agrarszektor.hu • 2026. február 20. 13:31
A Közös Agrárpolitika előtt álló reform a támogatási rendszer mélyreható átalakítását vetíti előre. A jövedelemalapú szemlélet erősödése, a differenciált hektárkifizetések, a szigorú degresszió és plafon, valamint az „aktív gazda” elv együttesen új pályára állíthatják az uniós agrártámogatásokat. A változások nyertesei várhatóan a kisebb, munkaintenzív, családi jellegű gazdaságok és a fiatal gazdák lehetnek, míg a nagyobb üzemek alkalmazkodási kényszerrel szembesülnek. A végső hatás azonban nagymértékben függ a tagállami végrehajtástól, a nemzeti stratégiai tervek minőségétől és attól, hogy a reform miként képes kezelni az európai mezőgazdaság versenyképességi és jövedelmezőségi dilemmáit. Idén március 10-én rendezi meg a Portfolio az Agrárium 2026 konferenciát Kecskeméten, ahol a téma részletesen is szóba kerül. Az eseményen komoly szakmai program várja az érdeklődőket, a jegyek pedig már kaphatók a kiemelt rendezvényre.
Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági jövedelmek stabilizálásának és a vidéki térségek fenntartásának egyik legfontosabb eszköze volt. A legutóbbi, Brüsszelből érkező javaslatcsomag azonban olyan irányváltást vetít előre, amely nem csupán technikai korrekcióként értelmezhető, hanem a támogatási filozófia lényegi újragondolásaként.
A hangsúlyeltolódás logikája
Az Európai Bizottság tervezetei alapján az eddig domináns területalapú megközelítés fokozatosan háttérbe szorul, miközben előtérbe kerül a jövedelemalapú szemlélet. A cél deklaráltan az, hogy a források nagyobb arányban jussanak el a kisebb, sérülékenyebb gazdaságokhoz, valamint azokhoz a termelői csoportokhoz, amelyek strukturális vagy generációs hátrányokkal küzdenek.
A kedvezményezettek köre egyértelműen kirajzolódik: fiatal gazdák, családi gazdaságok, kistermelők, női termelők, továbbá a természeti károkkal sújtott térségekben gazdálkodók. A Bizottság érvelése szerint ez az irány jobban szolgálja a társadalmi igazságosságot, a vidéki foglalkoztatás fenntartását és a mezőgazdaság generációs megújulását.
Területalapú támogatás – de másképp
A javaslatok nem számolják fel teljes mértékben a területalapú jövedelemtámogatást, ugyanakkor annak szerepe és meghatározása jelentősen átalakulna. A tagállamok továbbra is hektáralapon nyújthatnának támogatást, de a hektáronkénti kifizetések mértékét differenciálni kellene.
A differenciálás alapját objektív, megkülönböztetéstől mentes kritériumrendszer képezné, amely figyelembe venné:
- a termelők csoportjait,
- a gazdaságok méretét és szerkezetét,
- a földrajzi elhelyezkedést,
- valamint egy reprezentatív referencia-időszakban elért agrárjövedelmet.
Ez a megközelítés lényegében elmozdulást jelent a „földterület mint fő jogosultsági alap” logikájától a „jövedelmi szükségletekhez igazított támogatás” irányába.
A referencia-időszak alkalmazása ugyanakkor komoly szakpolitikai kérdéseket vet fel: mennyiben tükrözi a múltbeli jövedelem a jelenlegi gazdasági helyzetet, illetve hogyan kezelhetők az ágazati ciklikusság és a piaci volatilitás hatásai?
Degresszió és plafon: szigorodó korlátok
A tervezett reform egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eleme a degresszió drasztikus szigorítása. A támogatási összegek csökkentése sávosan történne:
- 20 000 és 50 000 euró között: 25%-os csökkentés
- 50 000 és 75 000 euró között: 50%-os csökkentés
- 75 000 és 100 000 euró között: 75%-os csökkentés
- A felső korlát 100 000 euró lenne.
Efelett semmilyen területalapú jövedelemtámogatás nem járna. Ez a szabályozás egyértelmű jelzés a nagyüzemi struktúrák felé: a KAP jövőbeni forráselosztása a kisebb gazdaságok irányába tolódik. A kritikusok szerint ugyanakkor a szigorú plafon torzíthatja a versenyképességet, különösen azokban a tagállamokban, ahol a történelmi fejlődés eredményeként jelentős a nagyobb üzemméretek aránya. A támogatási korlátok hatása így nem csupán költségvetési, hanem strukturális kérdés is.
„Aktív gazda” elv: támogatás csak tényleges termeléshez
Alapelvvé válna, hogy tényleges mezőgazdasági tevékenység nélkül ne lehessen támogatáshoz jutni. Ez az úgynevezett „aktív gazda” elv megerősítését jelenti, amelynek célja a spekulatív, illetve pusztán földtulajdonra épülő támogatásigénylések visszaszorítása.
Az intézkedés a közpénzek felhasználásának legitimitását erősítheti, ugyanakkor a definíciók és ellenőrzési mechanizmusok kidolgozása kulcsfontosságú lesz. A gyakorlatban ugyanis nem mindig egyértelmű, hogy mi minősül tényleges agrártermelésnek, különösen diverzifikált vagy részmunkaidős gazdaságok esetében.
Nemzeti keretek: nominális és reálértékű visszaesés
A javaslatcsomag egyik legérzékenyebb pontja a tagállami forráskeretek alakulása. Magyarország esetében a következő ciklusra jelzett 9,24 milliárd eurós KAP-jövedelemtámogatási keret nominálisan is jelentős csökkenést jelent az előző periódus mintegy 12 milliárd eurójához képest. Reálértéken – az inflációt és a költségnövekedést figyelembe véve – a visszaesés még markánsabb. A régiós összevetés szerint Horvátország 3,71, Ausztria 6,62, míg Csehország 6,15 milliárd eurót kapna ezen a címen.
A számok önmagukban nem értelmezhetők az agrárszerkezet, az üzemméretek és a támogatási jogosultságok ismerete nélkül, ugyanakkor jól érzékeltetik, hogy a költségvetési nyomás és az új prioritások együttesen szűkebb mozgásteret eredményeznek.
Gazdatársadalmi reakciók és feszültségek
A reformtervek komoly ellenállást váltottak ki a gazdatársadalomban.
A december 18-i brüsszeli demonstráción közel tízezer gazdálkodó fejezte ki elégedetlenségét, köztük több mint száz magyar termelő is. A tiltakozások középpontjában az agrárforrások tervezett elvonása, valamint az Ukrajnával és a Mercosur-országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodások álltak. A tüntetések rávilágítanak arra, hogy a KAP nem pusztán költségvetési és szakpolitikai kérdés, hanem társadalmi stabilitási tényező is. A jövedelembiztonság, a versenyképesség és a környezeti elvárások közötti egyensúly megtalálása a következő évek egyik legnagyobb kihívása lesz.