Agrárszektor • 2026. március 28. 08:00
Számos, frissen megjelent független tudományos vizsgálat is ugyanarra a következtetésre jutott: a globális éghajlatváltozás nem egyenletes, hanem immár gyorsuló ütemben zajlik. A Föld energiamérlege egyre jobban felborul, a légkör gyorsabban melegszik, mint néhány évtizeddel ezelőtt, és a tengerszint emelkedése is felgyorsult a fokozódó jégolvadás miatt. Ezek a folyamatok nem távoli, elvont változások: már most hatnak időjárásunkra, ökoszisztémáinkra, mezőgazdaságunkra, gyakorlatilag mindenre a környezetünkben. A gyorsulás megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy átlássuk, merre tart a klíma, és miért vált sürgetővé a cselekvés és az elkerülhetetlen alkalmazkodás.
Légköri bizonyítékok
Az elmúlt évtizedben a Föld átlaghőmérséklete közel kétszer gyorsabban emelkedett, mint a 20. század végén: az akkori mintegy 0,2 °C/évtizedről 2010-2019 között ez az érték 0,35 °C/évtizedre nőtt. Ez a gyorsulás akkor is kimutatható, ha az olyan természetes ingadozásokat, mint az El Niño, a vulkáni kibocsátásból származó aeroszolok vagy a napsugárzás változásai, statisztikailag eltávolítják az adatokból, ami megerősíti, hogy
a modern felmelegedés elsődleges hajtóereje az emberi tevékenység.
Az utóbbi években egy további, jelentős tényező is előtérbe került: a nemzetközi hajózás szigorúbb légszennyezési szabályai miatt jelentősen csökkent annak kénkibocsátása. Bár ez javítja a levegőminőséget, egyúttal kevesebb fényvisszaverő aeroszol marad a légkörben. Ezek a részecskék korábban világosabbá, azaz fényvisszaverőbbé tették a tengeri felhőzetet, mérsékelve a felmelegedést. Csökkenésük miatt azonban több napenergia jut el a felszínre, ami 2023-2024-ben váratlanul felerősítette a felmelegedést.
Ezzel párhuzamosan, műholdas mérések alapján 1850 óta jelentősen megnőtt az üvegházhatású gázok okozta hosszúhullámú sugárzási kényszer, ami fokozza az üvegházhatást. Ennek a 2024-re számolt 3,7 W/m2-t kitevő sugárzási kényszer növekménynek a 38%-a 2001 után következett be. Ezen tényezők miatt a légkör gyorsabban melegszik és érzékenyebben reagál az emberi hatásokra, mint ahogyan azt korábban feltételezték.
Felgyorsult a tengerszint‑emelkedés
Az óceán hőtartalma az egyik legfontosabb mutatója a globális felmelegedésnek. Az óceánok felső vízrétege (<2000 méter) jelentősen melegedett az 1950‑es évektől napjainkig (1. ábra), összesen mintegy 351 ± 59,8 zettajoule energiát elnyelve 1958 és 2019 között. A melegedés üteme is nőtt: az 1960‑as évek kevesebb mint évi 5 ZJ‑járól az elmúlt évtizedekben már évi mintegy 10 ZJ‑ra emelkedett. A legnagyobb fajlagos hőfelvétel az Atlanti‑óceánon és a Déli‑óceánon figyelhető meg.
Hasonlóan gyorsuló trend figyelhető meg a tengerszintekben is. A Föld gravitációs terének műholdas megfigyelései kimutatták, hogy
a globális tengerszint ma gyorsabban emelkedik, mint az 1990‑es években, elsősorban Grönland egyre erőteljesebb jégolvadása miatt.
Az 1990‑es évekre jellemző, évente mintegy 1,75 mm‑es úgynevezett barisztatikus tengerszint‑emelkedés 2003 után meghaladta a 2,1 mm‑t. A lézeres távolságmérések és a GRACE műhold adatai szinte teljesen megegyeznek, ami rendkívül erős bizonyítéka annak, hogy a tengerszint‑emelkedés valóban gyorsul. Még fontosabb, hogy a tengerszint‑mérleg – a jégtakarók olvadása, a szárazföldi vízkészletek változásai és az óceán hőtágulása – most már pontosan „kiadja” a műholdas magasságmérések által észlelt emelkedést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ma már nagy bizonyossággal tudjuk:
a tengerszint az emberi tevékenység okozta felmelegedés miatt emelkedik, mégpedig egyre gyorsabban.
A klímarendszer gyors átalakulását jelző mutatók
Számos klímamutató arról tanúskodik, hogy a Föld-rendszer gyors átalakuláson megy keresztül. Az elmúlt évtized globális átlaghőmérséklete több mint 1,2 °C‑kal haladta meg az iparosodás előtti értéket, és az utóbbi évek közül több is 1,5 °C közelében volt, 2024-ben pedig egy év tekintetében át is léptük azt (2. ábra).
Ennél talán még sokkolóbb, hogy az európai szárazföldi átlaghőmérséklet már majdnem 2,5 °C-kal magasabb az 1850-1900-as évek által definiált iparosodás előtti értékhez képest (3. ábra). Ezeket az értékeket az emberi tevékenység által okozott felmelegedés és a rövid távú természetes ingadozások együttesen alakítják.
A sarki jégtakaró gyorsuló olvadása
Egy új éghajlati rezsim küszöbén?
a jelenlegi felmelegedési pályán maradva 2030 körül meghaladjuk majd az 1850-1900-as évek átlagához viszonyított 1,5 °C-os globális felszíni hőmérsékletemelkedést.