Berla Attila • 2026. szeptember 28. 11:29
A szélsőséges időjárás, az aranyszínű sárgaság terjedése és a visszaeső borfogyasztás jelentősen megnehezítik a szőlősgazdaságok helyzetét.
A szélsőséges időjárás, az aranyszínű sárgaság terjedése és a visszaeső borfogyasztás jelentősen megnehezítik a szőlősgazdaságok helyzetét. Zala vármegyében ugyan a csapadék mennyisége még megfelelőnek mondható, annak időzítése azonban komoly problémákat okozott, miközben a betegséggel fertőzött és a gondozatlanul maradt ültetvények egyre nagyobb terhet jelentenek. Simon Zoltán, egy Csörnyeföldön gazdálkodó őstermelő szerint a fiatalok számára ma már nehéz olyan perspektívát mutatni, amely miatt érdemes lenne továbbvinniük a szőlőművelést.
Simon Zoltán Zala vármegyében, Csörnyeföldön gazdálkodik, három hektár szőlővel és mintegy 10–12 hektár saját erdőterülettel foglalkozik. Őstermelőként végzi a munkát, és saját tapasztalatai alapján úgy látja, hogy bár Zala az ország egyik legcsapadékosabb térsége, az időjárás változása itt is érezteti a hatását. Az idei évben nem elsősorban a lehullott csapadék mennyisége, hanem annak időzítése okozott gondot, hiszen június közepétől egészen augusztusig volt egy hosszabb időszak eső nélkül, éppen akkor, amikor a szőlőnek nagy szüksége lett volna a vízre.
Zala az egyik legcsapadékosabb megye Magyarországon, azonban mi is küszködünk főleg a légköri aszállyal. A csapadékmennyiség még azt is mondhatjuk, hogy idei viszonylatban megfelelő volt, viszont az időzítése nagyon nem
– mondta Simon Zoltán az Agrárszektornak.
A termésen azonban már meglátszik a kedvezőtlen időjárás. Simon Zoltán szerint a szüret még folyamatban van, de a tavalyi mennyiségnek várhatóan csak mintegy 60–75 százalékát tudják betakarítani. Különösen nagy gondot jelent, hogy a meleg a fiatal tőkéket és a nagyon idős szőlőket is megviseli, így az időjárási szélsőségek nemcsak az adott évi termésre, hanem az ültetvények állapotára is hatással vannak. A gazdaság helyzetét tovább nehezíti az aranyszínű sárgaság terjedése. Simon Zoltán elmondása szerint a birtokon már akkora területet érint a probléma, hogy lassan a szőlőterületek egyharmada is veszélybe kerülhet. Tavaly több mint 1500 tőkét vágtak ki, idén pedig egy másik táblában hasonló nagyságrendű kivágásról kaptak határozatot. A gazdálkodó szerint a betegséggel már hosszabb ideje próbálnak megküzdeni, de a környék sajátos birtokszerkezete miatt a probléma felszámolása különösen nehéz.
A kisebb, szétszórt szőlőterületeken ugyanis sok esetben már nem életvitelszerűen vagy gazdasági szempontok alapján folyik a gazdálkodás. A korábbi tulajdonosok kiöregednek, a területek pedig olyanokhoz kerülhetnek, akik hétvégi házként használják az ingatlanokat, a szőlővel azonban nem szeretnének foglalkozni. Így gondozatlan ültetvények maradhatnak hátra, amelyek a betegség terjedésében is problémát jelenthetnek. Simon Zoltán szerint a kivágás önmagában sem mindig oldja meg a helyzetet, ha a tőkéket nem húzzák ki tövestől, ugyanis újra kihajthatnak.
Szerintem először ki fog pusztulni itt a környéken az összes szőlő. Sajnos nem túl rózsás a helyzet ebből a szempontból
– fogalmazott.
A szőlőágazat jövője szempontjából a gazdálkodó szerint legalább ekkora problémát jelent az is, hogy egyre nehezebb értékesíteni a bort, miközben az új ültetvények létrehozása hosszú éveken át jelent költséget bevétel nélkül. Egy új szőlőültetvényt először telepíteni kell, majd éveken keresztül gondozni, miközben a gazdának még a feldolgozáshoz szükséges infrastruktúrát, így például a pincét is ki kell alakítania. Simon Zoltán szerint a borászat hagyományosan több generáció munkájára épült, ma azonban egyre nehezebb megteremteni azt a jövedelmezőséget, ami a fiatalokat is a szakmában tartaná. A generációváltás ezért Csörnyeföldön is komoly kérdés. Simon Zoltán családjában sem látszik egyelőre, hogy a következő generáció továbbvinné a szőlő- és borászatot. Legidősebb gyermeke az erdészet területén dolgozik, két lánya pedig egyetemen tanul, egyikük gyógyszerésznek, másikuk dietetikusnak készül. A gazdálkodó szerint a fiatalokat nehéz azzal meggyőzni a szőlőművelés folytatásáról, hogy az jövedelmező tevékenység, miközben a borfogyasztás is visszaesett.
Simon Zoltán saját gazdaságában ráadásul szinte minden munkafolyamatot maga végez. A háromhektáros szőlő esetében nem tud nagy áruházláncokba beszállítani, ezért az értékesítést helyben oldják meg. A szőlőmunkától a pincemunkán át a marketingig számos feladatot ő lát el, és ha vendégek érkeznek, akkor a felszolgálásban, sőt a főzésben is részt vesz. Mint mondta, a család természetesen segít, amennyit tud, de egy ilyen méretű gazdaságban nagyon sok feladat hárul egyetlen emberre. A jövőt ezért nem látja könnyűnek a kisebb szőlő- és borászatok számára. Simon Zoltán szerint a több száz hektáron működő nagyobb gazdaságok várhatóan továbbra is működtethetők lesznek, a néhány hektáros családi gazdaságok helyzete azonban sokkal nehezebb lehet
Egyszerűen a fiatalokat nem fogja érdekelni a borászat, hogyha nem éri meg, nem lát benne perspektívát, akkor abba fogja hagyni ezt az egész tevékenységet vagy bele sem kezd
– mondta.
A gazdálkodó szerint korábban egy 3–5 hektáros szőlőültetvény akár egy család megélhetését is biztosíthatta, ehhez azonban most egyszerre kellene megfelelni az időjárási kihívásoknak, a növénybetegségeknek és a változó piaci környezetnek. A szakember elmondta, hogy a peronoszpórával és más betegségekkel már megtanultak együtt élni és védekezni ellenük, az időjárás és a piac változásait azonban jóval nehezebb kivédeni. Simon Zoltán ezért úgy látja, hogy jelenlegi formájában különösen a kisebb, családi szőlőgazdaságok jövője bizonytalan.