agrarszektor.hu • 2026. november 15. 18:31
A jércenevelésre helyezett nagyobb hangsúly jelentősen javíthatná a tojástermelést, az állatjólétet és a fenntarthatóságot a brit tojáságazatban.
A jércenevelésre helyezett nagyobb hangsúly jelentősen javíthatná a tojástermelést, az állatjólétet és a fenntarthatóságot a brit tojáságazatban – derül ki Charlotte Cole agrárkutató friss tanulmányából. A jelentés szerint a szakmának szakítania kell azzal a gyakorlattal, hogy a nevelést és a tojástermelést két teljesen különálló szakaszként kezeli, ehelyett a madarak fejlődését egyetlen folyamatos, nagyjából 30 hetes korig tartó folyamatként kell irányítani. A kutató több európai, ázsiai és ausztráliai gazdaság tapasztalatait összegezve vizsgálta meg, hogyan befolyásolják a korai nevelési stratégiák a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, a tojóperiódus hosszát, a tojáshéj minőségét és az állatok viselkedését.
A megállapítások különösen fontosak most, amikor a termelőkre egyre nagyobb nyomás nehezedik az állatjólét javítása és a környezeti terhelés csökkentése miatt, miközben a növekvő költségek mellett is nyereségesnek kell maradniuk. A ketrecmentes rendszerek üzemeltetése ugyanis jóval összetettebb és drágább, ráadásul a feljavított ketrecek teljes kivezetését is egyre többen sürgetik. A felmérés rávilágít arra, hogy óriási különbségek vannak az egyes állományok teljesítménye között. Míg a brit szabadtartású tyúkok átlagosan 378 tojást tojnak, a legjobb állományokban ez a szám meghaladja az 570-et is. Ez a lemaradás a korai fejlődés tudatosabb irányításával jelentős részben ledolgozható lenne - közölte a Food & Agribusiness.
A tanulmány egyik legfontosabb következtetése, hogy a jércék minőségének megítéléséhez önmagában nem elegendő a testtömeg mérése. Bár az előírt súly elérése továbbra is lényeges, a csontozat fejlődése, a testösszetétel, az állomány kiegyenlítettsége és a bélrendszer egészsége egyaránt meghatározza a madarak életteljesítményét. Különösen kritikus az első tíz hét, hiszen ha a madarak ebben az időszakban nem fejlődnek megfelelően, a lemaradást később már nem tudják teljesen behozni. A 12 hetes kor utáni kompenzáló növekedés ugyan növelheti a súlyt, de rontja a tojástermelés perzisztenciáját és növeli az elhullást, vagyis a növekedés minősége fontosabb, mint pusztán a célzott súly elérése a betelepítéskor.
Kiemelt szerepet kap a jelentésben a bélmikrobiom állapota is. A korai takarmányfelvétel, a gondos előnevelés és az antibiotikumok körültekintő használata alapvetően meghatározza az állomány hosszú távú egészségét. A szerző javasolja az antibiotikumok teljes mellőzését az első két hétben, amennyiben ez lehetséges, valamint szorgalmazza a mikrobiom állapotát felmérő diagnosztikai eszközök szélesebb körű alkalmazását. Emellett a környezetgazdagítás sem csupán választható kiegészítő, hanem alapvető tartástechnológiai eszköz. Az első naptól biztosított alom, a kapirgálási lehetőség és az ülőrudak ugyanis erősítik a csontozatot, fejlesztik a természetes viselkedést, és visszaszorítják a tollcsipkedést.
A kutató szerint az ágazatnak öt fő területen kell lépnie. A pusztán súlyalapú megközelítés helyett a növekedés minőségére és az állomány kiegyenlítettségére kell törekedni, valamint maximalizálni kell a korai takarmányfelvételt a bélrendszer fejlesztése érdekében. Emellett már a legelső naptól biztosítani kell az ingergazdag környezetet, optimalizálni kell a világítást és az etetőkhöz való hozzáférést, végül pedig javítani kell a kommunikációt az ágazat szereplői között. A tanulmány legfontosabb gyakorlati javaslata egy olyan ösztönzőrendszer bevezetése, amely anyagilag is elismeri a minőségi jércenevelést. Ehhez új teljesítménymutatókra és a nevelő-, illetve tojótelepek közötti szorosabb adatmegosztásra van szükség. Ha a tojótelepek már a madarak érkezése előtt részletes összefoglalót kapnak az állomány addigi fejlődéséről, a termelési szakaszban hozott döntéseket is pontosabban tudják majd az adott csoport igényeihez igazítani.