agrarszektor.hu • 2025. november 9. 16:33
Az Európai Unió többéves pénzügyi keretének tervezetében jelentős átrendeződés várható, amely alapjaiban változtathatja meg a mezőgazdasági támogatások rendszerét. Ursula von der Leyen bizottsági elnök javaslata szerint a felzárkóztatási és agrártámogatások nemzeti borítékokba kerülnének, ami különösen a gazdák körében vált ki elégedetlenséget - írta meg a Portfolio.
Az Európai Unió közös agrárpolitikája (KAP) hat évtizedes története során összetett támogatási, vám- és szabályozási rendszerré fejlődött, amely jelenleg az uniós költségvetés közel harmadát teszi ki. Ez a rendszer azonban 2026-tól jelentősen átalakulhat. Bár a KAP-ot gyakran éri kritika költségessége és hatékonysági problémái miatt, a CEPS elemzői szerint az uniós agrár- és élelmiszeripar globális viszonylatban sikertörténetnek tekinthető. A szektor éves szinten mintegy 60 milliárd eurós kereskedelmi többletet termel, ami nagyjából megegyezik a KAP éves költségvetési kiadásaival.
Az ágazat ugyanakkor komoly kihívásokkal néz szembe: az éghajlatváltozás hatásai, az amerikai exporttarifák emelkedése és a generációváltás nehézségei mind nyomást gyakorolnak a termelőkre. A jövőbeni versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú lehet, ha a tisztán földalapú támogatásokat egy arányosabb rendszer váltaná fel, ösztönözve a gazdákat a versenyképességi fejlesztésekre.
Az EU agrárkereskedelmi teljesítménye figyelemre méltó: a világ legnagyobb sertésexportőre, és termelésben is második helyen áll Kína után. A CEPS szerint az unió tartós kereskedelmi többlete még a kínai protekcionista intézkedések mellett is bizonyítja a szektor ellenállóképességét és globális versenyképességét. Az amerikai piacon azonban új kihívásokkal kell szembenézni. Az USA által bevezetett 15%-os vámplafon számos európai terméket érint hátrányosan. A Farm Europe szeptemberi elemzése szerint elkerülhetetlen, hogy idővel vagy a fogyasztás volumenének csökkenésével, vagy az árrés zsugorodásával számolni kell a nyereség visszaesésére.
A vámterhek különösen érzékenyen érintik a gabonakészítményeket, tejtermékeket, sonkákat, borokat, sörféléket, szeszes italokat és az olívaolajat. Magyarország számára ez egyelőre korlátozott hatással jár, hiszen az USA-ba irányuló élelmiszer és mezőgazdasági exportunk mindössze 650 millió dollár körül mozog.
Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy a WTO egy friss határozata szerint az USA törvényellenesen járt el, amikor a spanyol olivára büntetővámokat vetett ki a KAP-támogatásokra hivatkozva. Ez a precedensértékű döntés az amerikai 15%-os vámplafonnal együtt kiszámíthatóbb környezetet teremthet az agrárexport számára.
Von der Leyen bizottsági elnök Trump újraválasztása óta aktívan keresi az új exportpiacokat az európai termelők számára. A Mercosur-országokkal, Mexikóval és Indiával folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások új lehetőségeket nyithatnak, bár ezek az országok maguk is jelentős mezőgazdasági termelők. Az EU-Mercosur megállapodás kapcsán felmerült aggodalmakat árnyalja, hogy a tervezet szerint a dél-amerikai marhahúsimport 99 000 tonnás kvótához lenne kötve, ami az uniós termelés mindössze 1,5 százalékának felel meg. A sertéshús esetében még alacsonyabb, 25 000 tonnás kvóta érvényesülne, és továbbra is alkalmaznák az EU szigorú élelmiszerbiztonsági előírásait.
A korábbi tapasztalatok biztatóak: a kanadai CETA és a japán EPA megállapodások életbe lépése óta az EU agrárexportja növekedett ezekbe az országokba. Ha minden a tervek szerint halad, a Mercosur-megállapodás tagállami ratifikációja jövő év első felében történhet meg, ezt követné Mexikó, míg India esetében idén tervezik lefektetni a partnerség részleteit. Magyarország exportja ezekbe az országokba jelenleg csekély: a Mercosur-országokba mintegy 17,5 milliárd forint, Mexikóba 55-60 milliárd forint, Indiába pedig mindössze 15 milliárd forint értékben értékesítenek a magyar gazdák.
Az EU előtt álló dilemma, hogy a KAP-támogatásokat milyen irányba orientálja: a helyi szereplők védelmére fókuszáló protekcionista utat választja, vagy a megnyíló kereskedelmi lehetőségek nyomán a versenyképességet és az innovációt ösztönzi, támogatva a magas hozzáadott értékű termékek előállítását. Jelenleg a közvetlen kifizetések jelentik a KAP gerincét, amelyeket 2003 óta elválasztottak a konkrét termeléstől. A rendszer azonban számos problémával küzd: a támogatások eloszlása rendkívül egyenlőtlen, a gazdaságok kevesebb mint 20 százaléka kapja a kifizetések több mint 80 százalékát.
A közvetlen kifizetések nem feltétlenül növelik a versenyképességet, és a hektáralapú támogatás nem kényszerít szerkezeti alkalmazkodásra, így akár fékezheti is a modernizációt. A rendszer merev, nem alkalmazkodik a piaci ciklusokhoz, ezért válságidőszakokban nem tud valódi "ütközéscsillapítóként" működni.
A Bizottság által javasolt nemzeti borítékok javíthatnak a KAP-támogatások versenyképességre gyakorolt hatásán, és a 2028-2034 időszakra szóló közös pénzügyi keret (MFF) új megközelítése nagyobb hangsúlyt fektet a rugalmasságra a válságkezelés érdekében.
Környezetvédelmi szempontból sem kedvező a jelenlegi helyzet. Bár a közelmúltbeli reformok igyekeztek "zöldebbé" tenni az agrárpolitikát, a közvetlen támogatások többsége továbbra is a hagyományos gazdálkodást erősíti, magas üvegházhatású gázkibocsátással és biodiverzitás-vesztéssel. A KAP magas védővámjai és exporttámogatásai évtizedek óta akadályozzák a WTO-tárgyalásokat, és bár védik az európai termelőket, a fogyasztók számára drágítják az élelmiszert. Eközben a regionális különbségek is mélyülnek: a nyugat-európai, gépesített gazdaságok több támogatást kapnak, mint a kelet-közép-európai kisbirtokosok.
A gazdáknak érdemes felkészülniük arra, hogy a jövőben kevesebb támogatáshoz juthatnak, és fennmaradásuk kulcsa a hatékonyság növelésében rejlik.