agrarszektor.hu • 2026. október 14. 18:28
Történelmi léptékű aszály sújtja a magyar tömegtakarmány-termesztést 2026-ban, ami gyökeres szemléletváltásra kényszeríti az állattartókat.
Történelmi léptékű aszály sújtja a magyar tömegtakarmány-termesztést 2026-ban, ami gyökeres szemléletváltásra kényszeríti az állattartókat. Mivel a hagyományos növények, mint a silókukorica és a lucerna egyre kevésbé tekinthetők megbízhatónak, a fókusz a szárazságtűrő alternatívákra, az őszi vetésű kultúrákra és a mennyiségi takarmánybiztonságra helyeződik át. A gazdálkodóknak a bizakodás helyett a legrosszabb forgatókönyvekre kell készülniük, ami kísérletező kedvet és a vetőmag-stratégia alapos átgondolását igényli.
Bár a 2026-os év a tartós téli hótakaró miatt még biztatóan indult, és a tavaszi kaszálások helyenként jó eredményeket hoztak, májusban éles fordulat állt be. Az idei nyár 1901 óta a legszárazabbnak bizonyult, hiszen a sokéves csapadékátlag alig több mint harmada hullott le. Ennek következtében a gyepek és legelők, amelyek korábban csak augusztus végére száradtak ki, idén már júniusban teljesen kisültek. Az egykor stabil alapnak számító silókukorica és lucerna hozamai drámaian visszaestek, az Alföldön sok helyen még egyetlen kaszálás is komoly kihívást jelentett. Az állattartók számára ma már nem az a fő kérdés, hogy milyen a takarmány beltartalma és emészthetősége, hanem az, hogy egyáltalán lesz-e elegendő mennyiség az állatok ellátására - írja a Sersia Farm Kft. közleményében.
A kialakult helyzetben egyre több gazdálkodó ismeri fel, hogy a termelés súlypontját érdemes a téli félévre áthelyezni. Bár télen is előfordulhat csapadékhiány, a légköri aszály ilyenkor jóval kisebb mértékű. Az őszi vetésű, kora tavasszal betakarítható gabona-pillangós keverékek - mint a rozs, a tritikálé, a takarmányborsó és a bükköny - képesek hasznosítani a téli nedvességet, így még a nyári hőség beállta előtt biztonságos hozamot garantálnak. Ennek sikere azonban azon is múlik, hogy a gazdák időben gondoskodnak-e a szükséges vetőmagról, hiszen az őszi vetési szezonban csak azzal a készlettel lehet kalkulálni, ami már ténylegesen a raktárakban áll.
A tavaszi és nyári időszakban a hagyományos kultúrák helyét fokozatosan a szárazságtűrő és melegkedvelő növények veszik át. A cirok, a szudánifű és a mohar idén több helyen is bizonyította, hogy képes átvészelni a tartós csapadékhiányt. Aszályos években ráadásul a gyakorlat gyakran felülírja a tankönyvi szabályokat, idén például kényszerből még cirokból is készítettek szénát, a megszokott betakarítási rendet teljesen elengedve. Emellett egyre nagyobb figyelem fordul az olyan alternatív, mélygyökerű növények felé, mint a lándzsás útifű, a cikória vagy az indiai köles. Bár ezek beillesztése a takarmányozási rendszerbe ígéretes, a termesztéstechnológiát és a hazai viszonyokhoz való alkalmazkodásukat a gyakorlatban kell még kitapasztalni.
A szántóföldi termesztés átalakítása mellett a legelők állapota jelenti a másik kritikus pontot. A sekély termőrétegű területeken hiába próbálkoznak ellenállóbb fajokkal, víz hiányában semmilyen növény nem képes legelhető takarmányt teremni. Bár az öntözés részleges megoldást nyújthat - és ma már egyre gyakoribb, hogy a növénytermesztők öntözött területeken célzottan állítanak elő takarmányt az állattartók számára -, a magas költségek miatt ez sem jelent univerzális mentőövet. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a legfontosabb lépés a gazdálkodói szemléletváltás. Nem lehet többé abban bízni, hogy a következő év majd magától jobb lesz. A túlélés kulcsa a termőhelyhez igazított növényválasztás, a megszokott rutinok feladása, a folyamatos kísérletezés, valamint a tartós vízhiányra való tudatos felkészülés.