Ez a szuperzöldség nálunk is terem: aranyat ér, mégis alig ülteti valaki

Nagy Z. Róbert • 2026. november 19. 16:28

Miért termesztenek kevesen csicsókát, mángoldot vagy földi mandulát?

Miért termesztenek kevesen csicsókát, mángoldot vagy földi mandulát? Pedig hasznosak lennének. Vannak növények, amelyek szinte minden kiskertben megérdemelnék a helyüket, mégis alig találkozunk velük. A csicsóka, a mángold és a földi mandula nem tartozik a legnépszerűbb konyhakerti kultúrák közé, pedig mindhárom érdekes lehet azoknak, akik változatosabban szeretnék megtermelni a család zöldségszükségletét.

Ezek a növények eltérő igényűek, más-más módon hasznosíthatók, és olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek miatt érdemes lehet kipróbálni őket. Ám mégis háttérbe szorultak valamiért az idők során.

A csicsóka egy bőtermő növény, de kordában tartani

A csicsóka (Helianthus tuberosus) a napraforgó rokona, Észak-Amerikából származik, és föld alatti gumóiért termesztik. Magasra nő, sárga virágokat hoz, és megfelelő körülmények között akár különösebb gondozás nélkül is jelentős „termést” adhat. Gumói a burgonyához hasonlóan sokféleképpen elkészíthetők: főzhetők, süthetők, pürésíthetők, krémlevesek és rakott ételek alapanyagául szolgálhatnak, de nyersen, vékonyra szeletelve salátákba is kerülhetnek. A csicsóka egyik nagy előnye, hogy a földben fejlődő gumói viszonylag jól tűrik a hideget, ezért az időjárás és a talaj állapotának függvényében hosszabb időszakon keresztül, akár télen is felszedhetők. Ez különösen hasznos lehet egy olyan kiskertben, ahol a termények betakarítását nem egyszerre, hanem a felhasználás üteméhez igazítanák. A növény ráadásul magas termetű, így megfelelő helyen szélfogóként vagy a kert egyes részeinek takarására, árnyékolásra is alkalmas lehet.

A csicsóka népszerűtlenségének egyik oka talán éppen a rendkívüli életképessége lett. Ha egyszer megtelepszik, a földben maradó apró gumódarabokból is újra kihajthat, ezért nehéz teljesen kiirtani. Olyan helyre érdemes ültetni, ahol nem zavarja a többi növénykultúrát, és a terjedése korlátozható. Kisebb kertben célszerű elkülönített ágyást választani számára. A másik visszatartó tényező a felhasználás lehet. A csicsóka gumója a burgonyánál szabálytalanabb alakú, ezért tisztítása időigényesebb. Íze enyhén édeskés, diós jellegű, állaga pedig elkészítési módtól függően a ropogóstól a krémesig változhat. Inulintartalma miatt azonban nagyobb mennyiségben puffadást, bélgázképződést okozhat, különösen azoknál, akik nincsenek hozzászokva. Érdemes kisebb adagokkal kezdeni, és fokozatosan beilleszteni az étrendbe.

Egy levélzöldség, amely enyhébb teleken is szedhető

A mángold (Beta vulgaris subsp. vulgaris) a céklával közeli rokonságban áll, de nem a gyökeréért, hanem a leveleiért és levélnyeleiért termesztik. Különleges megjelenésű növény, mert a fajtától függően zöld, sárga, fehér, rózsaszín vagy piros levélnyelek díszíthetik az ágyást. Ezért nemcsak haszonnövényként, hanem a konyhakert látványos elemeként is megállja a helyét. A mángold legfontosabb előnye, hogy nem szükséges az egész növényt egyszerre betakarítani. Ha a külső, kifejlett leveleket rendszeresen leszedjük, a növény belülről újabbakat hozhat, így hosszú időn keresztül biztosíthat friss zöldet a konyhára. A levelek spenóthoz hasonlóan párolhatók, főzhetők, levesekbe és tésztaételekbe tehetők, a vastag levélnyelek pedig megfelelő előkészítés után önálló köretként vagy rakott ételekben is felhasználhatók. A fiatal levelek salátákba is kerülhetnek.

