Az Európai Bizottság nyáron megjelent javaslata nagyon sok kritikát váltott ki több okból is, de a legfontosabb vitapont az volt, hogy a mezőgazdaságra fordítható pénz mennyisége jelentősen, mintegy 20 százalékkal csökkenne az előterjesztés szerint. Az elmúlt napokban ugyan volt a Bizottság részéről egy módosítási előterjesztés, ám az európai gazdákat képviselő Copa-Cogeca erre is kritikusan reagált. Azt írták, hogy a módosítások továbbra sem adnak megnyugtató választ a gazdák igényeire, a pénz pedig nem lett több. Hogy látja ezt a kérdést? Miért jut kevesebb pénz a mezőgazdaságra?

Teljesen egyetértek azzal, hogy a lehető legtöbbet kell tennünk azért, hogy több pénzük legyen a termelőknek, mint amennyi most a javaslatban szerepelt. Minden gazda nagyon fél attól, hogy a rendelkezésre álló pénz kevesebb lesz, mint amennyit akartak.

Én erre úgy reagáltam, hogy akkor tegyünk meg mindent, hogy minél többet kapjunk, próbáljuk elérni, hogy növeljük a költségvetést, de nem vagyok benne biztos, hogy ez elérhető.

Néhány napja a Bizottság és a Parlament között létrejött egy megállapodás, amely 10 százalékkal növelné a rendelkezésre álló keretet. Meg kell próbálnunk minél többet elérni, de a most szóban forgó 10 százalék lesz szerintem a maximum, ami reálisan megvalósulhat.

Ami biztos, hogy merőben új politikai helyzetben vagyunk, teljesen más most a felállás, mint a Közös Agrárpolitika megfogalmazásakor. Európának valóban nagy problémája van a versenyképességével. Többet kell törődnünk a biztonságunkkal, ezért fontos, hogy befektessünk a védelembe.

Ez az oka annak, hogy a mezőgazdaságra szánt költségvetés alacsonyabb. De természetesen, mint az agrárbizottság elnöke, mindent igyekszem megtenni azért, hogy növeljük a rendelkezésre álló pénzügyi mozgásteret.

A másik kifejezetten sok indulatot kiváltó javaslat az volt, hogy az Európai Bizottság a gazdaságonként adható támogatás mértékét is kötelezően limitálná, ráadásul a felső határt 100 ezer euróban határozta meg. Ön szerint mi indokolja ezt a szintet?

Itt mindenekelőtt azt kell világosan látnunk, kik az agrártámogatások kedvezményezettjei, különösen abban az esetben, ha az egyes különálló gazdaságoknak van egy végső kedvezményezettje. A capping, vagyis az, hogy egy gazdaság esetében felső határt húzunk az megszerezhető agrártámogatások mértékben, jelenleg választható eszköz, a tagállam dönt arról, hogy alkalmazza-e. Csehország például nem választotta ezt, pedig én támogatnám ezt az elképzelést.

Az új rendszerben megfogalmazott 100 ezer euróról viszont azt gondolom, hogy biztosan nagyon kevés.

Megszereztük Brüsszel tervét – tényleg vége lehet a területalapú támogatásnak

Döbbenetes bizottsági javaslatcsomagot szerzett meg az Agrárszektor – csak a legkisebbeknek járna agrártámogatás.

Van rá lehetőség, hogy ez a szint emelkedjen?

Itt van helye a vitának, meg kell próbálnunk egy kicsit magasabb számokat elérni, de úgy vélem, hogy végül kötelező lesz a felső határ alkalmazása. Hangsúlyozom, ez az eszköz eddig is benne volt a KAP-ban, ebben a ciklusban is, de nem volt kötelező.  Elképzelhető az is, hogy Ukrajna a jövőben az Európai Unió része lesz.

Ismert, hogy a mezőgazdaság nagyon erős ágazat Ukrajnában, hatalmas gazdaságokkal – ez is indokolja a capping kötelező bevezetését. Ugyanakkor természetesen egyetértek azzal, hogy megpróbáljuk megemelni ezt a 100 ezer eurós összeget.

Szintén nagy változást jelent és sok aggodalmat vált ki a javaslat azon pontja, amely teljesen megszüntetné a régóta fennálló második pillért, vagyis a vidékfejlesztési támogatások rendszerét. A napokban a néppárti Siegfried Mureșan, a költségvetés társ-jelentéstevője úgy fogalmazott, hogy a vidékfejlesztési pillér megszűnése azt eredményezné, hogy a pénzek elosztásáról a tagállamokban döntenek majd, és ebben az esetben a gazdák a polgármesterekkel versenyeznének a forrásokért, amelyben könnyedén alulmaradnának a termelők. Hogy látja a vidékfejlesztés megszüntetésének a kockázatát?

Az új, javasolt költségvetés szerkezete valóban teljesen más, mint korábban volt. Nekem, illetve a kollégáimnak is rengeteg kérdésünk van ezzel kapcsolatban. Látni kell ugyanakkor, hogy most kezdjük a tárgyalásokat és biztos vagyok benne, hogy kemény és hosszú egyezkedés következik.

Azt is meg kell jegyeznem, hogy sok kollégám és maguk a gazdák is azt mondták eddig, hogy nagyobb mozgásteret kell adni a tagállamoknak, most viszont ugyanezek az emberek kritizálják azt, hogy a javaslat nagyobb mozgásteret adna.

