Farkas Alexandra • 2026. november 20. 15:01
A pénzhiány mellett a tudománykommunikáció hiánya és a kishitűség is hátráltatja a magyar innovációt.
Miért ragadnak a magyar kutatási eredmények a laborok és az egyetemek falai között? Milyen lépésekre, változásokra van szükség ahhoz, hogy még több tehetséges magyar fiatal kapjon lehetőséget a deep tech élvonalában? Ezekről a kérdésekről is szó esett a Portfolio Deep Tech 2026 konferenciáján, amelyen egyetemi és vállalati K+F-vezetők, alapítók, befektetők és nemzetközi technológiai szereplők is részt vettek.
Magyarországon számos ígéretes kutatási eredmény születik, ezek egy része azonban soha nem jut el a piaci hasznosításig, melynek egyik legfőbb oka a finanszírozás hiánya – hangzott el a Portfolio Deep Tech 2026 konferencia panelbeszélgetésén. Amint arra Kovács Marcell, a Budapesti Corvinus Egyetem EKÖP ösztöndíjas kutatója rámutatott, az Egyesült Államokban például négyszer annyi tőkét fektetnek startupokba, mint Európában. Ott ugyanis a befektetők kockázatvállalási hajlandósága nagyobb, miközben az európai innovációs ökoszisztémában nehezebb olyan jelentős tőkét bevonni, amely egy fejlesztés felfuttatásához szükséges.
A magyar egyetemeken "Q1 fetisizálás" van
A finanszírozás azonban nem az egyetlen probléma. A magyar felsőoktatásban és a magyar kutatói szférában továbbra is túlságosan nagy súlya van a publikációs teljesítménynek, különösen a rangos nemzetközi folyóiratokban megjelenő, Q1 szintű tanulmányoknak. Ez a szemlélet azonban háttérbe szoríthatja a szabadalmakat, a piaci hasznosítást, az innovációs tapasztalatokat és az ismeretterjesztő tevékenységet, miközben egy kutatás valódi értéke nem feltétlenül a publikációk számában mérhető.
Ha Magyarország erősíteni szeretné pozícióját a deep tech nemzetközi élvonalában, akkor a kapcsolatépítés és az együttműködés terén is bőven van hova fejlődni, sőt a panelbeszélgetésben Szabó Réka űrmérnök, alkalmazott matematikus, a svájci CERN kutatója a kishitűséget és a kudarctól való félelmet is visszatérő problémaként említette a magyarok részéről.
Nincs kommunikációs képzés a tudományos és mérnöki pályákon
Mint elhangzott, a tudománykommunikációs készségek fejlesztése sem kap megfelelő hangsúlyt a tudományos és mérnöki képzéseken, holott egy kutatási eredmény közérthető bemutatása nemcsak a szélesebb nyilvánosság elérését segítheti, hanem a pályaválasztás előtt álló fiatalok megszólításában is kulcsfontosságú, sőt új ipari partnereket és finanszírozási lehetőségeket is teremthet. Ezt igazolja Halmai Mónika vegyészmérnök, a BME Alkaloidkémiai Kutatócsoport PhD-hallgatójának példája is, aki több éve foglalkozik potenciális daganatellenes hatású hibridmolekulák tervezésével, szintézisével és biológiai hatásuk vizsgálatával, az első időszakban azonban nem érkeztek felé megkeresések, amik szükségesek lettek volna ahhoz, hogy tovább vigye a kutatást.
Szerencsémre tavaly bekerülhettem a Tudományos Nagykövetek közé. Ennek keretében egy kicsit hallathattam a hangomat, előadhattam másoknak, hogy én mivel foglalkozok, így azóta sokkal több megkeresést kaptam, és sokkal több kapcsolatot is tudtam kialakítani.
Közelebb kell vinni az egyetemeket az iparhoz
A beszélgetés résztvevői szerint a megoldás egyik kulcsa az egyetemek, az ipar és a szakpolitika közötti együttműködés erősítése lehet, de az előrelépéshez a teljesítmény értékelésében is változásra lenne szükség. A tapasztaltabb szakembereknek pedig nemcsak mentorálniuk kellene a fiatalokat, hanem a fontos döntési helyzetekben azzal is támogatniuk kellene őket, hogy előléptetéseknél vagy pályázatoknál jobban kiállnak mellettük. A nemzetközi versenyképességhez pedig arra is szükség van, hogy a magyar kutatók és vállalkozások ne csak hazai vagy regionális léptékben gondolkodjanak, hanem merjenek globális célokat kitűzni.
Mindezek a kihívások az agrárium számára is különösen fontosak, hiszen az ágazat versenyképessége egyre inkább a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásán és az innovációk elterjedésén múlik.
Legyen szó precíziós gazdálkodásról, robotikáról, új növényfajtákról vagy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást segítő technológiákról, a fejlesztések önmagukban nem elegendők: el is kell jutniuk a termelőkhöz. Ehhez a kutatók, az egyetemek, a technológiai vállalkozások és a gazdálkodók közötti szorosabb együttműködésre, valamint a fejlesztések gyakorlati bevezetését segítő finanszírozási háttérre is szükség van.