Veres Virág Cintia • 2026. október 29. 13:33
A klímaváltozás hatásai különösen az Alföldön jelentenek komoly kihívást, ahol a növekvő hőmérséklet és a fokozódó párolgás tovább súlyosbítja a vízhiányt.
A kukorica továbbra is az egyik legnépszerűbb növény itthon, ugyanakkor a termésátlagok évről évre lesújtó eredményt mutatnak. A klímaváltozás hatásai különösen az Alföldön jelentenek komoly kihívást, ahol a növekvő hőmérséklet és a fokozódó párolgás tovább súlyosbítja a vízhiányt. De vajon hogyan őrizhető meg a talaj nedvessége, és milyen módszerekkel tehető biztonságosabbá a növénytermesztés? Dr. habil. Zsembeli József, a MATE Nemzeti Éghajlat- és Tájkutatási Központjának kutatója a Növénytermesztők Köre Egyesület webináriumán elmondta, hogy a megoldás a talaj, a víz és a növény összehangolt kezelésében rejlik. A talajkímélő műveléstől az aszálytűrő fajtákon át a precíziós öntözésig számos lehetőség áll rendelkezésre, de egyre sürgetőbb kérdés, hogy időben felkészülünk-e a szélsőséges időjárásra.
Az aszály jóval összetettebb jelenség annál, mint hogy egyszerűen kevés csapadék hullik. A hőmérséklet emelkedése és a potenciális evapotranszspiráció, vagyis a lehetséges párolgás és növényi vízleadás növekedése akkor is súlyosbíthatja a vízhiányt, ha a csapadékmennyiség nem csökken jelentősen. A folyamat következménye a talaj nedvességkészletének apadása, a növények vízstressze és a termésbiztonság romlása. A helyzet súlyosságát jól szemlélteti, hogy Karcagon 2024-ben a potenciális párolgás meghaladta az 1200 millimétert, miközben az éves csapadékmennyiség mindössze mintegy 300 milliméter volt. A probléma nemcsak az egyes aszályos években, hanem azok egymásra épülő hatásaiban is rejlik. A tartós vízhiány miatt a talajok vízkészlete egyre nagyobb terhelésnek van kitéve.
Régiónként eltérő hatások, növekvő termelési kockázatok
A MATE kutatói négy magyarországi régióban vizsgálták a hőmérséklet és a csapadék alakulását, valamint ezek búzatermesztésre gyakorolt hatását. Az 1970 és 2019 közötti adatok szerint mind a négy régióban emelkedett a búza novembertől júniusig tartó tenyészidejének középhőmérséklete. A csapadék változása ugyanakkor nem volt egységes: míg az északnyugati térségben csökkenés mutatkozott, más régiókban enyhe emelkedés is előfordult.
A növekvő hőmérséklet és párolgási igény azonban összességében kedvezőtlenül alakította a klimatikus vízmérleget. A kutatásban vizsgált térségekben a vízhiány megközelítette a 200 millimétert.
A terméseredmények ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a technológiai fejlődés és a nemesítés részben képes ellensúlyozni a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait. A termésátlagok alakulása mellett azonban egyre fontosabb a termésingadozás vizsgálata. A búza és a kukorica összehasonlításakor a kukorica jóval nagyobb ingadozást mutatott, ami különösen kockázatossá teszi termesztését a szélsőségesen száraz években. Ezt jól példázza, hogy a kukorica országos termésátlaga 2021-ről 2022-re hektáronként 6,1 tonnáról 3,4 tonnára esett vissza. A Nagykunságban egyes területeken a termés gyakorlatilag teljesen elmaradt. A mezőgazdaság számára ezért nemcsak a magas hozam, hanem a kiszámíthatóbb termelés megteremtése is alapvető cél.
A talaj a vízgazdálkodás kulcsa
Az aszály elleni védekezés egyik legfontosabb eszköze a talaj vízmegtartó képességének javítása. A növények vízellátása szempontjából ugyanis nem pusztán a lehulló csapadék mennyisége számít, hanem az is, hogy abból mennyi jut el a gyökérzónába, és mennyi marad a talajban felhasználható formában. A megfelelő talajszerkezet, a jó vízbefogadó képesség és a megfelelő szervesanyag-tartalom egyaránt hozzájárul a vízkészlet megőrzéséhez. Fontos a felszíni talajtakarás, a növényi maradványok hasznosítása, a szükségtelen talajbolygatás mérséklése és a talajművelést követő gyors felszínlezárás is.
A szakember hangsúlyozta, hogy nincs minden talajon egyformán alkalmazható megoldás: a művelési eljárásokat a helyi adottságokhoz és az aktuális talajállapothoz kell igazítani. A jobb vízmegtartás hozzájárulhat a növények kedvezőbb vízellátásához és a termésbiztonság növeléséhez. Az eredmények ugyanakkor termőhelyfüggők, ezért más talajtípusokon eltérő hatások várhatók.
Alkalmazkodó növénytermesztés és tudatos öntözés
A talaj védelme mellett a megfelelő növény- és fajtaválasztás is egyre fontosabb. Az aszálytűrő fajták és hibridek, a mélyebb gyökérzetű növények, valamint a termőhelyhez alkalmazkodó tájfajták segíthetnek mérsékelni a szélsőséges időjárás hatásait. A vetésváltás optimalizálása szintén hozzájárulhat a talaj vízkészletének hatékonyabb hasznosításához. Az öntözés szintén fontos eszköz, de csak akkor hatékony, ha megfelelő időzítéssel és vízadaggal történik. A cél nem feltétlenül a több víz kijuttatása, hanem a veszteségek csökkentése és a víz célzott felhasználása. A csepegtető öntözés, a gyökérzónához közeli vízkijuttatás, valamint a talajnedvesség-mérésre és növénymonitoringra alapozott öntözés mind ezt szolgálhatja.
Érdemes lehet megvizsgálni az idényen kívüli öntözés lehetőségeit is, amikor a kisebb párolgási veszteség kedvezőbb feltételeket teremthet a talaj vízkészletének feltöltésére. Emellett a táj vízmegtartó képességének javítása, a vízkészletek helyben tartása és a térségi vízgazdálkodás fejlesztése is nélkülözhetetlen. A precíziós mezőgazdaság eszközei - például a talajnedvesség-szenzorok, a műholdas és drónfelvételek, valamint a változó vízadagú öntözési rendszerek - segíthetnek a táblán belüli különbségek feltárásában és a beavatkozások optimalizálásában.
A kutatók és a gazdálkodók közötti tudásátadás szintén kulcsfontosságú. A megfelelő módszerek kiválasztásához ismerni kell a talaj tulajdonságait, az adott gazdaság lehetőségeit és a termesztett növények igényeit. Ehhez a talaj vízmegtartó képességének javítása, a megfelelő növény- és fajtaválasztás, a tudatos vetésváltás, a víztakarékos öntözés és a térségi vízgazdálkodás egyaránt hozzájárulhat. A precíziós technológiák pedig lehetőséget teremtenek arra, hogy a beavatkozások a helyi adottságokhoz igazodjanak.
A klímaváltozást és az aszályt nem tudjuk egyetlen intézkedéssel megszüntetni, de a mezőgazdaság alkalmazkodóképességét javíthatjuk. A cél a rendelkezésre álló víz minél hatékonyabb hasznosítása, a talajállapot megőrzése és a szélsőséges időjárást jobban tűrő termesztési rendszerek kialakítása. Nem az a kérdés, hogy lesz-e aszály, hanem az, hogy mennyire leszünk erre felkészülve.