PR • 2025. május 21. 19:02
Az Ezért kincs az agráradat sorozat 49. részében újra a generációváltás a téma: egy digitalizált tejtermelő gazdaságot működtető családról írtunk. Dr. Lendvai Csaba, ikerfiai, Gergő és ifjabb Csaba, továbbá Hunor és a legfiatalabb, Levente beszélt a digitalizációról, a technológiáról és a generációváltásról is.
Az előszót Dr. Vona Viktória, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésének vezetője írta.
Egy gazdaság jövője nemcsak a technológián és a számokon múlik, hanem az emberi történeteken is.
A Lendvai család példája Sárrétudvariból különleges: egyszerre őrzik az erdélyi gyökereket és építik a jövőt korszerű, digitalizált formában. A szülők számára nem csupán cél, hanem szívügy is, hogy fiaikra egy olyan, modernizált üzemet hagyjanak, amely túlmutat a napi feladatokon: értéket, stabilitást és lehetőséget kínál.
Mind a négy fiú – Gergő, ifjabb Csaba, Hunor és Levente – számára természetes és egyértelmű volt, hogy a családi gazdaságot erősíti. Ez önmagában is ritka, és arra utal, hogy a mezőgazdaság izgalmas szakmai kihívás is lehet a fiatal generáció számára. A fiúk az állattenyésztéstől az élelmiszeriparon át az agrárközgazdaságig saját szakterületükön keresik a hatékonyabb, jobb megoldásokat, miközben egymástól is tanulnak.
A Lendvai család a digitalizáció mellett a tudatos termékfejlesztés terén is élen jár: az A2-es tej előállításával olyan értéket teremtenek, amely egészségügyi szempontból is kiemelkedő. Az ilyen tudatos szemlélet mutatja meg, hogyan válik a tudás és az adat értékké.
A család minden tagjára jellemző nyitottság, kíváncsiság és tanulni vágyás az, ami igazán értékessé teszi az agráradatokat – mert a technológia csak akkor válik valódi segítséggé, ha azt értik, alkalmazzák és tovább is adják.
Jó olvasást kívánunk!
Háromféle robot és négy fiú segíti a generációváltást Sárrétudvariban
Négy fiával és feleségével közösen vezeti a családi állattartó gazdaságot Dr. Lendvai Csaba. A magyar tarka és a Barna svájci marha (Brown Swiss cattle) állomány több, mint 2/3-a A2-es tejet termel, az üzemekben pedig számos agrárdigitalizációs megoldást alkalmaznak. Érdemes jobban megismerni a Tejmalom márkát gyártó és forgalmazó vállalkozást.
Sárrétudvari nagyközség Hajdú-Bihar vármegyében, a Püspökladányi járásban, itt található a Lendvai család tejtermelő szarvasmarha telepe, valamint élelmiszergyártó üzeme is. A szigorú járványvédelmi előírások betartása miatt online beszélgettünk a vállalkozást működtető család tagjaival.
A családfő, Dr. Lendvai Csaba, ikerfiai, Gergő és ifjabb Csaba, továbbá Hunor és a legfiatalabb, Levente beszélt a digitalizációról, a technológiáról és a generációváltásról is.
Hogyan kezdődött a család kapcsolata a mezőgazdasággal?
Dr. Lendvai Csaba: A szüleink gazdálkodtak a partiumi Nagykárolyban és az erdélyi Székelyudvarhelyen. Utóbbi városból a feleségem, Hajnal, előbbiből én származom. Állatorvosként praktizálok 1988 óta, amikor pedig Sárrétudvariba kerültem, karrierem kezdetén, még az első fiaink születése előtt jelentős volt az állattartás a faluban. Sertések, szarvasmarhák, juhok voltak a portákon, jól ment a praxis, tisztességesen megéltünk a hivatásból. Aztán nagyjából 20 éve elkezdett visszaesni az állatlétszám, ezzel egyszerre kiment alólunk a szakma, a nagyállat praxis csökkent, az újabb kollégák zöme kisállatokkal foglalkozik. A háztáji ágazat sajnos néhány év alatt szinte teljesen eltűnt, így telepek maradtak üresen. Mi megvettünk egyet, majd kárpótlási jegyek felhasználásával termőföldekhez jutottunk és felépítettünk egy családi gazdaságot.
