agrarszektor.hu • 2026. május 5. 18:29
A fehér tojótyúkok egyre nagyobb teret nyernek az Egyesült Királyságban. A Laying Hen Welfare Forum (LHWF) legújabb felmérése szerint a brit állomány mintegy 15 százalékát már a fehér tojóhibridek teszik ki. A termelők többségében pozitívan értékelik a velük szerzett tapasztalatokat.
Bár a brit piac hagyományosan a barna héjú tojást részesíti előnyben, a fehér tojóállományok aránya fokozatosan növekszik. A váltást az ellátási lánc igényei és a termelési hatékonyság iránti érdeklődés hajtja. Emellett a termelők bővülő gyakorlati tapasztalata is fontos szerepet játszik a folyamatban. Nemzetközi összehasonlításban a fehér tojás már régóta meghatározó. Globálisan nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a termelés a két szín között. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban például a fehér tojás dominál. Európában a holland, a dán és a német piac egyes régióiban már 65-70 százalékot is elér a fehér tojótyúkok aránya. Ezt elsősorban a jobb takarmányhasznosítás és az állomány hosszabb élettartama indokolja - jelentette a PoultryWorld.
Az LHWF online felmérésében 39 válaszadó, köztük tojástermelők, jércenevelők és vegyes profilú üzemek vettek részt. A résztvevők 24 kérdésre válaszoltak a tartási rendszerekkel, az állománylétszámmal, valamint az egészségügyi és állatjóléti tapasztalatokkal kapcsolatban. A megkérdezettek szinte mindegyike rendelkezett barna és fehér tojóállományokkal szerzett tapasztalattal is. Ez kiváló alapot biztosított az összehasonlításra. A válaszadók valamivel több mint 40 százaléka már legalább három éve dolgozik fehér tojóhibridekkel, míg mások viszonylag frissen álltak át. A váltás leggyakoribb oka a tojáscsomagoló partnerek szerződéses elvárása volt.
A felmérés egyik legszembetűnőbb eredménye, hogy a válaszadók kétharmada könnyebben kezelhetőnek tartja a fehér tojóhibrideket a barnáknál. Ezt az állomány egyöntetűségével, a viselkedési jellemzőkkel és a termelési mutatókkal egyaránt indokolták. A csőrkurtítás nélküli tartással kapcsolatban ugyanakkor továbbra is óvatosak a termelők. Több mint felük egyáltalán nem szívesen tartana ép csőrű állományt, függetlenül a tyúkok típusától. Akik mégis nyitottak erre, azok inkább a fehér tojóhibrideket választanák. Mindez arra utal, hogy az aggodalmak nem annyira a hibrid típusához, mint inkább a káros tollcsipkedés kockázatához kötődnek. Ennek megfelelően az infravörös csőrkezelés mindkét típusnál továbbra is általánosan alkalmazott gyakorlat maradt.
A felmérésben szereplő fehér tojóállományokat sokféle tartási rendszerben helyezték el. Ezek között megtalálhatóak voltak a többszintes volierrendszerek, a szabadtartásos, a mélyalmos és az ökológiai rendszerek, valamint kis számban a gazdagított ketreces tartás is. Az állatjóléti eredmények általában kedvezőek voltak. A legtöbb válaszadó jobbnak ítélte a fehér tojóhibridek tollazatának állapotát a barnákéhoz képest. Kisebb arányban ugyan előfordult fej- és lábujjcsipkedés, főleg a tojástermelés megindulása körül, de ez nem vált általános jelenséggé. A termelők a fehér tojóhibrideket egyöntetűen élénkebbnek és ijedősebbnek írták le a barnáknál. Ez a tulajdonság fokozott odafigyelést igényel, de az összteljesítményt nem rontotta. A válaszadók több mint fele jobb takarmányhasznosítást tapasztalt. Közel 80 százalékuk pedig nem észlelt jelentős egészségügyi problémákat, sőt, az elhullási arány is jellemzően alacsonyabb volt.
Összességében a felmérés azt mutatja, hogy a fehér tojóhibrideket tartó brit termelők nagyrészt elégedettek az állományok teljesítményével és kezelhetőségével. Az Egyesült Királyság ugyan várhatóan továbbra is elsősorban barna tojást preferáló piac marad, de a fehér tojóállományok szerepe az európai trendekhez hasonlóan folyamatosan bővül.