Ötven évvel ezelőtt Lengyelország éves búzatermése alig érte el a négymillió tonnát, jelenleg viszont meghaladja a 12 milliót, amelynek hatása főleg a sütőipari lisztminőség lényeges javulásában és az exporthányad növekedésében mutatkozik meg, miközben az országban olcsón előállítható és világviszonylatban még mindig magas lengyel rozstermésből (évi 2,5 millió tonna) nagyobb mennyiség jut takarmányozási célokra. A lengyel áttekintés külön nem említi, de a legnagyobb előrehaladás a kukoricatermesztésben ment végbe, ahol az évente előállított termés az 1975 évi 0,5 millió tonnáról ötven év 9 millió tonna fölé ugrott.

Ezzel az EU agrárpiacának jelentős szereplői közül több nagyobb termelőt (köztük Magyarországot is) megelőztek és egyben minőségi javulást idéztek elő az állati takarmányozásban, amelynek legfontosabb alapanyagait ma már - a szója mellett - Lengyelországban is a szemes kukorica és a repce, illetve más gabonafélék képezik.

A kukorica és a repce vetésterületének felfuttatását az országban a burgonya radikális visszaszorítása tette lehetővé. Lengyelország a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben – évi 45 millió tonna körüli terméssel – burgonya nagyhatalom volt, az utóbbi néhány évben viszont a termelés 8-9 millió tonnára csökkent. A burgonyának a kukoricával való felváltása minden bizonnyal egyedülálló az európai növénytermesztés legújabb fejlődésében. Ez gyakorlatilag megszüntette a burgonyára alapozott nedves takarmányozás rendszerét, és alapvetően javította az egész lengyel mezőgazdasági termelés hatékonyságát.

A vizsgált időszakban jelentősen megnövekedett a gyümölcs- és zöldségültetvények területe is. A feldolgozásra szánt bogyós gyümölcsök előállításában Lengyelország továbbra is a legnagyobb európai termelők közé tartozik. Évenkénti almatermése azonban az 50 évvel ezelőtti 1,0-1,2 millió tonnáról - az ültetvények korszerűsítése révén - a 3 millió tonna közelébe emelkedett, és ezzel a világ egyik legnagyobb almatermesztő és exportáló országává vált.

Az állattartás területén a baromfitartás és a szarvasmarha ágazat mutatkozott a legsikeresebbnek. Évente több mint egymillió tonna baromfihús termeléssel az ország továbbra is tartja második helyét a legnagyobb európia termelők sorában. Ugyanakkor a lengyel tejtermelés évi 12 millió tonnára emelkedett, ami lehetővé tette a megtermelt mennyiség mintegy 15 százalékának exportját (többnyire feldolgozott formában). A sertéstartást azonban az afrikai sertéspestis sorozatos kitörései nagyon megrendítették, és annak helyreállításához hosszabb időre lesz szükség.

A lengyel vetésszerkezetben, valamint a termésmennyiségben bekövetkezett kedvező változások mindenképpen sikertörténetnek nevezhetők. Annak alapjait elsősorban az új növényfajták, illetve a nagy hatékonyságú műtrágyák és korszerű növényvédő szerek széles körű alkalmazása és az agrotechnika javítása vetette meg. Mindezek nagy mértékben hozzájárultak Lengyelország élelmiszer önellátottsági szintjének javításához, és lényegesen növelték agrár-külkereskedelmi forgalmát, közelebb kerülve ezzel a nagy európai exportőr országok színvonalához. Egy másik lengyel elemzés kiemeli, hogy az ország agrár-élelmiszeripari exportjának értéke a legutóbbi 20 évben több mint a tízszeresére növekedett, és ma már meghaladja az évi 50 milliárd eurót.