Kicsivel több, mint 400 hektár földön termesztünk növényeket, ebből 100 hektár saját, a többi bérelt. Van egy szarvasmarhatartó telepünk, egy tejfeldolgozó és egy mini húsfeldolgozó üzemünk Sárrétudvariban, így megvalósítjuk a „termőföldtől az asztalig” folyamatot a fiúkkal. A családi vállalkozásban közel 40 embernek adunk munkát, ebbe beletartozik az állattenyésztés, a növénytermesztés, a kereskedelem, az élelmiszer-feldolgozás és az állategészségügyi szolgáltatás is.
A feleségem, Lendvainé Nagy Hajnal a Servet-2000 Kft. ügyvezető igazgatója, ő foglalkozik a könyveléssel, az adminisztrációval és teremti meg a csapatával a munkavégzés hátterét.
Az első két fiunk közül az ifjabb Csaba, az idősebb ikertestvér, Gergő néhány perccel később született meg. Először mindketten a Debreceni Egyetemen végeztek ökológiai gazdálkodás szakon, majd a szakosodásnál különváltak: Gergőt az élelmiszer-feldolgozás érdekelte, Csaba pedig az állattenyésztő mérnöki vonalat választotta Kaposváron, szarvasmarha szakirányon.
Az idősebb iker az állattenyésztésben és a növénytermesztésben is dolgozik, Gergő pedig a tej- és húsfeldolgozó üzem megépülését követően az élelmiszer-feldolgozásban és -gyártásban találta meg a szenvedélyét. Élelmiszermérnökként a tejfeldolgozó üzemet vezeti, valamint gyártja is a termékeket, közel 8 éve. A Tejmalom márka széles kínálatában megtalálható a tej, a kakaó, a tejföl, a kefir, a vaj, a túró, a joghurt, valamint a sajt is.
Hunor szintén a Debreceni Egyetemen végzett, a nemzetközi gazdálkodás alapszak teljesítése után kezdett a családi cégben dolgozni, majd folytatta a tanulmányait az első alkalommal induló agrárközgazdász mesterképzésen, amelyet 2024 júniusában fejezett be. A vállalkozás közgazdasági és gazdasági részeivel foglalkozik, igyekszik minden ágazatban részt venni a hatékonyság növelésében, az utóbbi időben jobban beleásta magát az állattenyésztésbe, mert az új fejőrobotos istálló átadásával számos feladatot kellett megoldani, hogy a Dairy-Ép Kft. által megvalósított rendszer sikeresen, zökkenőmentesen és hatékonyan működhessen.
A legifjabb testvér, Levente a nyomdokaimba igyekszik lépni, állatorvosként. Temesváron tanul az egyetemen, harmadéves, angol nyelven hallgatja az állatorvosi szakot, amikor pedig Sárrétudvariban van, igyekszik gyakorolni a feladatokat, a legtöbbször pedig a földeken segít be, Hunorral együtt ők is dolgoznak gépkezelőként a gazdaságban.
Hogyan és hol gazdálkodtok?
Sárrétudvariban és környékén kötött, kemény és perctalajok találhatóak. A terület korábban ingoványos, lápos, mocsaras terület volt, a lecsapolás után tárták fel és alakították termőfölddé, amely zöme szántó, egy kevés része pedig legelő. Ha esik, süllyedünk, ha szárazabb az idő, az aszály erősen érint bennünket. A vetésforgónk növényei elsősorban az állatok táplálását szolgálják, nagyjából 200–250 hektárnyi belőlük takarmány-alapanyagnak szolgál, egy részét pedig, például a zölden vágott rozsterületet másodvetéssel próbáljuk hasznosítani, ami általában silókukorica vagy napraforgó. Termesztünk lucernát is, vannak telepített füves részeink, kaszálóink és valamennyi ipari növény is kiegészíti a bevételi forrásainkat. Ez többnyire szemes kukorica és napraforgó.
