agrarszektor.hu • 2026. május 13. 19:28
Egy friss, a Sustainable Cities and Society folyóiratban megjelent tanulmány szerint a városi gazdálkodás Európa 190 millió lakosának gyümölcs- és zöldségigényéből akár 28 százalékot is fedezhetne. Ehhez csupán a tetőtereket, az üres telkeket és a zöldterületeket kellene mezőgazdasági célra hasznosítani - jelentette a Time.
A drezdai Leibniz Ökológiai Város- és Területfejlesztési Intézet kutatója, Sztyepan Szvincov által vezetett vizsgálat 30 európai ország 840 városát mérte fel. A szakemberek térinformatikai rendszerek segítségével katalogizálták a tetőkön és a talajon rendelkezésre álló szabad területeket. A vizsgált települések mérete a kilencezer lakosú francia Meluntól egészen a hétmilliós Párizsig terjedt.
A kutatók nem csúcstechnológiás megoldásokban, például vertikális farmokban vagy hidroponikus rendszerekben gondolkodtak. Ehelyett a legkézenfekvőbb módszerre, a hagyományos, talajművelésen alapuló gazdálkodásra koncentráltak. Bár ennek viszonylag alacsonyak a belépési korlátai, a hagyományos mezőgazdaság kihívásai, mint például a talajerózió vagy a tápanyag-kimosódás, itt is jelentkeznek. Éppen ezért kizárólag a legfeljebb 2 fokos lejtésű tetőfelületeket vették számításba.
Az európai régiók adottságai természetesen jelentősen eltérnek. Délen a vízhiány és a magas párolgás, északon az alacsonyabb hőmérséklet és a kevesebb napfény szab határt a termelésnek. Közép- és Nyugat-Európában viszont a magas népsűrűség és a földterületekért folyó verseny jelenti a fő korlátozó tényezőt. Mindezeket figyelembe véve a kutatók megállapították, hogy 4500-7500 négyzetkilométernyi városi terület lenne alkalmas mezőgazdasági termelésre. Ez a kiterjedés nagyjából két Mallorca méretű szigetnek felel meg. Összességében a városok területének átlagosan 9 százaléka tetőgazdálkodásra, 7,2 százaléka pedig talajszintű művelésre lenne használható, ami évente 11,8-19,8 millió tonna gyümölcs- és zöldségtermést jelenthetne.
Az egyes települések eltérő mértékben profitálhatnának ebből a lehetőségből. Berlin zöldség- és gyümölcsszükségletének akár 45 százalékát is fedezhetné a város határain belül. Ezzel szemben a Barcelona melletti Cerdanyola del Vallès akár terméstöbbletet is elérhetne, mivel éves igényének 140 százalékát lenne képes megtermelni. A tanulmány egy korábbi kutatásra hivatkozva azt is megjegyzi, hogy globális szinten a városi gazdálkodás a világ gyümölcs- és zöldségigényének 5-10 százalékát tudná fedezni.
A városi termelés az élelmiszer-ellátás javításán túl az üvegházhatású gázok kibocsátását is mérsékli, hiszen kiváltja a kontinenseken átívelő szállítást. Emellett enyhítheti az úgynevezett "utolsó mérföld" problémáját is. A friss termékek közelebb kerülnének a fogyasztókhoz, ami tökéletesen illeszkedik a 15 perces város koncepciójához. A tetők és az üres telkek zöldfelülettel való borítása ráadásul csökkenti a városi hősziget-hatást. A kutatások igazolják, hogy a városon belüli kertek környezetében nyáron mérhetően alacsonyabb a hőmérséklet.
A szerzők ugyanakkor elismerik a felmerülő kockázatokat is. A városokban termesztett növények nehézfémekkel, például ólommal, cinkkel, kadmiummal és nikkellel szennyeződhetnek. Ezek a káros anyagok az autókból, a gyárakból és az öregedő épületekből származó csapadékvízzel kerülhetnek a talajba. Szintén hátrányt jelenthet, hogy a mezőgazdasági célú hasznosítás csökkenti a rekreációra fordítható zöldterületek arányát. Mindent egybevetve azonban a tanulmány megállapítja, hogy a városi gazdálkodás előnyei az élelmezésbiztonságtól kezdve a mentális egészségre gyakorolt jótékony hatásokig messze felülmúlják a hátrányokat.