Agrárszektor • 2026. május 17. 15:00
2024-ben fordult elő először, hogy a Föld éves átlaghőmérséklete meghaladta az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C-os küszöböt. A klímatudomány azonban hosszú távú, 20 éves átlagokkal számol, és ezek a friss elemzések szerint 2028 körül (valahol 2025–2032 között) léphetik át a 1,5 °C-os szintet. A 2 °C-os felmelegedés a század közepe előtt szinte elkerülhetetlen még a legszigorúbb kibocsátáscsökkentés mellett is, ám a 3 °C átlépését a modellek 85%-ában megakadályozhatja a határozott klímapolitika.
A 2024-es év fordulópontot jelentett a jelenkori klímaváltozás szempontjából: a Copernicus, a NASA, a NOAA, a Berkeley Earth és a brit Met Office egybehangzóan azt jelezték, hogy az éves globális átlaghőmérséklet 1,5 °C-kal meghaladta az 1850–1900-as évek átlagával definiált iparosodás előtti szintet.
Egy frissen, az npj Climate and Atmospheric Science folyóiratban közlés alatt álló tanulmány és egy 2025-ös, a Communications Earth & Environment lapban megjelent elemzés is ezt a kérdést járja körül: mit jelent ez valójában, és mikor várható a tartós átlépés?
Mit jelent valójában a 1,5 fok átlépése?
A Párizsi Megállapodás szövege nem definiálja egyértelműen, mikor tekintendő az 1,5 °C-os küszöb átlépettnek. Egyetlen év önmagában nem elegendő, hiszen a természetes változékonyság (például az El Niño–La Niña ciklus vagy a vulkánkitörések) komoly hullámzást okozhat a globális középhőmérsékletben. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) ezért a felmelegedés szintjét 20 éves mozgóátlaggal definiálja: az átlépés évének a küszöböt először meghaladó 20 éves időszak középső évét tekinti. Ennek hátránya, hogy csak évtizedes késéssel állapítható meg utólag, mikor realizálódott a határ átlépése.
A 2025-ben megjelent tanulmány éppen ezt a problémát igyekszik feloldani egy új, „ClimTrace" nevű referencia-adatsorozattal. Számításaik szerint a 2024-es évi átlag globális felszíni léghőmérséklet (GSAT) 1,62 °C [1,55–1,69] volt az iparosodás előtti felett (1. ábra), a 2024-re vonatkozó 20 éves átlag azonban még csak 1,39 °C [1,29–1,49]. Adataik szerint a 20 éves átlag várhatóan 2028-ban (valamikor 2025 és 2032 között) éri el az 1,5 °C-os küszöböt (2. ábra).
A modellek lemaradtak a valóság mögött
Nordling és munkatársai (2026) a CMIP6 klímamodellek együttesét vetették össze az ERA5 megfigyelési adatokkal. A modellek 2027 és 2031 közé jelezték előre az 1,5 °C első átlépését, vagyis 3–7 évvel későbbre, mint ami valójában történt. Ennek két fő oka lehet:
- egyrészt a 2023–2024-es erős El Niño átmenetileg felerősítette a felmelegedést,
- másrészt az utóbbi években a felmelegedés üteme ténylegesen felgyorsult.
Ezt erősíti meg Foster és Rahmstorf idei tanulmánya is.
A gyorsulás hátterében több tényező áll: a hajózási kibocsátásokra 2020-tól érvényes szigorúbb kéntartalom-szabályok, a kelet-ázsiai légszennyezés-csökkentési erőfeszítések és a 2022-es Hunga Tonga vulkánkitörés által a sztratoszférába juttatott vízgőz. Ezek mind az aeroszolok hűtő hatásának csökkenését eredményezik, így a szén-dioxid és más üvegházgázok, valamint pozitív visszacsatolási mechanizmusok által okozott felmelegedés erőteljesebben érvényesül.
Tanulságos, hogy a közeljövőre (2015–2065) magas (0,33 °C/évtizednél nagyobb) felmelegedési trendet mutató modellek lényegesen jobban illeszkednek a megfigyelésekhez, míg a „lassú" modellek (0,28 °C/évtized alatt) csak 2028–2030-ra jelzik a 1,5 °C-os átlépést, vagyis a megfigyeléseket lényegesen alulbecslik.
A 2 fok elkerülése szinte lehetetlen, a 3 foké még nem
A jövőre vonatkozó következtetések reményt és aggodalmat egyszerre keltenek. A modellek szerint
a 2 °C átlépése a század közepéig (2040–2050) szinte elkerülhetetlen: az egyik legszigorúbb klímaváltozási forgatókönyv (SSP1-2.6) mellett is a modellek 75%-a átlépi ezt a küszöböt.
A magas és alacsony kibocsátási forgatókönyvek között mindössze mintegy 10 év különbség adódik a 2 °C első elérésében.
A 3 °C esetén azonban már markáns különbségek mutatkoznak. A magas kibocsátású SSP5-8.5 forgatókönyvben a modellek többsége 2073 előtt eléri ezt a szintet, míg az erős mérséklést feltételező SSP1-2.6 pálya mellett a modellek 85%-a egyáltalán nem lépi át a 3 °C-ot.
Ez egyértelműen rámutat: a kibocsátáscsökkentés legnagyobb haszna nem a közeljövőben, hanem évtizedes távlatban válik döntővé. Itt válik el ugyanis, hogy fokozatos alkalmazkodásról vagy katasztrofális, akár éghajlati billenőpontokat is érintő következményekről beszélünk-e.
Összefoglalás
A két tanulmány lényegében egymást kiegészíti. A Kirchengast–Pichler-féle a ClimTrace megfigyelési adatsorozatra épül és a 20 éves IPCC-szabványt finomítja, míg Nordling és munkatársai megközelítése modellalapú. A két megközelítés ugyanakkor egymást erősíti: a 1,5 °C tartós átlépése néhány éven belül szinte elkerülhetetlen, a 2 °C a század közepéig szintén nehezen kerülhető meg.
A klímapolitika valódi tétje most a 2 és 3 °C közötti tartomány. Itt dől el, hogy fokozatos alkalmazkodásról vagy nehezen kezelhető hatásokról beszélünk-e a század második felében.