Az állattartó telepünkön magyar tarka és Brown Swiss fajtákkal foglalkozunk, mindkettő kettős hasznú. Az utóbbi inkább a tejelésnél mutat magasabb termelési értéket és jobb beltartalmi értékeket. A közösen tartott állományban a tejzsír 4,2–4,6 között mozog, a fehérje pedig az átlagos 3,4 helyett 3,6–3,8, így kifejezetten ízletes az állataink teje.
Folyamatosan fejlesztünk, 2024-ben készült el egy modern istállórendszerünk, amelyben három feladatot is automatizáltunk a Lely robotokkal: a fejést, a trágya begyűjtését és a takarmány kiosztását is. Idén beadtuk a pályázatunkat az öntözésfejlesztésre, ami ugyan nehéz feladat, de nagyon sokat segít majd a másodvetéseknél.
A bankok és a hitelek segítségével tudunk talpon maradni és modernizálni, igyekszünk a vállalkozást új beruházássorozattal megerősíteni, a nagy cél, hogy a fiaimnak egy korszerű, digitalizált üzemet tudjak átadni. A fejlesztéseket az állattenyésztéssel kezdtük, abban elég magas szintre jutottunk, a növénytermesztés digitalizálásának java még előttünk van. RTK-korrekcióval és GPS-kontrollal dolgozunk, a permetezőgép szakaszol, de a tábla- és talajadatok gyűjtése egyelőre még nem valósult meg.
Miért a magyar tarka és a brown swiss szarvasmarhafajtákkal dolgoztok?
Csaba: Ahogy mindenben, itt is vannak előnyök és hátrányok. Mivel hitelből gazdálkodunk, a sok beruházás és fejlesztés miatt kellene a tejtömeg, ami nagyobb pénzt hozna, viszont nálunk átlagban nem 40-45-50, hanem 25–30 litert adnak egy nap a tehenek. Ezért igyekszünk erősíteni a tej vonalon a Brown Swiss fajtát, de a magyar tarkánál is meg akartunk maradni a jó tej-beltartalom és a húsértéke miatt, valamint az is előnye, hogy sok laktációt bír egy gazdaságban.
Amikor annak idején kirajzolódott a cég működésének terve, a Magyarországon általános holstein-fríz vonal helyett a kiváló tejminőség irányában indultunk el, ezt pedig a magyar tarka magas beltartalmú teje tudja hozni. Mivel kis vállalkozás vagyunk, napi 3–5 ezer liter tejet termelünk, aminek egy része feldolgozásra kerül, csak úgy tudunk piacon maradni, ha a fogyasztókhoz minél egészségesebb, minél magasabb beltartalmú, minél értékesebb tejet juttatunk el.
Az A2-es tejet nagyjából 12 éve ismerem, azóta foglalkoztunk embrióátültetéssel és olyan fajta keresésével, amivel gyorsabban tér át az állomány a tiszta A2-es tejre. Ez könnyebben emészthető, allergiás, érzékeny emberek számára is fogyaszthatóbb, mint a hagyományos, A1-es tej. Mivel nagyjából a fogyasztók negyede tejfehérje-érzékenységgel él, ez kiemelten fontos.
Az, hogy a feleségem székelyföldi, én pedig a Partiumból származom, szintén számított, jellemző a magyar tarka, amit ott román tarkának hívnak. A rá jellemző extenzívebb tartástechnológia és amiatt, hogy a fajta nem követi a modern ipari vonalakat, sokat kell dolgozni a genetika tökéletesítésén. A Magyartarka Tenyésztők Egyesületének szakembereivel együtt haladunk a fajta modernizációja felé, hogy a robotfejésre alkalmasabb tőgy- és lábszerkezetű, az istállórendszert jól bíró állománnyal dolgozhassunk. A bajor és osztrák tarka genetikájával kiegészítve sikerült fejleszteni a Sárrétudvariban található állományt, amelyet közel 200 tehén alkot. Az új istálló kapacitása 220–240 fejőstehén tartására alkalmas, a régi istállórendszert pedig megtartottuk az üsző- és növendéknevelésre, ezután meg fogjuk tartani a bikákat is. Nem adjuk el azokat napos korban, hanem felneveljük és értékes húst viszünk a magyar piacra.
