agrarszektor.hu • 2026. május 16. 10:02
Az éghajlatváltozás hatásai világszerte egyre erőteljesebben a vízrendszerekben jelennek meg. Nemzetközi becslések szerint a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozás következményeinek mintegy 90%-a valamilyen módon a vízhez köthető. Ez különösen fontos Magyarország számára, ahol az árvizek és az aszályok egyaránt egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak. A megváltozott csapadékeloszlás, a fokozódó párolgás és a szélsőséges időjárási események a mezőgazdasági vízháztartást is közvetlenül befolyásolják, ami növeli a termelés kitettségét és bizonytalanságát.
A 2026-ban megjelent OECD-tanulmány - amelyet az OECD a magyar kormányzati szervekkel és több mint 100 szakmai szereplő bevonásával készített - átfogóan elemzi a hazai vízkészletek helyzetét, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségeit. Magyarország vízhelyzete egyszerre kedvező és kockázatos. Az ország jelentős felszíni és felszín alatti vízkészletekkel rendelkezik, ugyanakkor a hazai vízkészletek rendkívül kiszolgáltatottak: a rendelkezésre álló édesvíz mintegy 96%-a az országhatárokon kívülről érkezik - írja a NAK.
Ez a függőség azt jelenti, hogy a külső éghajlati és vízgazdálkodási folyamatok közvetlen hatással vannak a magyar vízbiztonságra.
Az elmúlt évtizedekben egyértelműen nőtt az aszályok gyakorisága: a legutóbbi harminc évből több mint húsz évben előfordult jelentős száraz időszak. Magyarországon az éghajlattal kapcsolatos gazdasági veszteségek 2000 és 2023 között elérték a 6,5 milliárd eurót, mindamellett, hogy Magyarország vízzel kapcsolatos közkiadásai továbbra is elmaradnak az EU27 átlagától. A 2022-es év különösen súlyos volt, az extrém aszály az Európai Unióban a második legnagyobb egy főre jutó veszteséget okozta Magyarországon. Ez is jelzi, hogy a víz nem csupán környezeti, hanem gazdasági és társadalmi kockázati tényezővé vált.
A magyar vízgazdálkodás hagyományosan az ár- és belvízvédelemre épült, ami az ország földrajzi adottságai miatt érthető. Az éghajlatváltozás azonban új helyzetet teremt: a hangsúly egyre inkább az alkalmazkodáson, a víz visszatartásán és a klímakockázatok kezelésén van. A legfontosabb kihívás ma nem csupán a víz mennyiségének kezelése, hanem a rendszer egészének újragondolása, az integrált szemlélet erősítése, azaz a vízgazdálkodási, a mezőgazdasági, az energiaellátási és a területfejlesztési szakpolitika jóval szorosabb és összehangoltabb együttműködése.
Az OECD tanulmány főbb ajánlásai
1. Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens vízügyi kormányzás intézményi alapjainak megerősítése
A hatékony alkalmazkodás alapját egy stabilabb intézményi rendszer képezi, ahol a vízügyi és klímapolitikai feladatok nem elkülönülten, hanem egymást erősítve jelennek meg. Ez nem feltétlenül új szervezetek létrehozását igényli, hanem sokkal inkább a meglévő intézmények közötti együttműködés megerősítését és működésük kiszámíthatóbbá tételét. Ennek érdekében kulcsfontosságú a minisztériumok, hatóságok és helyi szereplők közötti koordináció ösztönzése.
2. Gazdasági és szabályozási eszközök alkalmazása a víz iránti kereslet szabályozására.
A hatékony gazdasági eszközök és szabályozás kulcsfontosságú a fenntartható vízgazdálkodáshoz. Javasolt a vízkészletjárulék és a díjrendszer felülvizsgálata annak érdekében, hogy jobban tükrözze a víz valós értékét és biztosítsa a költségek megtérülését, összhangban a Víz Keretirányelvvel. Emellett kiemelten fontos a vízhasználatok pontosabb nyomon követése, amely hozzájárul a kereslet hatékonyabb szabályozásához és a vízhiány kockázatának mérsékléséhez.
3. A vízbiztonságra vonatozó hosszú távú elképzelés elfogadása.
A jövő szempontjából kulcsfontosságú egy egységes, hosszú távú vízbiztonsági stratégia kialakítása, amely a meglévő vízgazdálkodási tervek és programok alapjaira építve, a változó éghajlati viszonyok figyelembevételével kezeli az alkalmazkodó és integrált vízgazdálkodás kihívásait.
4. A többszintű kormányzás megerősítése a helyi sajátosságokra szabott vízpolitikai megközelítések biztosítása érdekében, a decentralizált irányítás és az ellenőrzés összehangolásával, tükrözve a vízellátás és az éghajlati kockázatok területi eltéréseit.
A jelentés hangsúlyozza a helyi szint szerepét is. Magyarország vízviszonyai jelentősen eltérnek térségenként, ezért a megoldásoknak is igazodniuk kell a helyi adottságokhoz. A területi vízügyi igazgatóságok, vízgazdálkodási tanácsok és települési önkormányzatok megerősítése és erőforrásaink kibővítése ebben kulcsszerepet játszik, ahogyan a vízvisszatartási megoldások helyi szintű alkalmazása is.
Az átláthatóság, a bevonás és a nyomon követés javítása az integritás és a bizalom szolgálatában.
A vízgazdálkodás sikere nemcsak műszaki vagy pénzügyi kérdés, hanem társadalmi bizalom kérdése is. A nyilvános, könnyen hozzáférhető adatok, valamint a döntéshozatalba bevont szakmai és társadalmi szereplők növelik az intézkedések elfogadottságát és hatékonyságát.
Az OECD 2026-os tanulmánya rámutat, hogy a jövő sikeressége azon múlik, hogy a válságkezelő megközelítés helyett egy előrelátó, alkalmazkodó és integrált rendszerre történik-e az átállás, amelyben a kormányzati együttműködés, a gazdasági ösztönzők, a helyi megoldások és a társadalmi bevonás egyaránt erősödik. Ennek középpontjában a folyamatos alkalmazkodás áll, ahol a vízkockázatok következetesen megjelennek a mezőgazdaság, ipar, energia és településfejlesztés döntéseiben is. A jövőben felértékelődik a vízvisszatartás, a természetes folyamatok erősítése és a helyi szintű, rugalmas vízgazdálkodás.
A vízvisszatartás növekvő jelentősége a mezőgazdasági termelők feladatkörét is lényegesen kibővíti. Felelősségük már nemcsak a víz hatékony felhasználására terjed ki, hanem a talaj vízmegtartó képességének korszerű művelési eljárásokkal történő javítására, a csapadék helyben tartását elősegítő agronómiai megoldások alkalmazására, valamint a vízmegtartást szolgáló táji elemek megőrzésére és kialakítására is.
Ezzel párhuzamosan egyre fontosabb a vízhasználat tudatos megtervezése és az öntözőrendszerek hatékonyságának növelése. Mindezek az intézkedések hozzájárulnak a kedvezőbb mikroklíma kialakulásához, mérséklik a szélsőséges időjárás hatásait, és összességében erősítik a mezőgazdaság klímarezilienciáját.