Merre sodor minket az EU agráriuma? Az idő nem nekünk dolgozik

Az EU szerepe átalakult

Elég egy pillantást vetni az alábbi grafikonokra, hogy lássuk, az EU tartósan veszít a világpiaci agrártermelési versenyben. Az Európai Unió az elmúlt 40 évben a világ mezőgazdaságának domináns termelőjéből fokozatosan a magas hozzáadott értékű agrár-élelmiszeripari termékek vezető exportőrévé vált. Miközben részesedése a globális mezőgazdasági kibocsátásból csökkent, az exportértékben továbbra is világelső szerepet tölt be. Ennek ellenére részesedése e téren is csökken. Míg a '80-as években még 22-24 százalékos volt a világ élelmiszerexportjából a részesedése, addig ma 15 százalék körüli. Eközben Brazília részesedése 4-ről 10-re, Kínáé 3-ról 8-ra, Oroszország és Ukrajna aránya 3 százalékról 9-re nőtt. Tehát az EU relatív súlya nem azért csökkent, mert exportja csökkent volna, hanem mert Brazília, Kína és a Fekete-tenger térsége sokkal gyorsabban növekedett.

Míg a múlt század második felében még a világ mezőgazdasági kibocsátásának több mint ötöde kontinensünkön állt elő, addig mára alig 8 százalék ez az arány. A képhez tartozik, hogy erősödik az importfüggőség például a fehérjenövények és trópusi termékek terén, és a szigorodó környezetvédelmi és állatjóléti szabályok mentén egyre élesebb versenyben vagyunk Brazíliával, az USA-val és a Fekete-tenger térségével.

Tény, hogy az EU-ban a hozamnövekedés üteme elmarad a feltörekvő országokétól, mint Brazília, Argentína, Ukrajna, Oroszország, Kína. Ezen országok (talán Ukrajna kivételével, aki az EU-ba törekszik) stratégiája a teljes önellátásra és a világpiaci pozíció erősítésére épül, ami tömegcikk alapú megközelítés. Eközben az EU stratégiája egyre kevésbé a mennyiségekről, inkább az értékről szól. Az export fő húzóágazatai: bor, sajt, gabonafélék, tejtermékek, feldolgozott élelmiszerek, szeszes italok, prémium húskészítmények.

Az EU világpiaci súlyának csökkenése több tényező következménye.

• 1960-ban még a világ népességének ötödét adta. Ma ez alig 6 százalék.
• A fogyasztási súlypont Ázsiába helyeződött át. Kiemelten Kína kezében van a világ agrár-árazásának varázspálcája. Mint egyre nagyobb termelő, meghatározó fogyasztó és importőr építette ezt fel tudatosan.
• Brazília alacsonyabb költségszintje és volumene komoly versenyelőnyt jelent az EU-val szemben. Világelső a szója, a cukor, a marhahús és lassan már a baromfihús exportban is.
• A Fekete-tenger térségének megerősödése éppen a közép-európai termelőkre gyakorolja a legnagyobb nyomást. Gondoljunk Oroszország világ legnagyobb búzaexportőrévé válására, vagy Ukrajna kukorica-, napraforgó- és búzakereskedelemben játszott meghatározó szerepére.
• Az EU a világ legszigorúbb szabályozási rendszerével rendelkezik. Ez illeszkedik a prémium stratégiába, de kritikus pontja:
  • (i) hogyan tudja az importtal szemben érvényesíteni, illetve
  • (ii) hogyan adja el e hozzáadott értékét az export oldalán.

Azt a fonalat e cikkben nem akarom felvenni, hogyan alakul a mezőgazdaság aránya az EU kibocsátásában (egyébként a fenti időtávban 5-7 %-ról 1,5-re csökkent!), de azt hangsúlyozni kell, hogy a szektor 2025-ben az EU teljes kereskedelmi többletének 37 százalékát adta, ami kiemeli a szektor fontosságát az európai gazdaság számára. E képet árnyalja, hogy az Egyesült Királyság továbbra is az EU mezőgazdasági élelmiszer-termékeinek vezető célpontja.