Hogyan működik a tejtermékgyártó üzem Sárrétudvariban?
Gergő: Egy olyan élelmiszergyártó üzemet építettünk az Agrometál-Food-Tech Kft. kivitelezésével, amelyben a tejtermék-előállításhoz szükséges, többségében olasz gyártású alapgépekkel rendelkezünk: pasztörizáló, tejzsírszeparátor, homogenizátor és palackozógépekkel. A csomagolás fejlesztése miatt az utóbbi években a második szakaszban plusztartályokat vettünk, továbbá új automata palacktöltő és poharazó gépekre ruháztunk be. Ezáltal gyorsabban, hatékonyabban, kevesebb munkaerővel tudjuk legyártani a termékeket. A gépek terén tervezünk tovább fejleszteni.
Az állattartó telep a település határában, az üzem pedig a közepén, nagyjából 1 kilométerre van. Oda tejszállító kocsival érkezik a tej, majd teljesen tiszta, steril rendszeren keresztül csövön, szivattyúval vesszük át, onnantól pedig zárt csövekben közlekedik, a gépek által vezérelve egyik tartályból a másikba. A termékelőállítás első lépése a pasztörizálás, majd a hőkezelés, utána pedig annak függvényében, hogy milyen zsírtartalmat szeretnénk, zsírszeparálás vagy homogenizálás történik. Ekkor a töltés szerint elválik, melyik tartályba halad tovább az anyag: az 1000 l/óra teljesítményű palackozóba, vagy az 1000–1200 pohár/óra teljesítményű poharazóba.
A sajtkészítés terén is törekszünk a folyamatos fejlesztésre. A munka mellett képzem magam, szakmai rendezvényekre, konferenciákra és workshopokra járok bel- és külföldön is, amikor tudok. A tejtermékekkel versenyekre is jártunk, amelyeken előkelő helyezéseket értük el. Apával technológia- és termékfejlesztésben is gondolkodunk, néhány éven belül a laktózmentes kategóriával is bővítenénk.
A termelési adatok használata, a vizsgálatok, a minőségellenőrzés nálunk kiemelten fontos, egy kis laboratóriumban mérjük a késztermékek zsír-, fehérje- és szárazanyag-tartalmát.
ifj. Csaba: Kísérletezünk a tavaszi betakarítású takarmányokkal, évekkel ezelőtt elkezdtük a rozst és a szöszös bükkönyt is használni. Utóbbit a legutóbb egyben vetettük a tritikáléval és nagyon jól bevált a takarmányban, megfelelő mennyiségű csapadék esetén csodás eredményeket hoz. Fajtákat is tesztelünk lucernából, erjesztett és száraz, szálas formában is. A silókukorica mellett a takarmánybázisunk jó részét képezi a cirok is, amit a tehenek szeretnek.
Milyen jó példákat látsz és tervezel átvenni?
Gergő: Az élelmiszergyártásban a sajtkészítés és ezen belül az érlelés technológiáját szeretném továbbfejleszteni. Olasz és francia üzemekben láttam olyan technológiákat, amikből néhányat itt is jó lenne megvalósítani, valamint belföldön is láttam remek példákat.
Hogyan gyűjtitek az adatokat?
ifj. Csaba: Minden állaton egyedi azonosítójú nyakörv van számkockákkal, transzponderrel. A jeladó segítségével figyeljük a mozgást és a viselkedést, így a kérődzést is. A rendszer a gyűjtött adatok alapján automatikusan riasztást ad a betegség gyanújáról és az ivarzásról. Ezáltal többféle elkülönítésre is alkalmas.
A csoportok kialakításánál a fajtajelleget figyeljük, a magyar tarka tőgybimbói vastagabbak és nagyobbak, a Brown Swiss-é vékonyabbak és kisebbek, eszerint próbáltuk csoportosítani, majd a csoportokhoz tartozó fejőrobotokhoz állítottuk be a fejőkelyheket.
A tőgynegyedenként történő fejésnél a vezetőképesség megfigyelése nagy jelentőségű, ebből megállapítható, hogy a tej alkalmas-e fogyasztásra, továbbá a tőgygyulladásra lehet következtetni belőle.
