Nagy Z. Róbert • 2026. október 11. 05:58
Az ősz beköszöntével általában lassan véget ér az öntözési szezon, idén azonban más a helyzet.
Az ősz beköszöntével általában lassan véget ér az öntözési szezon, idén azonban más a helyzet. Olyan mértékű vízhiány okoz problémát a talajban, hogy egyes erdős részeken már július végén megkezdődött a lombhullás, ami nem természetes.
Az idei év első kilenc hónapja 1901. óta a legszárazabb volt Magyarországon. Országos átlagban januártól szeptember végéig mindössze 251,7 milliméter csapadék hullott, ami 47 százalékkal kevesebb az 1991–2020-as évek összesített átlagánál. A nyári aszály után ráadásul a szeptember sem hozta meg a várt fordulatot, országos átlagban mindössze 15,1 milliméter eső hullott. Épp ezért idén nem érdemes pusztán a naptár alapján elzárni az öntözővizet. Sok kertben a talaj mélyebb rétegei úgy érkeztek meg az őszbe, hogy vízkészletük jelentős része hiányzik.
Addig öntözzünk, amíg a talajnak szüksége van rá
Ősszel már sokkal kisebb a növények vízfogyasztása, mint júliusban vagy augusztusban. Alacsonyabb a hőmérséklet, rövidebbek a nappalok, mérséklődik a párologtatás, a lombhullató növények pedig fokozatosan nyugalmi állapotba kerülnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy októberben automatikusan befejezhetjük az öntözést. Ha több héten keresztül nem érkezik számottevő csapadék, a gyümölcsfákat, a bogyósokat, a frissen ültetett fákat és cserjéket még októberben, szükség esetén akár novemberben is érdemes megöntözni. Különösen fontos ez homoktalajon, ahol kevés vizet képes tárolni a talaj. Ilyenkor azonban nem a gyakori, néhány literes vízkijuttatás a cél.
Egy kifejlett gyümölcsfa esetében sokkal hasznosabb a ritkább, de nagyobb vízadag, amely 30–50 centiméteres mélységig átnedvesíti a talajt. Egy közepes méretű fa esetében alkalmanként akár 40–80 liter víz is indokolt lehet, nagyobb fa esetén ennél több. A vizet ne közvetlenül a törzs mellé öntsük, hanem elsősorban a korona alatti területre, hiszen a vizet felvevő finom gyökerek jelentős része ott található. A késő őszi feltöltő öntözés különösen értékes lehet, ha tartósan száraz marad az idő, ám ezt természetesen még a tartós fagyok előtt kell elvégezni.
A 2026-os aszály hatása nem ér véget a lombhullással
Az aszály következményeinek egy része csak jövő tavasszal válhat láthatóvá. A gyümölcsfák ugyanis már nyáron és kora ősszel készülnek a következő tenyészidőszakra. Ekkor zajlik a rügyek fejlődése, a tartalék tápanyagok felhalmozása is. Tartós vízhiány esetén a fa elsősorban saját életben maradására koncentrál. Csökken a hajtásnövekedés, kisebbek lehetnek a levelek, romlik a fotoszintézis hatékonysága, idő előtt megindulhat a lombhullás. Súlyos esetben a következő évre kialakuló termőrügyek száma és minősége is csökkenhet. Ezért előfordulhat, hogy egy idén erősen aszálykárosodott alma-, körte-, szilva- vagy más gyümölcsfa 2027. tavaszán rendesen kihajt, mégis kevesebbet virágzik vagy gyengébb termést hoz.
A tartalékait felélt fa érzékenyebben reagálhat a téli fagyokra, a tavaszi hőingadozásra és a következő évi újabb száraz időszakokra is. Különösen veszélyeztetettek a fiatal, néhány éve telepített fák. Gyökérzetük még nem hálózza be olyan nagy térben a talajt, mint az idősebb példányoké, ezért sokkal hamarabb kerülhetnek vízhiányos állapotba.
