Az illatos ibolya Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt. Virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki.
Az illatos ibolya jellemzői és felhasználása
Az illatos ibolya az erdőkben, cserjésekben élő, tavasszal tömegesen virágzó, évelő faj. Kúszó gyöktörzse, indái és rövid szártagú hajtásai vannak. Tőrózsában álló, hosszú nyelű levelei szív alakúak, csipkés szélűek. A levelei pálhásak, élükön rövid, mirigyes szőrök láthatók, amik a pálha szélességének egyharmadát sem érik el. A virágok tőkocsányon fejlődnek, sarkantyúsak, termése tok, ami pelyhes szőrzettel borított. Illatos, fehér vagy lila virágai tavasz közepéig nyílnak. Széles felhasználású, hiszen kandírozhatjuk, sütemények, pudingok, jégkrémek, saláták díszítésére és illatosításra egyaránt használhatjuk.
Az illatos ibolya virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki. Jótékony hatásait már a középkorban felfedezték, például a fekélyek borogatására használták, fontos volt sebgyógyító hatása is. Az illatos ibolya friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható. Az illatos ibolyát félárnyékos helyre ültethetjük, igazi tavaszi dísznövény. Ikonikus kékeslila, rózsaszínű, egészen fehér virágú fajtái ismertek.
A precíziós technológiák alkalmazása és a rezisztenciakezelés ma már nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség a fenntartható és versenyképes kukoricatermesztés érdekében.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
A szakértő szerint a 2025-ös év még az előzőnél is gyengébb lehet, hacsak nem jönnek ki hamar az új pályázati kiírások.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.