agrarszektor.hu • 2026. július 16. 09:02
A klímaváltozás és a fokozódó aszályok következtében új, rendkívül ellenálló idegenhonos növényfajok veszélyeztetik a Kiskunság őshonos élőhelyeit. A jól ismert özönnövények és a vadon megtelepedő kaktuszok mellett egyre nagyobb területeket hódít meg a pálmaliliom és a homoki prérifű. Ezek a fajok kiszorítják a helyi flórát, miközben a szárazság miatt átalakuló szikes tavak medrében is fokozatosan a tájidegen növényzet veszi át az uralmat - írta meg a Pénzcentrum.
A Kiskunságban egyre több helyen megjelenő pálmaliliom Kiss Mónika, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője szerint jelenleg még nem szerepel a hivatalos hazai inváziós fajok listáján. Dr. Jakab Gusztáv rámutatott, hogy az Észak-Amerika száraz vidékeiről származó faj már évszázadok óta jelen van hazánkban. Korábban az alföldi tanyákon egyrészt dísznövényként, másrészt a szőlőkötözésre kiválóan alkalmas, erős rostjai miatt ültették. Ma már gyakran csak ezek a túlélő, kivadult tövek utalnak a hajdani tanyák helyére.
Bár a növény hazánkban szinte soha nem érlel magot - a beporzásáért felelős jukkamoly hiánya miatt -, gyökérsarjaival lassan, de rendíthetetlenül terjed, például a Kolon-tó térségében. A kiirtása rendkívül nehéz feladat, ugyanis a talajban maradó legkisebb gyökérdarabból is képes újjáéledni, így az eltávolítása sokszor csak drasztikus vegyszeres kezeléssel valósítható meg. Noha jelenleg még csak helyi problémát jelent, a pálmaliliom sűrű tőlevélrózsáival leárnyékolja a talajt, ezzel kiszorítja a fényigényes őshonos fajokat, így a jövőben komoly inváziós fenyegetéssé válhat.
A Duna-Tisza közi Homokhátság az özönnövények terjedése szempontjából hazánk egyik legsérülékenyebb térsége. Jelenleg a legnagyobb természetvédelmi károkat a selyemkóró, a fehér akác és a mirigyes bálványfa okozzák, de a kertekből kivadult kokárdavirág is jelentősebb veszélyt hordoz a homoki élőhelyeken, mint a pálmaliliom. Ugyancsak agresszíven terjed a mindössze tíz éve észlelt, észak-amerikai származású homoki prérifű, amely főként utak és tűzpászták mentén, valamint a leégett vagy kiszáradt területeken veti meg a lábát, különösen Kiskunhalas és Kecskemét térségében. Ezzel párhuzamosan újabb fenyegetést jelentenek a természetbe kijutott, korábban dísznövényként tartott kaktuszfajok, például a medvetalpkaktusz.
Az idegenhonos fajok térnyerésének a klímaváltozás, a globális felmelegedés és a fokozódó csapadékhiány teremt kedvező feltételeket. Az Észak-Amerikából vagy Ázsiából származó, inváziós növények sokkal jobban alkalmazkodnak ezekhez a szélsőséges körülményekhez. Könnyen elfoglalják a kiszáradás vagy az emberi beavatkozás miatt megüresedett területeket, miközben a kevésbé ellenálló őshonos vegetáció folyamatosan visszaszorul.
Ez a folyamat drámai hatást gyakorol a régió vízháztartására is. A talajvízszint süllyedése következtében az elmúlt tizenöt évben szinte teljesen kiszáradtak a Homokhátság természetes szikes tavai. A csapadékhiány miatt a felszíni sókat a csapadékvíz a mélyebb talajrétegekbe mossa, így a tómedrek talaja fokozatosan "kiédesedik". A jellegzetes sótűrő vegetáció helyét sztyeppréti fajok veszik át, ahol pedig hiányzik a zárt, természetes gyeptakaró, ott a megnyíló élőhelyeken azonnal megjelennek a tájidegen, inváziós növények, mint például a keskenylevelű ezüstfa, a selyemkóró vagy az aranyvessző.