Hogyan növeli a digitalizáció a hatékonyságot?
Hunor: A vezetőképesség témájához jó példa, hogy még a gyulladás tetőfoka előtt ki lehet szűrni a beteg egyedeket, így időben tudjuk kezelni a problémát, már a tőgynegyed esetleges elvakulása, a nagyobb baj előtt. A jeladó rendszerrel a mozgás-, az evés- és a kérődzés-megfigyeléssel sokat segít, mert míg a hagyományos fejőházi rendszerben sokszor nem veszik észre a gyulladást, betegséget, vagy az elfekvést, itt szinte azonnal kapunk jelzést az eltérésekről. Állategészségügyi szempontból tehát már az első napokban tapasztalhattunk hatékonyságnövekedést. A másik terület az ivarzásmegfigyelés, mert az emberekre hagyatkozva sajnos bent van a mulasztás lehetősége is, így pedig még azt is tudjuk, hogy nagyjából melyik periódusban van és hol tart a folyamatban a tehenek ivarzása. Az automatikus válogatási rendszerrel nem kell hajkurászni az állatokat, a válogatótérben könnyebb dolga van az inszeminátornak, Csaba testvéremnek. Összességében a digitalizáció a termékenység, a tejtermelés és az egészségügy hatékonyságát is jelentősen növelte.
A tehenek robotos fejés közben is tápot kapnak, amit egyedre szab a tejtermelés alapján a robot, ez szintén a növekedést szolgálja. Egyedenként és tőgynegyedenként minden percben folyamatosan aktuális információkat kapunk, amiket felhasználva javíthatjuk a hatékonyságot, a termelést és a gazdaságosságot. Mivel az istállónk szabad tehénforgalmú, ezért erősebb aromával rendelkező, granulátum alapú tápot kapnak az állatok a robotban. Hamar megszokták, kevés van köztük, amelyiket be kell hajtani, nagyon szépen járnak a tehenek a gépekhez.
ifj. Csaba: A receptúrák legoptimálisabb kialakításához kapcsolatban vagyunk az Agrifirm Magyarország Zrt. takarmánygyártó és -forgalmazó céggel, szaktanácsadást is igénybe veszünk a TMR kialakításához. Ennek során mindkét részről javaslatokat fogalmazunk meg a módosításokra, megbeszéljük, mi lehet a legjobb megoldás, hogy ehhez mit tudunk biztosítani a növénytermesztés oldaláról és aszerint dolgozunk. A szaktanácsadók a robotreceptúra beillesztésében is sokat segítenek. A művelt területeinken termesztett növények lefedik az állatok takarmányigényét, csak néha kell szalmát szereznünk.
A minőségi tejtermelés és sajtkészítés alapja a jó takarmány. A sajtokhoz kapcsolódóan az érést támogathatjuk azzal, hogy olyan irányban változtatunk a takarmányozáson, ami meghatározza a folyamatot. A silókukorica mellett a tavaszi takarmányok etetése is ezt a célt szolgálja. Az erjesztett takarmányoknál a vajsavas erjedés befolyásolja az érlelést. Jelzek Gergőnek, aki szól, hogy ez sikerült vagy nem és jó-e az irány.
Az országban van olyan magyar tarka fejőrobotos állomány, ahol szénatej-előállítás történik, tehát széna alapon etetnek. Ez is elgondolkodtató számunkra a jövőre nézve. Ehhez természetesen megfelelő gyepminőség és -mennyiség megteremtése szükséges.
Az automatizált munkavégzést a 4 fejőrobot mellett 2 Lely Discovery trágyakollektor robot is segíti. Az autonóm istállótisztító gép vákuumszivattyú segítségével gyűjti össze a padlóról a trágyát. Elöl és hátul is vizet permetez a tisztítandó felületre, így jobban felázik a letapadt trágya, amit aztán könnyedén fel tud szívni egy belső tartályba. Az eszköz beépített érzékelői segítségével mozog a tehenek között, az útvonal és a takarítás gyakorisága a telep napi ritmusához igazítható.
