A nagylevelű hárs főleg közép- és dél-európai elterjedésű, domb- és hegyvidékek fája és parkokba is gyakran ültetik. Hazai erdeinkben kis arányt foglal, elegyfaként van jelentősége.
A nagylevelű hárs jellemzői
A nagylevelű hárs a hárs-kőris sziklaerdő és törmeléklejtő erdők legtipikusabb elegyfaja. Inkább hegy- és dombvidéki faj, a levele például a többi hársnál vékonyabb, nagyobb intenzitású a párolgás, tehát nem kedveli a kontinentális száraz klímát. Félárnyéktűrő faj, emellett mészkedvelő, megkívánja a talaj magas tápanyagtartalmát. Faanyagának egyik fontos felhasználási területe a fafaragás, illetve gyógynövényként is felhasználják. Igen termetes fa, hiszen akár a 30-40 méteres magasságot is elérheti. Koronája fiatal korában kúpos, később boltozatosan magasra tör. Sudara szétágazik, ágai meredeken felfelé állnak, de a korona alsó részén a fa idős korában lehajlanak. A szinte talaj nélküli törmeléklejtőkön nemcsak szétterpeszkedő, a felszínen kígyózó gyökerei tartják meg, hanem lehajló ágai is meggyökeresednek és ágtörzzsé fejlődnek. Finom repedésekkel és hosszanti barázdákkal tarkított kérge sötétszürke vagy fakóbarna.
A precíziós technológiák alkalmazása és a rezisztenciakezelés ma már nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség a fenntartható és versenyképes kukoricatermesztés érdekében.
Új kutatások célja, hogy a hiányzó információk révén jobban megértsük az ökoszisztémák változásainak globális hatásait.
A kiskertek művelése az öngondoskodáson túl állandó elfoglaltságot és új célt is adhat a hátrányos helyzetű családoknak.
Volumenében továbbra is takaréklángon van a termékpálya, értékben pedig még csökken is.
2023-ban olyan megállapodás született a WWF és a K&H között, amelynek célja a biodiverzitás fontosságára való figyelemfelhívás.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.