és műtrágyaárak 40-60%-os emelkedésével, amelyet az Egyesült Államok, Izrael és Irán közötti háború is tovább súlyosbított.
A jelenség mára országos méreteket öltött. Bár az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2023-as adatai szerint Törökország a világ nyolcadik legnagyobb gyapottermelője volt, a török statisztikai hivatal előrejelzése alapján 2026-ban a nyersgyapot-termelés éves összevetésben 38%-kal, 1,2 millió tonnára esik vissza. Csak Söke térségében 60%-kal, mintegy 12 ezer hektárra zsugorodott a gyapot vetésterülete az idén az aszály és a megugró költségek miatt.
A török gazdasági kibocsátás 5%-át adó mezőgazdaság felel az ország vízfogyasztásának 79%-áért, ám a korszerűtlen infrastruktúra miatt ennek a mennyiségnek csaknem a fele kárba vész. Törökország tavaly az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb aszályát élte át, amikor a csapadékmennyiség 27%-kal maradt el a sokéves átlagtól. A WWF és a Lincoln Institute of Land Policy adatai szerint a gyapottermelő vízgyűjtő területeken 25-60%-kal kellene visszafogni a vízhasználatot az ökoszisztéma megóvása érdekében. A gazdák azonban nehezen váltanak modern öntözőrendszerekre, mivel sokan bérelt földön dolgoznak, és tartanak az átállással járó kezdeti hozamkieséstől, ráadásul a folyókból és víztározókból érkező szűretlen víz gyakran eltömíti a csepegtetőcsöveket.
A török kormány az októberben bemutatott jövő évi költségvetésben 40,5%-kal megemelte a föld- és vízgazdálkodásra szánt keretet, amelyből 174 milliárd lírát (3,5 milliárd dollárt) különítettek el mezőgazdasági öntözési beruházásokra. Az agrártárca szerint azonban a magánszektor bevonására is szükség van. Az ország legnagyobb magánbankja, az İşbank 56 szakosított mezőgazdasági fiókot nyitott, és a betakarítási ciklusokhoz igazított törlesztésű hiteleket kínál csepegtető, valamint esőztető rendszerekre. A Şekerbank közlése szerint pedig a 2026 első kilenc hónapjában folyósított fenntartható finanszírozási hiteleik negyede a mezőgazdasági vízgazdálkodást és a klímaadaptációt szolgálta.
A pénzügyi segítség azonban nem ér el mindenkihez. A Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD) becslése szerint a török gazdák 5-10%-a egyáltalán nem rendelkezik a nagyobb beruházásokhoz szükséges önerővel vagy fedezettel. Komoly nehézséget jelent az is, hogy az utófinanszírozású támogatott projekteket a termelőknek sokszor előre ki kell fizetniük, és csak a feltételek teljesülése után kapják meg a támogatási összeget.
A tét hatalmas, hiszen a Világbank 2022-es elemzése szerint a vízkészletek 10%-os csökkenése a mezőgazdaságon keresztül a török GDP 6%-ába, vagyis mintegy 50 milliárd dollárba kerülhet az országnak. A kormány ezért az antalyai COP31 klímacsúcson azt szorgalmazza, hogy a magánvállalatok víztakarékossági tanúsítványok bevezetésével és zöld pénzügyi eszközökkel vegyenek részt az alkalmazkodás finanszírozásában. Ayşegül Selışık, a FAO törökországi képviselője szerint az antalyai csúcs sikerét nem az ígéretekben kell majd mérni, hanem abban, hogy mennyi pénz jut el ténylegesen a gazdaságokig és a vízgyűjtő területekig.