Szászi Zoltán • 2025. április 30. 13:31
A rovarfajok 99 százalékáról nagyon keveset tudunk. Miközben Európában és Észak-Amerikában több adat áll rendelkezésre, Ázsiában és Dél-Amerikában kevés, Afrikában pedig szinte semmilyen információ nincs a rovarok nagyrészének populációs trendjeiről. Jelenleg több kutatás is lázasan igyekszik bepótolni ezt a lemaradást. A brit Természettudományi Múzeum kutatói azon dolgoznak, hogy kevés adatból új elemzési módszereket rakjanak össze a rovarfajok globális elemzésére. Hongkongi kutatók pedig az egész bolygó számára kritikus trópusi rovarokat vették új kutatások célkeresztjébe. A hiányzó adatok segíthetnek olyan fontos trendekre rávilágítani, mint például a felborult ökoszisztémák hatása a malária és a dengue-láz terjedésére.
Naponta érkeznek információk a kihalt állatfajokról, köztük rovarokról is. Különösen fájdalmasak ezek a hírek, amikor ritka, vagy a természetben fontos szerepet betöltő állatokról van szó. Azonban a rovarok nagyrészének populációjáról kritikusan keveset tudnak a tudósok, ez pedig a természetvédelem, a mezőgazdaság és az emberi egészség számára is veszélyt jelenthet.
A rovarok 99 százalékával fogalmunk sincs, mi történik
A rovarok, az emberi tevékenység, az élőhelypusztulás és a klímaváltozás kérdéskörében a helyzet az, hogy bár a hírek általában masszív rovarkihalásról szólnak, a rovarfajok 99 százalékára egyáltalán nincs rálátásunk. Erre a brit Természettudományi Múzeum tudósainak egy idei kutatása világított rá. A kutatás eredményeit a Science tudományos lap publikálta, de az anyagok ingyenesen is elérhetőek. A tudósok arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a rovarok az egyik alappillérét jelentik a természet ökoszisztémáinak, csak nagyon kevés rovarfaj populációjáról van átfogó ismeretünk. Pedig a rovarok rengeteg formában, akár beporzóként, akár a tápanyagok újrahasznosítójaként, vagy élelemként mindennapos részét képezik a természet körforgásának, de a mezőgazdaság és az emberi élet is erősen támaszkodik a jelenlétükre. Mégis, az egymillió rovarfajból az IUCN értékeléseiben csak a rovarok mintegy 1 százaléka, körülbelül 12 ezer faj szerepel. Ezeknek pedig 20 százaléka veszélyeztetett.
A kutatók kiemelik, hogy a rovarok megfigyelése Európa és Észak-Amerika egyes területein nagyrészt lepkékre, dongókra (poszméhekre) és szitakötőkre korlátozódik. Ázsia és Dél-Amerika egyes területein alig tudunk valamit a rovarokról, Afrikából pedig szinte semmilyen adat sincs.
Andy Purvis professzor, a tanulmány társszerzője úgy nyilatkozott, hogy ez különösen aggasztó, mivel a rovarok adják ki az állatfajok nagyrészét és mind szárazföldön, mind édesvizekben az állati biomassza nagyobbik része a rovarokból áll. „A világ állatfajainak 90 százalékát a rovarok teszik ki,” mondta a kutató, aki egyébként a biodiverzitásban az emberi tevékenység miatt történő változásokkal foglalkozik.
Új módszerekre van szükség
A kutatóknak vannak ötleteik arra, hogyan köveztessen a tudomány a rovarfajok populációs trendjeire, akkor is, ha az elérhető adatok szegényesek. Egyrészt, idősoros adatokat kell vizsgálni, ilyen például tízéves összehasonlításban a lepkék számának változása. Másrészt, térbeli összehasonlításokat kellene végezni. Ilyen például a fajszámok vagy az egyedszámok különbségeinek vizsgálata különböző élőhelyek vagy régiók között. Ezen kívül szükség lenne kísérleti módszerekre is. Vizsgálni kéne különböző rovarfajok különböző fenyegetésekre adott válaszait. Ilyen például egy rovarölő szerekkel kezelt és nem kezelt mező összevetése, vagy invazív fajok által ellepett illetve érintetlen élőhelyek összehasonlítása. Mindezek mellett, szakértői véleményekre is szükség lenne, mert a tudósok fontos összefüggéseket láthatnak meg az adatok mögött.
