Vallott a balatoni borász: így nem tud tovább működni a hazai borágazat

Istvándy Tamás családi gazdasága Szentbékkállán, Veszprém megyében működik, ahol öt hektáron termelnek szőlőt, amelyből bort készítenek, palackoznak és értékesítenek. A saját termékek mellett más borászatok számára is vállalnak palackozást, emellett helyi vendéglátással is foglalkoznak. Ahogy a gazdaság vezetője elmondta, a vállalkozás jellegzetes apa-fiú borászatként működik, vagyis a családi együttműködés a gazdaság mindennapjainak is meghatározó része. Az idei év egyik legnagyobb problémáját az aranyszínű sárgaság jelenti a gazdaságban. A fertőzöttség pontos mértékéről egyelőre még várják az eredményeket, a betegség jelenléte azonban valamennyi szőlőterületükön tapasztalható.

Istvándy Tamás emellett Szentbékkálla polgármestereként is érintett a kérdésben és hozzátette, hogy a hegyközséggel együtt egész nyáron járták a területeket, és keresték a gondozatlan, műveletlen szőlőket. Emiatt a problémát az átlagosnál is súlyosabbnak látja, hiszen a saját gazdaságuk mellett települési szinten is folyamatosan szembesül a helyzettel. A klímaváltozás szintén egyre komolyabb alkalmazkodást követel a szőlőtermesztőktől.  A borász szerint át kell gondolni, hogy a jövőben mely dűlők és mely szőlőfajták maradhatnak alkalmasak a termelésre, és hol lehet egyáltalán eredményesen gazdálkodni. Az idei évben a mennyiség visszaesett, ugyanakkor a szőlő egészségügyi állapotát tekintve jó minőségű évjáratról beszélt. A szélsőséges időjárás azonban a borok karakterére is hatással volt: a termelőknek nem volt lehetőségük arra, hogy a könnyedebb, friss boroktól a testesebb, hordós tételekig a megszokott módon alakítsák a kínálatot.

Sajnos azt látom, hogy az ilyen időszakok a borászati lehetőségeket is egy szűkebb irányba terelik és nagyon komoly alkalmazkodásra van szükség számos területen

- fogalmazott az Agrárszektornak Istvándy Tamás.

A szőlőmunkák egy részéhez külső munkaerőt is alkalmaznak, különösen a zöldmunkák elvégzésénél. Istvándy Tamás tapasztalatai szerint azonban a Balaton-felvidéken már általában is nehéz mezőgazdasági dolgozókat találni, és ennek szerinte elsősorban demográfiai okai vannak. A Tapolcai járást Magyarország második legelöregedőbb térségeként jellemezte, ahol az ingatlanárak is rendkívül magasak. Emiatt sok aktív korú lakos költözik városokba, az egykori lakóingatlanokból pedig gyakran nyaralók lesznek, így folyamatosan csökken a mezőgazdasági munkára elérhető helyi lakosság száma. A fiatalok borászatban betöltött szerepét illetően ugyanakkor kedvezőbb tapasztalatokról számolt be. Úgy látja, hogy a családi borászatok továbbvitelében különösen a magasabb hozzáadott értéket előállító, prémium szegmensben vannak jelen a fiatalabb generációk. Elsősorban azoknál a gazdaságoknál lát aktív utánpótlást, amelyek nem csupán szőlőt termelnek, hanem maguk dolgozzák fel az alapanyagot, bort készítenek, majd palackozott vagy más csomagolt formában értékesítik a termékeiket. A 30–40 éves korosztályban kifejezetten aktívnak látja a fiatal borászokat.

A borfogyasztás visszaesését Istvándy Tamás is érzékeli, ugyanakkor úgy látja, hogy ez nem kizárólag a borágazat problémája, hanem az alkoholfogyasztás egyes területein általános tendencia. A legfiatalabb generáció szerepét is fontosnak tartja, de szerinte a fogyasztási adatok értelmezésekor a korosztályok létszámát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy általa olvasott elemzésre hivatkozva elmondta, hogy Európában a Z generáció létszáma 20–25 százalékkal alacsonyabb az Y generációénál, így önmagában ez is befolyásolhatja a fogyasztási mennyiségeket. A fiatalok érdeklődését nem látja alacsonyabbnak a gasztronómia iránt, inkább a választási szempontok változtak meg. Tapasztalatai szerint a Z generáció is keresi az adott helyhez leginkább illeszkedő gasztronómiai élményeket, de sokkal kevésbé ragaszkodik ahhoz, hogy ez feltétlenül alkoholos ital legyen. Egy gin-tonik, egy Aperol, egy bor vagy egy sör mellett akár egy jól elkészített kávé vagy más alkoholmentes ital is ugyanolyan vonzó választás lehet számukra. A borász rendezvényeken szerzett tapasztalatai alapján azok a fiatalok, akik megismerkednek a borkultúrával, ugyanolyan nyitottak lehetnek a borokra, mint a korábbi generációk voltak a húszas-harmincas éveikben.

A borfajták iránti keresletben szintén változásokat lát. Mivel saját gazdaságuk kizárólag fehérborokkal foglalkozik, ezen a területen közvetlenül nem tudja összehasonlítani a különböző kategóriák forgalmát, a statisztikák és a szakmai tapasztalatok alapján azonban a rozéboroknál különösen jelentős visszaesést érzékel. A vörösborok fogyasztása szintén gyengébb, míg a fehérborok esetében kisebb mértékű a csökkenés. A piacon emellett egyre gyorsabban váltják egymást a divatirányzatok, és a fogyasztói bázis is egyre inkább különböző csoportokra bomlik. A natúrborok iránt például nagy az érdeklődés egy szűkebb fogyasztói körben, miközben a pezsgők és más szénsavas italok is népszerűek bizonyos vásárlói rétegekben. Istvándy Tamás szerint a korábbi, nagyobb fogyasztói kategóriák helyett ma már sokkal több, eltérő igényű csoporttal kell számolni.

A magyar borágazat következő éveit illetően Istvándy Tamás elmondta, hogy elég negatívan látja a kialakult helyzetet. Véleménye szerint az aranyszínű sárgaság olyan mértékű változásokat indíthat el, amelyek következtében a borászat a jövőben elveszítheti a jelenlegi nemzetgazdasági jelentőségét. Úgy látja, hogy borászatok a későbbiekben is működhetnek, de az ágazat mai formájában szerinte nem tudja túlélni az előtte álló időszakot.

Maradni fognak borászatok, de ez egy skanzenesedés irányába fog elmenni, a következő időszak komoly fordulatot hozhat a magyar szőlészet és borászat számára

– fogalmazott Istvándy Tamás.