A növény termesztése általában nem különösebben bonyolult. Napos vagy félárnyékos helyen, jó vízgazdálkodású, tápanyagban megfelelően ellátott talajban fejlődik szépen. A rendszeres vízellátást meghálálja, mert a tartós szárazság visszafoghatja a levélképződést. A fiatal növényeket a kezdeti időszakban gyommentesen kell tartani, később azonban dús lombjával már maga is árnyékolja a talaj felszínét, azaz gyommentesen tartja környezetét. Ez a faj sem terjedt el jobban, sokoldalúsága ellenére sem. Ennek egyik oka, hogy a magyar konyhában a spenót, a fejes saláta és más megszokott levélzöldségek sokkal ismertebbek. A mángoldot gyakran különleges, idegen eredetű növényként kezelik, holott a termesztése nem igényel feltétlenül nagyobb szakértelmet. Az is visszatarthatja a kertészeket, hogy a vastag levélnyelek elkészítése eltérhet a megszokott spenótétól, ezért sokan nem tudják, hogyan használják fel a teljes növényt. Pedig egyetlen jól fejlett tőből ismételten szedhetünk, és a különböző színű fajták még a gyerekeket is könnyebben rávehetik a levélzöldségek megkóstolására.

A öldi mandula nem dióféle, hanem egy különleges gumó

A földi mandula, más néven tigrismogyoró (Cyperus esculentus), a sásfélék családjába tartozó növény. A neve megtévesztő, mert nem valódi mandulát vagy diófélét terem, hanem a talajban apró, keményebb, édeskés gumókat fejleszt. Ezeket több országban régóta fogyasztják, például önmagukban rágcsálnivalóként, őrölve liszthez hasonló alapanyagként vagy italok készítésére. A gumók íze enyhén édes, diós jellegű, és rostot, valamint zsírt is tartalmaznak. A földi mandulából készített ital különösen ismert Spanyolország egyes vidékein, ahol hagyományos frissítőként fogyasztják.

A kiskertben azoknak lehet érdekes, akik a megszokott burgonya, répa és hagyma mellett valami szokatlant is kipróbálnának, vagy saját termesztésű alapanyagokból készítenének változatos nassolnivalókat. A növény melegigényes, fejlődéséhez hosszabb, fagymentes tenyészidőszak szükséges. A gumók képződése és beérése a nyár folyamán, majd az ősz közeledtével történik, ezért a hűvösebb éghajlatú térségekben a termés mennyisége és beérése bizonytalanabb lehet. Napos fekvésben, laza, jó vízáteresztő talajban fejlődik jól, és a rendszeres vízellátás is fontos számára. A betakarításkor a talajból ki kell szedni az apró gumókat, ami a termés mennyiségétől és a talaj szerkezetétől függően meglehetősen munkaigényes lehet. A földi mandula termesztésének legnagyobb kockázata a terjedőképessége.

Érdemes újra felfedezni ezeket a növényeket

A csicsóka, a mángold és a földi mandula közös tulajdonsága, hogy változatosabbá tehetik a kiskert kínálatát, de nem ugyanazt a szerepet töltik be. A csicsóka viszonylag kevés gondozással is sok gumót adhat, viszont nehéz kordában tartani. A mángold hosszú időn át szedhető levélzöldség, amely kis területen is hasznos lehet, és könnyen beilleszthető a mindennapi étkezésbe. A földi mandula különleges, édeskés gumókat fejleszt, ám a melegigénye, a betakarítás munkaigénye és a terjedési kockázata miatt több odafigyelést kíván. Nem minden ritka növény való mindenkinek. A kiskertben a hely, a talaj, a vízellátás és a saját étkezési szokásaink egyaránt meghatározzák, minek éri meg igazán helyet biztosítani. Ha azonban csak azért nem próbálunk ki egy növényt, mert nem szerepel a megszokott vetőmagkatalógusok legnépszerűbb kínálatában, könnyen lemaradhatunk egy hasznos és izgalmas lehetőségről. Ezeknek a fajoknak a szaporítóanyaga hazánkban is beszerezhető, de nyugat-európai webáruházakból akár különlegesebb fajtáik is megvásárolhatók.

Címlapkép forrása: Getty Images
Címkék:
növénytermesztés, talaj, kertészet, zöldség, zöldségtermesztés, betakarítás, mángold, kert, kiskert, termesztés, szaporítóanyag, csicsóka,