A rovarok hihetetlenül fontos részei az ökoszisztémáinknak: a virágos növényfajok mintegy 80 százalékát beporozzák, és létfontosságúak a globális élelmiszertermelés 35 százalékához, mégis alulértékelt és alig kutatott állatok. Egymillió rovarfaj mellett túl sokáig tartana egyenként meghatározni, hogy milyen módszer működik a legjobban egy-egy faj védelmére. Úgyhogy inkább olyan átfogó intézkedéseket próbálunk kitalálni, amik általában véve a legtöbb rovarnak előnyösek. Ezekhez minden lehetséges tudományos információt fel kell hasznánunk
- nyilatkozta Dr. Charlotte Outhwaite, a ZSL szervezet Zoológiai Intézetének kutatója, és a tanulmányik egyik vezető szerzője.
A trópusi rovarok biodiverzitás-vesztése még a fertőző betegségekre is hatással lehet
Az, hogy nagyon kevés az adat a világ rovarfajainak populációjáról, nem csak a természetvédelem, de a mezőgazdaság és még az emberi egészség számára is veszélyt jelent. A Hong Kong-i Egyetem ökológusai jelenleg a világ trópusi erdeiben a rovarok biodiverzitását kutatják. A kutatók rávilágítanak, hogy a rovarkihalást érintő kutatások nagyrésze Európára fókuszál, és a kevés adat még kevesebb a trópusokon. A trópusi régiókban a rovarokat számos fenyegetés éri. Erre példa az urbanizáció, az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, valamint a mezőgazdaságból és városokból származó szennyezés is. A kutatók ezen kívül azt is kiemelték, a trópusi szigetek rovarfajai különösen védtelenek behurcolt invazív fajokkal szemben. Általánosságban, az éghajlatváltozás jelentős fenyegetést jelent a trópusi rovarpopulációkra. Nemcsak maga a hőmérséklet-emelkedés révén kerülnek veszélybe a trópusok rovarjai, hanem az olyan központi időjárási ciklusok, mint az El Niño és a La Niña megváltozott működésén keresztül is.
A tudósok szerint a trópusi rovarok csökkenése láncreakciókat indíthat be, amik az egész bolygót érinteni fogják. Például olyan folyamatokra lesz hatással, mint a szénkörforgás, ami az ökoszisztémákra globálisan hatni fog.
Azonban a trópusi ökoszisztémák egyensúlyának felborulása a kártevők és betegségeket hordozó rovarok elszaporodásához is vezethet. Ez pedig olyan betegségek terjedését segítheti elő, mint a dengue-láz és a malária, ám veszélyes, rovarok terjesztette állatbetegségek is terejedni kezdhetnek a felborult élőhely-egyensúly miatt. Ezért a trópusi rovarokat érintő változások a világ egészségére és élelmiszerbiztonságára is egyenes kihatással lehetnek.
Magyarországon évszázados múltja van a rovarvédelemnek
Magyarországon jelenleg 576 védett és 55 fokozottan védett rovar van. A Magyar Rovartani Társaság információi alapján Magyarországon a rovarok védelme 1901-ig nyúlik vissza. Az első, rovaroknak is védelmet nyújtó jogszabály, a 24.655/1901. FM körrendelet ekkor jelent meg, ami a denevéreket, vakondot, sünt és - a vízicickány kivételével - a cickányokat tartalmazta, felsorolta a védetté nyilvánított fajokat, és a tiltott cselekényeket és szankciókat is. A rovarok jogi védelme és a védett rovarok listája többször is változott, az erdőkről és a természetvédelemről szőlő 1935. évi IV. törvénycikk volt például az első átfogó természetvédelmi szabályozás.
A magyaroknak a rovarkihalásról általában egyből a tiszavirág jut eszébe, ami a hazai természeti környezetünk egyik féltett kincse. A tiszavirág, ami a kérészek egy ritka családjának egyik utolsó európai képviselője, majdnem kihalt a 2000-es tiszai ciánszennyezés alatt, ami a modern Magyarország egyik legsúlyosabb ökológiai katasztrófája volt. A Romániában aranybányászat közben történt cianidszennyezés a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből szabadult ki, amit a román kormány és az ausztrál Esmeralda Exploration működtettek.