Az illatos ibolya Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt. Virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki.
Az illatos ibolya jellemzői és felhasználása
Az illatos ibolya az erdőkben, cserjésekben élő, tavasszal tömegesen virágzó, évelő faj. Kúszó gyöktörzse, indái és rövid szártagú hajtásai vannak. Tőrózsában álló, hosszú nyelű levelei szív alakúak, csipkés szélűek. A levelei pálhásak, élükön rövid, mirigyes szőrök láthatók, amik a pálha szélességének egyharmadát sem érik el. A virágok tőkocsányon fejlődnek, sarkantyúsak, termése tok, ami pelyhes szőrzettel borított. Illatos, fehér vagy lila virágai tavasz közepéig nyílnak. Széles felhasználású, hiszen kandírozhatjuk, sütemények, pudingok, jégkrémek, saláták díszítésére és illatosításra egyaránt használhatjuk.
Az illatos ibolya virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki. Jótékony hatásait már a középkorban felfedezték, például a fekélyek borogatására használták, fontos volt sebgyógyító hatása is. Az illatos ibolya friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható. Az illatos ibolyát félárnyékos helyre ültethetjük, igazi tavaszi dísznövény. Ikonikus kékeslila, rózsaszínű, egészen fehér virágú fajtái ismertek.
Sokan várnak a takarmánykeverő-kiosztó gépek beszerzésével, de vannak olyanok is, akik visszaadták az elnyert pályázatot.
A kész olaj minőségét nemcsak az alapanyag határozza meg, hanem az is fontos, hogy milyen módszerrel választják el az olajat a növényi szövetektől.
A szakértők szerint a magyar búzatermesztésnek a mennyiségek termelése helyett inkább a minőségre kellene koncentrálnia.
A magyar agrárium előtt álló egyik legfontosabb kérdés, hogy miként lehet átadni a gazdaságokat a következő generációnak.
Komoly változások előtt áll a magyar mezőgazdaság, miközben az idei évben óriási veszteséggel számolhat az ágazat.
