A tuja a toboztermők közé sorolt ciprusfélék családjának egyik növénynemzetsége, mintegy öt fajjal. Ezeket gyakran „életfáknak” is nevezik.
A tuja jellemzői
A tulaj egyes fajai Kelet-Ázsiában, mások Észak-Amerikában honosak. Fajai fák vagy cserjék, koronája általában kúp alakúak, vízszintes hajtásokkal. Pikkelylevelei keresztben átellenesen, rányomottan állnak, a fonákukon a meglehetősen lapos, telt levelkék közötti mélyedésekben gyakran hamvas szürke vagy ezüstös rajzolattal. Az apró, hegyes levélcsúcsok befelé hajlanak, ezért a hajtások tapintása puha. Kis, ovális, felálló tobozai a hajtásvégeken nőnek. A fiatal tobozpikkelyek ívesen hajlanak és egymásra borulnak, éretten barnák és szétállóak. Gyakori dísznövény, az egyes fajoknak sok kertészeti változata ismert. Érdekesség, hogy a nyugati tuja nagy C-vitamin-tartalmú levelét forrázva sokáig a skorbut ellen használták. A tuja nagyszerűen mutathat bármelyik kertben. Dekoratívak, közben viszont nem nyomják el a többi kerti növényt, semlegességükkel biztosítják az ízléses hátteret. Mindezek mellett gyakran fontos szerepet tölt be: a nagyobb, oszlopos vagy kúpos alakú tuja változatok remek sövény növények, térhatárolóként a kerítés mentén is jó szolgálatot tesznek, és a kert belső részein is funkcionálisak.
Sokan várnak a takarmánykeverő-kiosztó gépek beszerzésével, de vannak olyanok is, akik visszaadták az elnyert pályázatot.
A kész olaj minőségét nemcsak az alapanyag határozza meg, hanem az is fontos, hogy milyen módszerrel választják el az olajat a növényi szövetektől.
A szakértők szerint a magyar búzatermesztésnek a mennyiségek termelése helyett inkább a minőségre kellene koncentrálnia.
A magyar agrárium előtt álló egyik legfontosabb kérdés, hogy miként lehet átadni a gazdaságokat a következő generációnak.
Komoly változások előtt áll a magyar mezőgazdaság, miközben az idei évben óriási veszteséggel számolhat az ágazat.