Egy minimális második pillér a Bizottság javaslata szerint megmaradhat, még ha ezt szerkezetileg nem is hívjuk második pillérnek. Ebben a kérdésben nagy vitákra számítok, ez lesz az egyik legfontosabb kérdés az elkövetkezendő időszakban.

Keményen lobbizik az Európai Parlament a vidékfejlesztési források megmaradásáért

Puhítanák az európai képviselők Brüsszel elképzelését, a Bizottság máris adna 50 milliárd eurót, de vannak még nézetkülönbségek.

Ön szerint lehetséges, hogy a következő KAP-ban lesz egy de facto vidékfejlesztési pillér, még ha nem is ez lesz a neve?

Azt hiszem, hogy a második pillér egy minimum-verziójáról beszélhetünk majd a tárgyalások során és a végső megállapodásnál.

Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy az új rendszer a korábbiakhoz képest jobban a piac felé terelné a szereplőket. Ez egy nagyon régi vita Európában, rendszeresen felmerül, hogy mennyire kellene a támogatásokra és mennyire a piaci folyamatokra alapozni a mezőgazdaság működését. Ilyenkor mindig felmerül az, hogy vannak harmadik országok, mint például Ukrajna, vagy Dél-Amerika országai, ahol teljesen más a szabályozás, teljesen más a költségek szerkezete, ugyanakkor exportálják az áruikat az Európai Unióba. Mennyire lehet piacképesnek lenni, ha lényegesen kisebb szabályozottság és alacsonyabb költségek mellett megtermelt termékek érkeznek az EU-ba?

Először is szeretném leszögezni, hogy az európai gazdáknak jár támogatás. Ukrajnában, de még Brazíliában sincs ilyesmi.

A mi gazdáink azért is kapnak támogatást, hogy segítsenek nekik némileg versenyképesnek lenni a harmadik országokból származó importtal szemben. Ráadásul bizonyos területeken vámok is alkalmazandók, ez is a védelmet szolgálja.

Az is látható, hogy az európai mezőgazdaság erőteljesen függ a támogatási rendszertől. Azt gondolom, ez is indokolja azt, hogy a gazdákat némileg jobban elmozdítsuk a piac irányába.

Ami ezen a téren komoly segítség lehet a számukra, az a bürokrácia csökkentése és a szabályozás egyszerűsítése. Rengeteg adminisztratív kötelezettség terheli a termelőket. Sokat utazom szerte Európában és beszélgetek a gazdákkal, mindannyian erre panaszkodnak, akár kisebb termelők, akár közepes, vagy akár nagy területen gazdálkodnak.

Jogos igényként merül fel a részükről, hogy ezeken a bürokratikus terheken csökkentsünk.

Ebbe az irányba kell lépéseket tennünk, nekünk politikusoknak, amikor arról beszélünk, hogy a piaci folyamatoknak nagyobb teret engednénk.

Tehát miközben folynak tárgyalások az agrárpénzek növeléséről, lehetséges, hogy inkább az a helyzet, hogy a gazdáknak kevesebb pénzt ajánlanak ugyan, de kisebb adminisztrációért cserébe? Ez lehet a végén az alku lényege?

Remélem, hogy igen. Szeretnék a lehető legtöbbet tenni ezért. Azon leszek végig, hogy minél több forrást érjek el a gazdák számára, de a csökkentés mértékéről vitatkozunk már. Ha viszont kevesebb lesz a forrás, akkor ennek kéz a kézben kell járnia a bürokrácia szintjének csökkentésével is.

Hogy látja a fő politikai irányvonalakat, kik a vita főszereplői és hol helyezkednek el most a törésvonalak?

Van egy politikai törésvonal. A baloldaliak és a zöldek jellemzően erősebb szabályozást akarnak, ehhez több pénzt is indokoltnak tartanának. A jobboldali pártok jellemzően jobban szeretnék támogatni a termelést. Ők nem törődnek annyira a szabályozással, ők inkább a gazdasági kérdésekre koncentrálnak.

Van itt egy másik törésvonal, amely a tagállamoké. Az olyan országok, mint például Franciaország vagy Lengyelország, ahol az agrárágazat erős, merőben eltérő álláspontot képviselnek, mint például a Cseh Köztársaság, amely inkább ipari ország. Természetesen a miniszterelnökünk egyben a legnagyobb mezőgazdasági termelő is a hazámban. Most majd meglátjuk, mennyire fog lobbizni a vállalkozásáért.

Mit vár a következő hónapoktól és a jövő évtől? Milyen menetrendre számít és reálisan hova lehet eljutni 2026 végéig?

Tényleg nem tudom, örülnék, ha már most látnám, hogy hova fogunk eljutni.

Azt mondhatom, hogy nálunk az Európai Parlament agrárbizottságában a tagok szoros kapcsolatot ápolnak a gazdákkal és igyekeznek tenni az érdekükben. Ám ez a bizottság, még ha fontos szereplő is, csak egy tényező a sok közül, hiszen plenáris szinten, a képviselőket tekintve már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ez az oka annak, hogy nagyon kemény harcba kezdünk, hogy megpróbáljunk érvelni a gazdák érdekében, hogy a végén valóban több pénzhez jussunk. Biztosítanunk kell az élelmiszerellátás biztonságát, ami az általános biztonság fontos eleme, ezzel is fogunk érvelni, ennek érdekében is segítenünk kell a gazdákat. Azt tudom mondani, hogy az elkövetkező időszakban a lehető legtöbbet fogom tenni ezért.