Berla Attila • 2025. november 28. 05:59
Miközben a magyar fogyasztók egyre gyakrabban találkoznak lengyel almával az áruházak polcain, a háttérben olyan piaci és időjárási folyamatok zajlanak, amelyek példa nélküliek a hazai almatermesztés történetében. 2025 a szakma szerint „fekete év” lett, hiszen Magyarországon soha nem mértek még ilyen alacsony termést, ami gyakorlatilag nyitva hagyta a kaput a lengyel dömpingáru előtt. Takács Ferenc, a FruitVeb alelnöke az Agrárszektornak elmondta, hogy a lengyel import nem új jelenség, ugyanis évtizedek óta számos európai országba exportálnak, köszönhetően az óriási termésmennyiségeiknek.
Lengyelország évtizedek óta Európa alma-nagyhatalma, és ez az arány évről évre egyre látványosabban hat a kontinens piacaira. Az európai almatermés mintegy 40 százalékát adják, ami 3-5 millió tonna közötti mennyiséget jelent, volt olyan év, amikor 5,5 millió tonnát is betakarítottak. A modern technológiára és a nagyüzemi méretekre épülő lengyel rendszer már régen kinőtte a saját piacát, ezért termésük óhatatlanul megjelenik az uniós tagállamokban. A 2015-ös orosz embargó pedig végképp arra kényszerítette a lengyel termelőket, hogy Nyugat- és Dél-Európa felé forduljanak, hatalmas versenynyomást helyezve a kisebb almaexportőr piacokra, köztük a magyarra is.
Európában a lengyel almát elkerülni nagyon nehéz, mert az európai össztermés 40%-át ők adják. Amikor náluk szüret van, és milliós tonnaszámban kerül le az alma, az minden piacra utat talál magának, különösen akkor, amikor a magyar termés történelmi mélypontra esik.
- fogalmazott az Agrárszektornak Takács Ferenc, a FruitVeb alelnöke.
Nehéz helyzetben a magyar almatermesztők
2025-ben azonban Magyarország olyan mértékű terméskieséssel szembesült, amely még az iparág szereplőit is megrendítette. A hagyományosan 400–600 ezer tonnás éves almahozam helyett mindössze mintegy 160 ezer tonna termett, ez egy olyan szám, amire az elmúlt évtizedek statisztikái alapján gyakorlatilag még nem volt példa. A hazai ipari feldolgozók kapacitása meghaladná a 350 ezer tonnát, így idén nemhogy exportáruról, de a saját üzemek ellátásáról sem lehetett szó. Mindezek mellett a termőtájak közötti eltérések miatt az étkezési alma aránya magasabb lett, de ez sem volt képes enyhíteni a kínálati hiányt.
A hiány pedig hamar találkozott a lengyel túlkínálattal. Mivel Lengyelországban átlagos év volt, és több mint 3,5 millió tonna alma termett, a szüreti dömping ott is lenyomta az árakat. Mire a magyar termelők a kevés termés miatt magasabb felvásárlási árakban kezdtek reménykedni, néhány héttel később megérkezett a lengyel áru jóval olcsóbban. A kereskedők pedig nem hagyták parlagon a lehetőséget és a hiánnyal küzdő magyar piacon gyorsan megjelentek a kedvező árú importtételek, amelyek a szezon végére már az áruházláncok polcain is láthatóvá váltak.
A technológia itthon is adott
A technológiai különbségek ugyanakkor mára messze nem olyan nagyok, mint amekkorának a két ország termelési volumenének eltérése alapján gondolnánk. Takács Ferenc szerint Európa gyakorlatilag egységes technológiai színvonalon termeli az étkezési almát. A modern ültetvények, az intenzív termesztés, az öntözés és a korszerű fajták ugyanolyan jól megtalálhatók Magyarországon, mint Lengyelországban. A különbséget inkább a méretgazdaságosság, a gépesítés és a gazdaságok infrastruktúrája adja, illetve az az apró, de nagyon is érzékelhető tényező, hogy a lengyel termelés volumene miatt a kereskedelmi alkupozíciójuk sokkal erősebb.
Egy modern magyar ültetvény és egy modern lengyel ültetvény között technológiailag már nincs nagy különbség. A különbség a gazdasági környezetből, a méretekből és az apró költségtényezőkből fakad. A lengyel mezőgazdaság tízszer-hússzor nagyobb, és ebből óriási versenyelőnyük származik
- tette hozzá az alelnök.
Minőségben sincs számottevő eltérés, legalábbis a kertben még semmiképp. A különbségek inkább a betakarítást követő kezelési technológiákban, a munkások tapasztalatában, a válogatás és csomagolás precizitásában, valamint a hűtőtárolásban mutatkoznak meg. A lengyel hűtőházakból kikerülő áru rendkívül egységes megjelenésű, ami a nagy mennyiségű, szigorú rendszerek szerint válogatott termés előnye.
A piacot ráadásul további bizonytalanságban tartja az árrésstop bevezetése is, amely az áruházláncok profitját korlátozza, és sokan attól tartanak, hogy emiatt még inkább az olcsóbb import felé fordulnak majd. Ennek pontos hatása azonban még mindig nehezen mérhető, és Takács Fernc szerint legalább néhány hónap szükséges ahhoz, hogy tisztábban lássanak a szakértők. Egy dolog azonban biztos, a magyar termelők már most komoly nyomással szembesülnek, hiszen az alma ára évtizedek óta nem követte le a termelési költségek emelkedését. A modern ültetvények létrehozása és fenntartása rendkívül költséges, miközben a fogyasztók az almát továbbra is olcsó alapélelmiszerként kezelik.
Én nem vagyok híve az olcsó almának. Egy modern ültetvény létrehozása majdnem 30 millió forintba kerül, mégis ott tartunk, hogy az alma ára sokszor a 20–30 évvel ezelőtti szinten van.
A szezon azonban még nem zárult le teljesen. Lengyelországban már most látszik, hogy a szüreti dömping után az árak emelkedni kezdtek, tavaszra pedig normalizálódhat a piac. Ez pedig akár kedvezőbb értékesítési környezetet teremthet a magyar termelők számára is.