A Lely Vector takarmánykiosztó robot abban segít minket, hogy minden állatcsoport az igényének pontosan megfelelően összeállított takarmányadagot kapja. Nem kell minden nap traktorba vagy rakodóba ülni az etetéshez, a takarmányozáshoz elég pontosan és jó minőséggel feltölteni a takarmánykonyhát, a robot onnan kimarkolja a megfelelő fajtát és mennyiséget az adag összeállításához. A súly- és magasságérzékelők segítségével a markoló körülbelül 98%-os pontossággal készíti el a keveréket, továbbá fontos, hogy folyamatosan friss takarmány van a tehenek előtt az etetőasztalon.
Mindenkinek egyenes út vezetett az itthoni gazdasághoz?
Hunor: Mindig is itt terveztem a jövőmet. A Debreceni Egyetem elvégzésekor beszéltünk róla apával, hogy hasznos lenne néhány év külsős tapasztalat és tudás megszerzése, de aztán elkezdtem a saját cégünkben dolgozni és itt is maradtam. Szerencsére több külsős gyakorlati helyszínen voltam a tanulmányaim során, azóta pedig mindig igyekszem elmenni a szakmai utakra, teleplátogatásokra.
ifj. Csaba: Bennem is az volt fiatal koromtól kezdve, hogy itthon dolgozzak a gazdaságban, amit közösen át szeretnénk venni később a testvéreimmel.
Gergő: Én is a kezdetektől abban gondolkodtam, hogy itt dolgozzak a családdal. Egyedül a terület változott azóta, amikor a tejüzem építésénél dőlt el számomra, hogy az élelmiszeripar az én utam.
Levente: Amióta az eszemet tudom, az állatorvosi pálya érdekel. Annak idején sokat jártam még házhoz apával a falun belül is, teljesen tiszta volt az út ide már gyerekkorom óta.
Hogy haladsz a tanulással?
Levente: Egyszerre három helyen tanulok: édesapánk praxisából, az otthoni gazdaságban és Temesváron, az állatorvos képzésen, ahol idén lett igazán gyakorlatias az oktatás. Az állategészségügyi feladatokat be tudom gyakorolni apával, a vizsgáknál így sokkal egyszerűbb dolgom van. Az elmúlt években az USA több állattartó telepét is elmentünk megnézni, onnan indult el az ötlet a jelenlegi istállóhoz is. Rengeteg ott látott fejlesztést átvettünk és Hunorhoz hasonlóan az egyetemi oktatás által én is eljutok olyan telepekre, ahonnan szintén hasznos ötleteket tudunk szerezni. Itthon pedig nagy öröm, hogy mindenki a maximális precizitást hozza ki magából a saját pályáján és négyen lefedjük a feladatokat, miközben tanulunk édesapánktól és egymástól is.
Miben hasonlítanak és miben különböznek a generációk képviselői?
Csaba: A magam részéről a Boomer generáció tagjaként érzem a szakadékot Hunor és Levente fiaimnál, akik a legfiatalabbak a négy közül, 28 és 22 évesek. Hunor képviseli a modernizációt, sokat segített nekem a fejőrobotos istállók digitalizált és számítógépes programokkal terhelt feladatainak naprakészre hozásában. Éjjel-nappal támogat engem, hogy jól működjön a rendszer. Nem könnyű, de jóleső érzés tanulni ebben a korban is.
Gergő: Folyamatosan keresem az új lehetőségeket az üzemben, ami hasznosabb, jobb eredményt hozhat, igyekszem a gyártást, a termelést hatékonyabbá tenni. Így van ez a termékeknél és az adalékanyagoknál, valamint a gépek használatánál is. Természetesen néha vannak nézetkülönbségek, de ezeket mindig békésen rendezzük és dűlőre jutunk, közösen előre visszük a vállalkozást és ahogy Levente is mondta, közben egymástól is tanulunk.
Hogyan segítitek egymást?
Hunor: Igyekszünk egymás véleményét figyelembe venni, ezek alapján dönteni és kifejezetten az adott témában segíteni egymást. Mindenkinek megvan egymástól függetlenül a saját ágazata, de rendszeresen átbeszéljük a feladatokat, mert az emberben kialakulhat az üzemi vakság, elkényelmesedik. Előfordul, hogy a külsős szem valamit jobban észrevesz.
