agrarszektor.hu • 2026. november 7. 13:03
A hazai vízhiány egyre összetettebb problémát jelent, amely már nem kizárólag az aszályos időszakokhoz köthető.
A hazai vízhiány egyre összetettebb problémát jelent, amely már nem kizárólag az aszályos időszakokhoz és az Alföld hagyományosan szárazabb térségeihez köthető. Friss hazai kutatások szerint a talajnedvesség csökkenése, a felszín alatti vízkészletek tartós fogyatkozása és a természetes vízutánpótlás változása együttesen alakítják Magyarország vízháztartását. Az új eredmények a mezőgazdasági vízgazdálkodás számára is fontos tanulságokkal szolgálnak.
A hazai talajnedvességi viszonyokat vizsgáló legfrissebb kutatások jelentős vízhiányra hívják fel a figyelmet. Mintegy 22 millió monitoringadat elemzése alapján a talaj 10–75 cm közötti rétegének országos átlagos nedvességtartalma a 2023. január–szeptemberi időszakban mért 26 térfogatszázalékról 2026 azonos időszakára 20 térfogatszázalékra csökkent. Ez a vizsgált réteg átlagos víztartalmának közel 23%-os relatív visszaesését jelenti - írja a NAK. Különösen figyelemre méltó, hogy a 2026-os értékek a rendkívül aszályos 2022-es év megfelelő időszakában mért talajnedvességi adatoknál is alacsonyabbak voltak. A vízhiány ráadásul nem korlátozódik a hagyományosan szárazabb alföldi területekre, hanem az ország más térségeiben is megfigyelhető.
A mezőgazdaság szempontjából a gyökérzóna vízellátottsága meghatározó jelentőségű, hiszen közvetlenül befolyásolja a növények vízfelvételét, fejlődését és terméshozamát. A tartósan alacsony talajnedvesség nemcsak az aktuális termesztési időszakban jelent kockázatot, hanem a következő vegetációs időszak kezdeti vízellátottságát is kedvezőtlenül befolyásolhatja. A felszín alatti vízkészletek változását vizsgáló kutatások arra mutatnak rá, hogy a vízhiány hátterében hosszabb távú vízháztartási folyamatok is állnak. A Duna–Tisza köze 1950 és 2024 közötti vízmérlegének elemzése szerint a csapadék és az evapotranszspiráció különbségéből becsült éves vízutánpótlódás az 1950-es évek eleji mintegy 130 mm-ről 2024-re mindössze 14 mm-re csökkent. A térség becsült hosszú távú átlagos vízkiáramlása 55 ± 18 mm/év, miközben az 1950–2024 közötti átlagos utánpótlódás 42 mm/év volt.
A térségben az elmúlt évtizedek során jelentős vízmérleghiány alakult ki, amelyhez az 1950–2017 közötti megfigyelések alapján a talajvízszintek átlagosan 2–2,5 méteres süllyedése társult. A folyamatot a csapadék és a párolgás viszonyainak változása, a beszivárgás csökkenése, valamint az emberi vízhasználatok együttesen befolyásolják. Az eredmények egyik fontos tanulsága, hogy a felszín alatti vízkészletek regenerálódása lassú folyamat. Egy-egy csapadékosabb időszak önmagában nem feltétlenül elegendő a hosszú évek alatt kialakult vízhiány megszüntetéséhez, különösen akkor, ha a természetes utánpótlódás tartósan alacsony marad.
A hagyományos talajvízszint-megfigyelések mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a műholdas mérések és az adatvezérelt modellezési módszerek. Egy 2026-ban publikált hazai kutatás a 2002–2025 közötti időszak felszín alatti vízkészlet-változásait vizsgálta műholdas gravitációs adatok, szárazföldi vízháztartási modellek és gépi tanulási eljárások felhasználásával. Az eredmények regionális különbségeket mutatnak, különösen kedvezőtlen tendenciákkal több alföldi térségben, köztük Debrecen, Nyíregyháza és Szeged környezetében. A vizsgálat arra is rámutat, hogy a felszín alatti vízkészletek változása nem feltétlenül követi közvetlenül az éves csapadékmennyiség alakulását. A műholdas megfigyelések elsősorban nagyobb térségek vízkészlet-változásainak értékelésére alkalmasak, ugyanakkor a felszíni monitoringhálózatok adataival együtt fontos információkat szolgáltathatnak a vízkészlet-gazdálkodási tervezéshez.
Mit jelentenek az eredmények a mezőgazdasági vízgazdálkodás számára?
A kutatások alapján a mezőgazdasági vízellátás tervezésénél egyre nagyobb jelentősége van a különböző vízháztartási folyamatok együttes értékelésének. A talajnedvesség aktuális állapota, a felszín alatti vízkészletek hosszú távú változása és a természetes vízutánpótlás mértéke eltérő időléptékben befolyásolják a mezőgazdasági vízhasználat lehetőségeit. Különösen fontos a vízkivételek és a rendelkezésre álló vízkészletek pontosabb nyomon követése, a talajnedvesség-monitoring fejlesztése, valamint a vízpótlási és vízvisszatartási beavatkozások hatásainak mérése. A térségenként eltérő vízföldtani és termőhelyi adottságok miatt a vízgazdálkodási megoldások hatékonysága is jelentősen különbözhet.
Mit tehetünk a vízhiány mérséklése érdekében?
A kutatási eredmények rámutatnak arra, hogy az aszályhoz való alkalmazkodás a mezőgazdaságban is több, egymást kiegészítő, integrált beavatkozást igényel. A talajok vízmegtartó képességének javítása, a talajtakarás, a szervesanyag-tartalom növelése és a talajszerkezetet kímélő művelési módok alkalmazása hozzájárulhat a talajnedvesség megőrzéséhez. Táji léptékben a csapadék és a felszíni víztöbbletek helyben tartása, a lefolyás lassítása, a mélyfekvésű területek időszakos vízborításának lehetővé tétele és a természetes beszivárgás elősegítése támogathatja a vízháztartás javítását. Mindezek mellett a termőhelyi adottságokhoz igazodó földhasználat, a megfelelő növény- és fajtaválasztás, valamint a víztakarékos öntözési technológiák alkalmazása is fontos szerepet kaphat.
A hatékony klímaadaptáció alapja a helyi adottságokhoz igazodó, a talaj-, felszíni és felszín alatti vízkészleteket együttesen figyelembe vevő gazdálkodás. A vízhiány mérséklésében ezért a gazdálkodói gyakorlatok mellett a térségi vízgazdálkodási rendszerek összehangolt fejlesztése és működtetése is meghatározó jelentőségű.