agrarszektor.hu • 2026. június 12. 19:29
A vizekben elveszített, elhagyott vagy eldobott horgász- és halászeszközök világszerte komoly terhelést jelentenek az élővilág számára. Nemcsak a vízszennyezés miatt okoznak problémát: gyakran olyan állatok is horogra akadnak, belegabalyodnak a zsinórokba vagy csapdába esnek, amelyek nem a horgászat célpontjai. Ezt a jelenséget nevezik járulékos fogásnak (angolul bycatch), amely a biológiai sokféleség csökkenésének egyik kevéssé ismert, de jelentős tényezője lehet bolygónkon.
A horgászfelszerelések élővilágra gyakorolt hatását világszerte évek óta kutatják, a figyelem azonban elsősorban a tengerekre, óceánokra irányult - mindenki látott már videót elhagyott halászhálóba gabalyodott delfin vagy tengeri teknős megmentéséről. A probléma azonban nem csak a tengereket, hanem az édesvízi élőhelyeket is érinti. Hazánkban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével készült el az első átfogó leltár arról, mely élőlénycsoportokra jelenthetnek természetvédelmi kockázatot az elveszített vagy aktívan használt horgászfelszerelések. A felméréshez a kutatók egy összesen negyven évet felölelő médiaelemzést végeztek, az eredményeket bemutató tanulmány pedig a közelmúltban jelent meg a brit Scientific Reports nemzetközi tudományos folyóiratban - írja a HUN-REN közleményében.
Ökológusként vagy természetjáróként alkalmanként ugyan belefut az ember egy-egy horgászfelszerelés által csapdába ejtett, esetleg elpusztult élőlénybe, de az érintett állatokkal kapcsolatos adatgyűjtést nehezíti, hogy tematikus terepi kutatások a témában kifejezetten nehezen tervezhetőek és megvalósíthatóak. Szerencsére a közelmúltban már több ízben bebizonyosodott, hogy a közösségi és egyéb médiafelületekre feltöltött tartalmak között tudatosan tallózva, a kutatók viszonylag kis erőfeszítéssel gyűjthetnek releváns adatsorokat, egyebek mellett az elveszített vagy a használatban lévő horgászfelszerelések vizekre és élővilágra gyakorolt hatásait illetően is
- nyilatkozta Dr. Löki Viktor, a kutatás ötletgazdája.
A projekt során a kutatók összesen négy médiaplatformra támaszkodó kutatást végeztek az országban. Munkájuk során 1984 és 2024 között összesen 200 olyan esetet dokumentáltak, amikor horgászeszközök halakon kívül egyéb állatokkal kerültek kölcsönhatásba. Az adatgyűjtés során rögzítették az érintett fajokat, az egyedszámokat és az események helyszíneit is, ha az a feltöltött tartalomból kiolvasható volt.
A tartalomelemzés során kiderült, hogy hazánkban összesen legalább 64 különböző állatfaj képviselői bizonyíthatóan érintettek az elhagyott és aktív horgászfelszereléseknek tulajdonítható nem szándékolt fogásban. A leggyakrabban madarak estek csapdába, őket követték a hüllők, míg a többi állatcsoport együttesen az esetek kicsit több mint 10 százalékát tette ki. A madarak között a leggyakoribb áldozat, 32 esettel, a bütykös hattyú (Cygnus olor) volt, míg a hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) esett legtöbbször (18 alkalommal) bajba, általában a horogra szúrt horgászpellet bekapása, lenyelése következtében. Az összesen érintett 226 egyed többsége, több mint 70 százaléka védett fajhoz tartozott. Hogy összehasonlítsam a mi leltárunkat egy nemzetközi példával: Gunasekaran és munkatársai 2024-ben egy egész Indiát átfogó hasonló médiaelemzés során mindössze 90 esetet dokumentáltak, 35 állatfaj összesen 144 csapdába esett vagy elhullott példányával. Mivel a tanulmányuk az elveszített halászeszközök természetvédelmi kockázatára összpontosított, a mi kutatásunk jól megvilágítja, hogy a horgászfelszerelések természetvédelmi kockázata nem lebecsülendő még egy Indiánál jóval kisebb országban sem
- összegezte Dr. Löki Viktor.
Az esetek túlnyomó többsége mindössze kétféle eszközhöz kapcsolódott: horgászzsinórhoz és/vagy horoghoz. Az elvesztett horgászeszközök okozták a járulékos fogások többségét, ugyanakkor az aktívan használt felszerelések is hasonló nagyságrendben voltak felelősek az érintett esetekért. A kutatás során összesen 132 esetben volt azonosítható az érintett élőhely típusa. Ezek részletes elemzése során az is kiderült, hogy a járulékos fogások nagyobb arányban fordulnak elő természetes vízi élőhelyeken, mint mesterségeseken: az azonosított élőhelytípusok közül az érintett állatokat leggyakrabban folyók mentén találták, ezt követték a természetes tavak, a horgásztavak, a mesterséges tavak és a bányatavak.
A szerzők a kutatás során a járulékos fogás által érintett egyedek kevesebb mint 10 százalékát jegyezték fel elhullottként. Bár ez az arány alacsonynak tűnhet, valószínűleg alábecsüli a tényleges pusztulási rátát, mivel a megfigyelők vélhetően gyakran kiszabadították a belegabalyodott állatokat, és nem történt utánkövetés annak megállapítására, hogy azok hosszú távon életben maradtak-e. A fel nem ismert járulékos fogások esetében - különösen a távoli vagy kevésbé ellenőrzött területeken - a túlélési arány feltehetően jóval alacsonyabb. Emellett a késleltetett elhullás vagy a nem halálos, de káros következmények, például a sérülések, a mozgásképesség romlása vagy a ragadozóknak való fokozott kitettség sem jelennek meg az adatokban.
A témát feltétlenül érdemes tovább vizsgálni, ugyanis a legtöbb horgásznak van hasonló élménye, amelyről nem minden esetben készül dokumentáció, vagy ha készül is, legtöbbször nem elérhető online. Amikor a tanulmány illusztrálása kapcsán felvettem a kapcsolatot az egyik újsághírben szereplő horgásszal, megosztotta velem, hogy a cikkben említett, lefényképezett fajt, a kercerécét egy évvel később ugyanott megfogta bojlival, és ezt elmondása szerint a tárgyévben több példány szárcsa is követte. A tanulmány logikus folytatása így egy, a témában készített online kérdőív lenne, ahol a horgászok válaszait és elküldött offline tartalmait értékelve még közelebb juthatnánk ahhoz, hogy a halakon kívül a hazai élővilág mely tagjai és milyen mértékben vannak kitéve ennek a természetvédelmi kockázatnak
- hangsúlyozta Dr. Löki Viktor.