A homlokrakodó egy kotrásra és rakodásra is alkalmas munkagép, amely talajszint feletti és homlokzati rakodómunkákra használatos.
A homlokrakodó egy olyan munkagép, amely kotrási és rakodási munkálatokra egyaránt alkalmas. A gép járószint felett dolgozik: a talajon lévő ömlesztett anyagot (föld, homok, gabona, egyebek) egy kotrólapáttal felkotorja, majd azt felemelve szállítójárműre vagy más meghatározott helyre szórja. Emiatt, a széles kotrókanállal végzett, talajszint feletti és homlokzati rakodómunkák miatt hívják „homlok”-rakodónak.
Működéskor a talajszintre eresztett kotrókanál a gép előrehaladásával az anyagba vagy a talajba hatol, majd a kanál felbillentésével és emelésével a gép megtölti vele. Ezután a gép hátramenetbe kapcsolva az ürítés helyére szállítja az anyagot, majd a kanál felfordításával kiüríti azt. Az ürítés helye lehet szállítójármű - például teherautó, tehervagon -, vagy meghatározott hely. A legtöbb homlokrakodó csak függőleges mozgásra képes, mivel a homlokrakodók kotrókanala jobban terhelhető a markológépek vagy forgórakodók szerkezetéből adódóan kisebb kotrókanalához képest, emiatt viszont az ehhez szükséges szerkezet ilyen kialakítást tesz szükségessé. Az ebből fakadó funkcióhiányt a gépek gyors mozgású járószerkezete hivatott kompenzálni, emiatt a homlokrakodók, legalábbis a gumikerekesek fordulékony, könnyen manőverezhető munkagépek.
A precíziós technológiák alkalmazása és a rezisztenciakezelés ma már nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség a fenntartható és versenyképes kukoricatermesztés érdekében.
Új kutatások célja, hogy a hiányzó információk révén jobban megértsük az ökoszisztémák változásainak globális hatásait.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.