Levente az egyetemi oktatás miatt ritkán jár haza, de minden nap telefonon tartjuk a kapcsolatot, amikor pedig otthon van, mindig felveszi a fonalat, bekapcsolódik a feladatokba. Egy közös családi WhatsApp csoportban folyamatosan beszélünk és 5-en napi többször is találkozunk egymással, a vasárnapi ebédnél pedig általában rendszeresen mindannyian összegyűlünk.
Milyen fejlesztési terveitek vannak?
Csaba: Az öntözés, egy új vetőgép és a dróntechnológia szerepel a tervek között. Utóbbinál a permetezés mellett a folyamatos mérés, a megfigyelés, a növényállomány monitoring feladatokban szeretnénk használni az eszközt és a kapcsolódó szoftvereket. A műtrágya és trágya kijuttatását, a talajjavítást támogathatják a drónfelvételek, valamint az öntözésnél is fontos, hogy a talajnedvesség és a növényállapot összhangban legyen az aktuális talajadottságokkal. Okszerűen szeretnénk öntözni, nem csak vizet kijuttatni.
A permetezésben is szeretnénk előrelépni, a jelenlegi John Deere vontatott permetezőgépünk viszonylag modern, képes szakaszolni, ezzel kevesebb szert használunk. Azzal együtt, hogy a gyomirtásban fontos fejlődni, 5 éven belül a biogazdálkodásra való átállás a cél. A fogyasztók elsősorban árérzékenyek, sajnos a többség nem a minőséget keresi. Ezt szeretnénk mi megfordítani, hogy megtaláljuk a jó minőségű és drágább élelmiszerek piacát.
Hogyan művelitek a talajokat?
Csaba: A talajművelési technológiánk vegyes, a forgatást és a lazítást is alkalmazzuk a földeken. Kultivátorral és kompaktorral végezzük a magágyelőkészítést, majd a vetés után gyűrűs hengerezéssel zárjuk a folyamatot. Annyiban szerencsés a helyzetünk, hogy a rendelkezésre álló, mikrobiommal gazdagított szalmás szarvasmarhatrágyával támogathatjuk az egészséges, kizsigerelés nélküli tápanyagpótlást. A mennyiség nem elég minden területünkre, ezért kijuttatunk műtrágyát is, viszont csökkenteni szeretnénk ennek arányát. Így vagyunk ezzel a gyógykezelésekben is, igyekszünk minimalizálni az antibiotikum használatot is, ezt tanítom a fiaimnak is. Egészségesebb gazdálkodással és élelmiszerekkel az emberi egészséget is megóvjuk. Nem zárkózunk el teljesen a biostimulátorok, a levéltrágyák és a tarlóbontók használatától sem, hogy gazdagítsuk a talaj természetes erőforrásait.
Miben lehet még fejlődni?
Csaba: Igyekszünk a gazdálkodás minden részterületén modernizálni, technológiát fejleszteni, digitalizálni, ezzel növelni a hatékonyságot és megerősíteni a tudásunkat, amihez minden fiúban, a feleségemben és bennem is megvan az elkötelezettség. A szarvasmarhatartás a mezőgazdaság nehéziparaként komoly tőkét, előrelátó, 3–5 éves stratégiai terv készítést és kivitelezést igényel, ezért felelősséggel hozzuk meg a döntéseket.
Ahhoz, hogy egészséges és jó élelmiszert készítsünk és együnk, sok feltétel megvalósulása szükséges. Gépet ugyanis szinte bárhol le lehet gyártani, de élelmiszert nem.
Az Ezért kincs az agráradat cikksorozat következő, 50. számában újra a generációváltás témájával foglalkozunk, a jubileum alkalmából egy igazán különleges gazdaság bemutatásával készülünk. Érdemes lesz akkor is velünk tartani!
Az Ezért kincs az agráradat sorozat korábbi cikkei itt megtekinthetők
Szerkesztette: Csurja Zsolt gödöllői agrármérnök, 2009, óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök 2021, 3-as csoport
Fotók: Lendvai család, illetve Jakab Attila, www.cmstudio.hu
(x)