Sok helyen 150–200 milliméter víz hiányzik a talajból
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a HungaroMet szeptemberi mérései szerint az ország jelentős részén a felső egy méteres talajréteg telítettségéhez 150–200 milliméter víz hiányzott. Október elején a mélyebb talajrétegek továbbra is rendkívül szárazak voltak, több helyen a növények számára hasznosítható vízkészletnek mindössze 10–20 százaléka maradt bennük. Ráadásul nem kizárólag 2026. problémájáról van szó. Mérések szerint az elmúlt öt év halmozott csapadékhiánya már 2026. tavaszán országosan elérte a 462 millimétert, a Tisza-völgy egyes térségeiben pedig a 900 millimétert is meghaladta. Az Alföld jelentős részén a talajvíz szintje 1–2 méterrel maradt el a harmincéves átlagtól. Ilyen előzmények után egyetlen kiadós eső vagy egy átlagosan csapadékos tél nem feltétlenül oldja meg a problémát.
Mennyi csapadék kellene télen és tavasszal?
Az 1991–2020-as éghajlati átlag alapján Magyarországon decemberben körülbelül 46, januárban 33, februárban 37 milliméter csapadék hullik, vagyis egy átlagos tél összesen nagyjából 115 millimétert ad.Ez önmagában jelenleg sok területen kevés lenne a hiány teljes pótlásához. A talaj felső egy méterének feltöltéséhez helyenként 150–200 milliméter vízre lenne szükség, és közben természetesen további veszteségek is jelentkeznek. A kedvező forgatókönyv az lenne, ha késő ősztől tavaszig az átlagosnál csapadékosabb, ugyanakkor nem túl meleg idő következne. A lassan érkező, több napon keresztül hulló eső vagy az elolvadó hótakaró sokkal értékesebb a talaj vízkészlete szempontjából, mint néhány rövid ideig tartó, nagy intenzitású zápor. A csapadék Magyarország éghajlatának egyik legváltozékonyabb eleme: az egyes évek között igen nagy különbségek lehetnek. Ezért arra sem lehet biztosan számítani, hogy a tél automatikusan „visszaadja” azt a vizet, amely az év során elmaradt.
Nemcsak több víz kell - a meglévőt is jobban meg kell őrizni
A kiskertekben egyre fontosabb feladat lesz a talajba jutó csapadék megőrzése. Ennek egyik legegyszerűbb eszköze a mulcsozás. A fák koronája alatt 5–10 centiméter vastagon elterített faapríték, lomb, érett komposzt vagy más szerves anyag jelentősen csökkentheti a talaj felszínének kiszáradását. A mulcsot azonban ne halmozzuk közvetlenül a fatörzs köré. A törzs mellett hagyjunk néhány centiméteres szabad sávot, mert a tartósan nedves szerves anyag kedvezhet a kéreg károsodásának és egyes kórokozóknak. Nagyon sokat jelent a talaj szervesanyag-tartalmának növelése is. A jó szerkezetű, humuszban gazdag talaj több csapadékot képes befogadni és tovább képes azt megtartani, míg a tömörödött talajról a nagy intenzitással érkező eső jelentős része egyszerűen elfolyhat. Érdemes kerülni a gyümölcsfák körüli talaj felesleges, mély forgatását is. A talaj szerkezetének megőrzése, a szerves takarás, a gyökérzóna árnyékolása és az öntözővíz lassú kijuttatása együtt sokkal hatékonyabb vízgazdálkodást eredményezhet.
Az öntözés módja sem mindegy. A napi néhány perces felszínes locsolás helyett a ritkább, nagyobb vízadag ösztönzi a mélyebb gyökérzet kialakulását. Csepegtető öntözésnél pedig célszerű nagyobb területre elosztani a vizet, nem csupán egyetlen ponton nedvesíteni a törzs mellett. Az idei év egyik fontos kertészeti tanulsága tehát az, hogy az öntözési szezon végét egyre kevésbé lehet naptárhoz kötni. Ha a mélyebb talajrétegek szárazak, a gyümölcsfák számára egy októberi vagy akár késő őszi alapos öntözés nem az idei termésről szól, hanem részben már a következő évi virágzás és termés biztonságát szolgálja.