Ha eltekintünk az EU kincstári optimizmustól sugárzó előrejelzéseinek rózsaszín ködétől, akkor romló önellátottság, emelkedő import és romló exportpozíciók réme lebeg szemünk elé. Miért? Azért, mert

• az élelmiszertermelésre vonatkozó előírások tovább szigorodnak, miközben sorra köttetnek a szabadkereskedelmi megállapodások.
• Mert drágán termelünk a versenytársakhoz képest.
• A KAP reformja kevesebb, nehezebben hozzáférhető forrást vetít előre.
• A népesség csökkenése nem drámai, mivel a migráció erősen lassítja. Viszont, a szerkezet a vidéki munkaerőhiányt erősíti, az öregedő korfa az élelmiszer-kereslet szerkezetére is hat.
• Korán sem utolsó sorban a klímaváltozás hatása évről-évre növekszik.
• Lassú innovációs ciklus, tudástranszfer, engedélyezési, szabályozási folyamat jellemző.

Stratégiai következtetések

1. Az EU agráriumának jelenét és jövőjét a csökkenő részesedés a világ termeléséből, az erős, de mérséklődő szerep a prémium élelmiszerek piacán, valamint a szabályozottság kimagasló szigorúsága és bonyolultsága határozza meg. Nagy kérdés, hogy a Vision for Agriculture and Food programban megfogalmazott tényleg magasztos és helyes célok milyen szinten valósulnak meg. Az öt célban gyakorlatilag minden olyan szempont benne van, ami előre visz, de… De ott van a „de”, mivel eközben a támogatási rendszer reform folyamata mintha nem lenne összehangban a versenyképesebb mezőgazdaság elképzeléseivel. Márpedig évtizedes tapasztalatunk, hogy ez a legfontosabb mozgató a táblán. 

Már a bizonytalanság is elképesztően káros egy olyan időszakban, amikor a romló gazdálkodási környezet miatt gazdák tömegei kényszerülnek súlyos stratégiai döntések meghozatalára.

2. Az EU a nyersanyag-termeléshez képest lényegesen nagyobb értéket állít elő és exportál, mint a legtöbb versenytársa. Ez visszatükröződik a KAP-ban, de a magyar agrárkibocsátásban nem. Azonnali feladatunk meghatározni a hozzáadott érték modern fogalmát, és e mentén felépíteni az új magyar agrárgazdaságot. A következő évtized kulcskérdése nem az lesz, hogy Európa mennyi gabonát termel, hanem az, hogy mennyi értéket tud előállítani egy tonna alapanyagból. Ez lesz az EU világpiaci szerepének legfontosabb meghatározója.

3. Mit kíván enni az EU lakossága középtávon? Az EU élelmiszerfogyasztása várhatóan nem a mennyiségében, hanem az összetételében, szerkezetében fog jelentősen változni. Az Európai Bizottság mezőgazdasági előrejelzése szerint a fogyasztók egyre inkább az egészség, a fenntarthatóság, az állatjóléti szempontok és a kényelmi termékek alapján választanak.

4. Ez továbbra is nyertes baromfit, kevesebb vöröshúst, arányában több magas hozzáadott értékű tejterméket, zöldséget, gyümölcsöt, növényi fehérjét, prémium, funkcionális élelmiszert jelent. Ebben nincs semmi újdonság, mégsem vesszük komolyan. Ezek azok az irányok, amelyek felé el kell mozdulni. Különösen kiemelném a premizálódást és a funkcionalitást.

5. Ebben figyelemmel kell lenni olyan szegmentáló tényezőkre, mint például az öregedés, a GLP-1 jelenség (gyógyszeres testsúlycsökkenés) tömegessé válása, az online beszerzés növekedése, a kisebb háztartások arányának emelkedése, a vallási étrendek.

6. Egyszerre védekezni, és támadni. Az EU-nak és azon belül Magyarországnak is úgy kell megvédenie, (amennyire lehetséges) visszaszereznie belső élelmiszerpiacát, hogy közben erősíti önellátását és exportpotenciálját. Ez egyben preferenciasorrend és egyben versenyképességi kérdés is.

Meggyőződésem, hogy az ehhez szükséges tudás, tudományos háttér, eszközkészlet rendelkezésre áll, de felelőtlenül gazdálkodásunk velük. Ideje összeszednünk magunkat.