Óriási pusztítást végez ez a betegség a szőlőültetvényeken: így lehet védekezni ellene

Tóth Enikő2021. október 23. 06:00

Nincs könnyű dolga a növényvédőknek és a szőlőtermesztőknek idén sem, hiszen folyamatos harcot vívnak a területeken megjelenő kártevők és fertőzések ellen. A növényvédelmi előrejelzések alapján az aktuális problémát az amerikai aknázómoly és az ESCA adja, de vajon tudjuk-e mivel állunk szemben valójában?

Amerikai aknázómoly, nem csak a kerti lugasban!

Kezdetben sokan nem ismerték az érdekes jelenséget, amit egy aknázómoly tud okozni, ma már egy komoly kártételnek számít nem csak a kiskerti lugasokban, de a nagyobb szőlőbirtokokon is. A korábbi években a kártétel elenyésző volt, de az idei és tavalyi csapadékos nyár azonban kedvezett a tömegszaporodásnak, ugyanis az aknázómoly hernyója az általa rágott aknába szivárgó nedvvel táplálkozik. Nem kizárt hogy a filoxéravész idején behozott amerikai szőlőkkel került az országunkba, de biztosan nincs meghatározva a megjelenésük oka. Az amerikai aknázómoly jellegzetes kígyóaknái megtalálhatóak az európai fajtákon, az amerikai alanyokon és a hibrid direkttermőkön egyaránt. Május végén kezdődik a lepkerajzás, június közepétől júliusig emelkedő az egyedszámuk, a második rajzáscsúcs pedig augusztus közepétől szeptember végéig kitarthat. A kelő hernyók berágják magukat a levélbe, és az epidermisz alatti keskeny járatban táplálkoznak. Növekedésük során általában háromszor vedlenek, az utolsó lárvaszakaszban pedig már nem táplálkoznak, rágás helyett pedig már csak a szövedéktokot készíti el a saját a járatai végében.

Jelenlétük rontja a szőlő minőségét és sajnos mennyiségét is, de az üzemi ültetvényekben a szőlő ilonca elleni védekezés az amerikai aknázómolyt is visszatartja. Házikertekben nem egyszerű ellenük a védekezés, költséges a kijuttatható permetszer, ezért reménykedjünk, hogy a természetes ellenségeik elintézik a kártevőt.

Súlyos fertőzöttség esetében nagymértékű lombhullás, barna foltosodás jelentkezik. A rajzásuk feromon-csapdával nyomonkövethető, viszont ez csak a hím egyedeket fogja meg. A védekezést a tömeges lárvakelés idején kell elvégezni. Fontos az első nemzedék tojásrakása előtti legalább egyszeri védekezés, ilyenkor ugyanis a lombozat még átpermetezhető. Később az aknában fejlődő lárvák ellen már csak felszívódó szereket érdemes alkalmazni. Tapasztalatok alapján lehetséges az amerikai aknázómoly elleni védekezés a foszforsav-észter hatóanyagú készítményekkel, viszont számos szőlőmoly ellen engedélyezett rovarölő szer is hatásos lehet.

Forrás: Tóth Enikő

ESCA, avagy a szőlőtőkék korai elhalása

Szintén aktuálisan felmerülő, és gyakori problémát okoz a szőlőtulajdonosoknak az ESCA, másnéven a szőlőtőkék korai elhalása. Az elpusztult tőkék száma évről-évre növekszik, ami sajnos súlyos tőkehiányhoz és terméskieséshez vezethet az ültetvényeinkben. A tőkeelhalás bár viszonylag gyors lefolyású betegség, a szőlőnek pár év kell mire teljesen kipusztul. Tünetei igen hektikusak, azaz nem minden esetben jelentkezhetnek minden évben ugyanazon a növényen, de jellemzően több évre is szükség lehet a krónikus fertőzés kialakulására. Érdekes jellemzője, hogy a tünetes tőke a következő évben akár teljesen tünetmentesen mutatkozhat. Az ESCA felismerésében segítségünkre van az, ha tudjuk hogy három önálló betegségfázisa van.

  • Az első fázisban csak belső faszöveti elváltozások figyelhetők meg, így ha félbevágunk egy vesszőt vagy oltványt, barna szövetcsíkot találhatunk.
  • A második szakaszban megfigyelhető a csökött növekedés, gyengén klorotikus színelváltozás a leveleken, és a levélszklerózis. A fás részek belső szövetei már sötét belsőrésszel rendelkeznek, sötét foltokkal a gyűrű vagy bél körül. Emellett megjelenhet a Petri betegség, ami gumiszerű, sötét váladékot képez.
  • A harmadik szakaszban a legkönnyebben felismerhető a betegség, hiszen a "fiatal ESCA" már szőlő-levélcsíkoltsággal (tigriscsíkok) rendelkezik, jellemzően vöröses színárnyalattal. Ez sajnos már a fiatal, 2-4 éves ültetvényekben is megjelenhet.

Fajtától függően a levelek mellett a bogyókon is megjelenhetnek a tünetek, amiknek a felszíni bőrszövetükön barnás, lilás-feketés pontok láthatóak, ezeket pedig fekete himlőnek nevezik. Az idősebb bogyók felrepedhetnek, és a kórképe a lisztharmatos bogyókra emlékeztet. A későbbiekben a bogyók zsugorodni kezdenek, amelyek a peronoszpóra tüneteire hasonlítanak, de ha lehúzzuk a bogyó héját, a húsából megállapítható hogy ESCA fertőzött, hiszen maga a hús egészséges marad, a peronoszpórával szemben. A farész erős károsodása miatt a szőlő vízellátása össze is omolhat.

A fertőzés elindulhat a beteg tőkéről, illetve a már beteg tőkéről levágott gombás vesszőkről is. A tüneteket nem közvetlenül gomba okozza mint például a peronoszpóránál, hanem az általa termelt toxinok, amelyek a levélerek között klorotikus pintokon jelennek meg. A fertőzött tőkék rendszertelenül, az egész ültetvényben elszórtam megtalálhatók, és a metszés okozta sebeken, bélszöveteken át fertőz. A gombák a megtelepedés után a fás részekeinek fehér korhadását okozzák. A gombafonalak a hajtások szövetébe sohasem hatolnak be, terjedésük csupán az idős fás részek szövetére korlátozódik. Különös sajátossága e betegségnek, hogy miután a beteg tőke levelein és más zöld részein is megjelennek a tünetek, még több esztendő telhet el a tőke teljes elhalásáig. Gyakorlatilag a fertőzött tőke még éveken keresztül él, majd elpusztul.

Hogyan védekezzünk az ESCA ellen?

Szakszerű metszéssel el lehet kerülni a fertőzés kialakulását, ezért célszerű minél kevesebb mechanikai sérülést okozni a növényen, ha pedig nagyobb sebet ejtünk, érdemes sebkezelővel fertőtleníteni. Minden esetben be kell tartani a növény-egészségügyi előírásokat a szaporítóanyagok behozatalakor, így megelőzhető a fertőzés kialakulása. Sajnos a fertőzött növényt meggyógyítani már nem lehet, pár év után elpusztul, de célszerű eltávolítani a továbbfertőzés megelőzése érdekében.

Címkék:
szőlő, fertőzés, rovarölő-szer, védekezés, kártevő, szőlőtőke, szőlőbirtok, bogyó, aknázómoly, fertőzöttség, levél, moly, permetszer,